Crowstorm [Befejezett]

14.rész

Az utóbbi időben egyre többet sikerült Castiellel találkoznunk és már egyre nehezebben viseltem a hiányát. Rettenetesen hiányzottt, amikor nem volt velem és egyre nehezebben ment a bújkálás is, ami már hónapok óta tartott. Már április első napját írjuk, ami azt jelenti, hogy hamarosan elkezdődik a Crowstorm tavaszi turnéja. Egész jó időnek örvendtünk, így csak egy bordó dresst vettem fel és rá egy fekete kardigánt, a hajamat pedig összefontam.
-Te jó ég, hogy elment az idő!-motyogtam, miközben a bordó topánkámat rángattam a lábamra.
-Sziasztok! Majd délután jövök!-kiabáltam a konyhába anyának és Jeremynek.
-De hát kicsim, kávét sem ittál!-szólt utánam anya.
-Majd iszom a cukrászdában. Késésben vagyok!
Siettem a munkahelyemre, ahogy csak  tudtam.
-Jajj már 10 perce ott kéne lennem!-pillantottam a telefonomra. Egyenesen az öltözőbe rohantam, ahol magamra kaptam a munkaruhámat és  megkerestem Alexyt.
-Szia Alexy!
-Szia! Azt hittem nem jössz ma.
-Bocsi, kicsit elnéztem az időt.
Tettem a dolgomat, ahogy a többiek is, amíg Chad ki nem jött utánam.
-Amelia, Rayan téged hivat.
-Engem?-kérdeztem döbbenten.
-Igen. Azt mondta menj fel az irodájába.
-Oké.
Rayan mit akarhat vajon tőlem? Amióta itt dolgozom, még sosem hivatott az irodájába. Megálltam az ajtaja előtt, nagy levegőt vettem, aztán bekopogtam.
-Tessék!-kiabálta.
-Jó reggelt! Hivattál...-mondtam halkan. Rayan nagyon mérgesnek tűnt.
-Valóban! Amelia, hánytól van a munkaidőd?-kérdezte, közben pedig a tollát csattogtatta.
-8-tól...
-Szóval akkor mégiscsak tudod hányra kéne ide érni!-emelte fel a hangját, mire összerezzentem.
-Sajnálom Rayan, többet nem fordul elő!
-Abban biztos vagyok, ugyanis ki vagy rúgva!-mondta rezzenéstelen arccal.
-De Rayan...kérlek...-motyogtam.
-Semmi de! Menj, szedd össze a cuccaidat és ne is lássalak!
Bólintottam, de alig tudtam visszafogni a könnyeimet. Hátat fordítottam és nyúltam volna a kilincsre, amikor Rayan megszólalt.
-Amelia! Milyen nap van ma?-kérdezte elgondolkodva.
-Hétfő.
-Nem, nem úgy értem! Hányadika van ma?
-...április...1.?
-Nahát! Akkor te vagy ma április bolondja!-csapta össze a tenyerét és nevetni kezdett.
-Hogy mi? Tehát akkor...
-Nem, nem vagy kirúgva!-vigyorgott.
-Ohh, hogy az a...huu de hogy tudtad ilyen fapofával előadni az egészet?
-Hidd el, hogy nehezen ment, de valahogy sikerült.
-A frászt hoztad rám!-mérgelődtem.
-Bocsi, de nem hagyhattam ki!
-Na jó, én most megyek vissza dolgozni!
Magamban szitkozódva vonultam vissza Alexyhez.
-Na mi az? Mit akart tőled Rayan?-kérdezte.
-Semmit!-feleltem mérgesen.
-Hogy hogy semmit?-kérdezte értetlenül.
-Hagyjuk!
-Jól van na! Le ne harapd a fejem!
Épp hazafelé indultam, amikor csörgött a telefonom. "Ismeretlen", biztosan Castiel az.
-Igen?
-Szia! Castiel vagyok. Ráérsz most?
-Szia! Öhm...igen.
-Fasza! Hol vagy most?
-A cukrászda előtt.
-Maradj ott. Érted megyek!
Nem kellett sokat várnom Castielre. Furcsa módon, most gyalog érkezett. Fekete farmert és sötétkék kapucnis felsőt viselt, valamint napszemüveget.
-Menjünk sétáljunk! Jó hírem van!-mosolygott.
-Hogy hogy gyalog jöttél?-kérdeztem.
-Erre volt dolgom. Itt parkolok nem messze.
-Na mi az a jó hír?
-Az Egyesült Királyságban lesz a tavaszi turnénk és szeretném, ha velünk jönnél.
Kellett pár perc, mire felfogtam, amit Castiel mondott.
-Most te is bolondját járatod velem?-kérdeztem felháborodva.
-Ugyan miért tenném?
-Mert április 1.van!
-Nem viccelek, Amelia! Komolyan mondom! A barátnőd, Rosalya is jön Lysanderrel.
-Rosa is megy?-kérdeztem meglepetten.
-Naná! Eléggé össze melegedtek Lysanderrel.
-Én még sosem jártam Amerikán kívűl...-mondtam halkan.
-Akkor itt az ideje, nem gondolod?-mosolygott.
-...és Deborah?
-Otthon marad Darcyval.
-Tényleg azt szeretnéd, hogy veletek menjek?
-Hát még szép!-vigyorgott.
-Meddig tart a turné?
-Most csütörtökön indulunk és következő hét vasárnapig tart, azaz hétfőn reggel indulunk haza.
-Rayannal el tudom intézni, de otthon mit mondok?-sóhajtottam.
-Tudod mit! Haza kísérlek! Itt az ideje, hogy a szüleid mindent megtudjanak!
-Mi?-méltatlankodtam.
-Jól hallottad! Menjünk!
Teljesen görcsben volt a gyomrom, amikor beléptünk az ajtón. Apa is már otthon volt, tv-t nézett a nappaliban anyával és az öcsémmel.
-Sziasztok!
-Jó napot!-köszönt Castiel is.
-Te vagy az a fiú, aki az újságokban szerepelt a lányommal?-kérdezte apa.
-Igen, én vagyok. Azért vagyok itt, hogy elkérjem önöktől két hétre a lányukat. Az Egyesült Királyságban turnézunk és magammal szeretném vinni.
-Na állj csak meg fiam! Először is mi van köztetek Ameliával?-kérdezte rosszallóan apa, mi pedig egymásra néztünk.
-Apa, mi már egy ideje együtt járunk Castiellel.-vettem át a szót.
-De neked családod van, nem igaz?
-Igen, Mr. Stark, de nem szeretnék már Deborahval élni. Hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Nézze, szeretem a lányát. Kérem engedje meg, hogy velem jöjjön!
-Nem is tudom....Mabel, szívem te mondasz?-fordult anya felé.
-Amelia már nagy lány, el tudja dönteni, hogy mit szeretne. Felőlem mehet.
-Jaj, köszönöm anya!-öleltem meg.
-De minden nap hívj fel, kérlek!
-Rendben.
-Fiam, rád bízzuk az egyetlen lányunkat! Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére!-veregette meg Castiel vállát apa.
-Úgy lesz, Mr. Stark!
-Maradsz vacsorára?-kérdezte anya Castieltől.
-Köszönöm Mrs. Stark, de mennem kell.
-Pedig nagyon finom töltött csirkét készítettem.
-Legközelebb megkóstolom. Viszlát!