Crowstorm [Befejezett]

16.rész

Vacsora után mindannyian a szobáinkba vonultunk. Castiel fel, s alá járkált, nem találta a helyét.
-Baj van?-kérdeztem.
-Felkéne hívnom Deboraht videón. Látni szeretném Darcyt.-válaszolt Castiel, mire én csak aprót bólintottam. Elővette az egyik táskából a laptopját és lefeküdt az ágyra. Én pedig az ablakon bámultam a sötétségbe burkolt Londont.
-Szia Deb! Megérkeztünk!
-Szia! Már azt hittem fel sem hívsz!-vinnyogta Deborah.
-Látni szeretném Darcyt.
-Alszik.
-Ne hazudj! Hallom, hogy sír!-emelte fel a hangját Castiel, mire én is oda fordultam.
-...várj egy...pillanat.-halkult el Deborah hangja.
-Deborah! Mi folyik ott? Ki van ott?-kiabált Castiel.
-Lemerül a laptop, szívem!-nyafogta Deborah és kikapcsolta a kamerát. Castiel lecsukta, majd az ágy másik végébe dobta a gépét.
-Baszd meg!-mérgelődött
-Mi történt?-kérdeztem.
-Valami pasi ott van Deborahval, de nem is ez érdekel, hanem az, hogy nem engedte, hogy lássam a lányomat!
-Nyugodj meg! Majd reggel hívd fel őket megint!
-Oké, most megyek lezuhanyzok.
Levetette a pólóját és a vállára dobta. Én továbbra is London szépségében gyönyörködtem, észre sem vettem, amikor Castiel vissza jött.
-Tetszik?
Egy pillanatra megijedtem.
-Igen, nagyon. Innen látni a Big Bent!
-Ha szeretnéd, holnap megnézzük.
-Naná, hogy szeretném!-mosolyogtam.
-Na menj, zuhanyozz le te is! Fárasztó napunk volt ma.
Mire vissza értem a fürdőszobából, Castiel már hason fekve aludt az ágy közepén.
-Csússz arrébb egy picit, hogy én is ide férjek!-súgtam a fülébe, mire csak egy morgást kaptam válaszul és arrébb vonszolta magát. Elhúztam a sötétítőket, aztán lekapcsoltam az éjjeli lámpát és engem is magával ragadott az álomvilág.
A függönyön beszűrődő fényre ébredtem, ami azt jelentette, hogy reggel van. Elvégeztem a szokásos, reggeli fürdőszobai teendőimet és felöltöztem. Közben pedig Castiel is felébredt.
-Jó reggelt álomszuszék!
-Szia baby! Mikor keltél?-kérdezte a reggeli rekedtes hangján.
-Már egy ideje fent vagyok.
Castiel is felöltözött és épp készültünk lemenni, amikor kopogtak.
-Szabad!-kiabált Castiel.
-Kész vagytok?-hajolt be Lysander.
-Mindjárt megyünk!
Bólintott, majd becsukta maga után az ajtót.
-Hova az istenbe tettem a zoknijaimat?-túrta a táskáját Castiel.-Még a parfümömet sem találom!-morogta. Megfogtam a vállát, magam mellé ültettem az ágyra és a kezébe adtam a laptopját.
-Hívd fel Deboraht! Tudom, hogy az nyugtalanít, hogy nem láthattad Darcyt.
-Igazad van.-sóhajtott, aztán hívta is Deboraht.
-Jó reggelt szívem! Hogy hogy ilyen korán hívsz? Csak nem hiányoztam?-nevetgélt Deborah.
-Jó reggelt! Darcy fent van már?
-Aha. Várj egy kicsit!
Castiel türelmetlenül dobolt az ujjaival a laptopja szélén, aztán hatalmas mosoly terült el az arcán, amikor meglátta a kislányát.
-Szia Darcy babám! Nagyon hiányzol ám apának!
Kicsit közelebb ültem Castielhez, de persze csak annyira, hogy Deborah ne lásson meg, így én is láthattam a kicsi Darcy angyali arcocskáját.
-Apának most mennie kell! Szia kincsem!-küldött egy puszit a kicsinek Castiel.
-Tőlem el sem köszönsz?-vakkantotta Deborah.
-Szia Deb! Majd hívlak!
-Szia szívem! Szeretlek!-vinnyogta, mire Castiel magára erőltetett egy mosolyt.
-Te nem mondod, hogy szeretsz?!
-Deb, erre most nincs időm!
-Baby...kérlek...mondd, hogy szeretsz!-könyörgött.
-Szeretlek!-dörmögte Castiel és kikapcsolta a kamerát, majd a laptopját és az orrnyergét kezdte masszírozni.
-A jó Isten remélem egyszer megbocsát, hogy ennyit hazudok!-mormogta.
-Na menjünk már!-sürgettem.
A többiek már csak ránk vártak. Ahogy közeledtünk feléjük, hallottuk, hogy vitatkoznak.
-Mi f*szom van már korán reggel?-bökte oda nekik Castiel.
-Rosa és Nathaniel azon vitatkoznak, hogy hova menjünk először. Rosa a Buckingham palotát akarja megnézni először, Nath pedig a London Eye-t.-magyarázta Lysander.
-Hát ez jó! Amelia pedig a Big Bent szeretné látni.-mondta Castiel.
-Ne máár!-toporzékolt Nathaniel.
-Na jó! Elég ebből! Mindenki oda megy, amit meg szeretne nézni!-tett rendet Castiel.
-Én egyedül menjek?-nyafogott Nath.
-Ha nem akarsz egyedül menni, akkor vagy velünk jössz, vagy Lysanderékkel.
-Ahj! Jó, akkor veletek megyek!
-Akkor majd hívlak titeket!-mondta Lysander és elmentek Rosával, mi pedig fogtunk egy taxit és a Big Benhez mentünk.
-Azta! Nagyobb, mint képzeltem!-bámultam a hatalmas óra tornyot.
-Lenyűgöző!-értett egyet velem Nath.
Csináltunk egymásról pár képet a Big Ben előtt aztán indultunk is a következő állomásra, ami a London Eye volt. Leintettünk egy újabb taxit. A London Eye-hoz egy hídon keresztül tudtunk átjutni. Mind a hárman tátott szájjal bámultunk ki az ablakon, ami a sofőrnek is feltűnt. Elmosolyodott, majd a tükörből minket nézett.
-Maguk nem itteni lakosok, ugye?-kérdezte kedvesen az ősz hajú, öreg úr.
-Nem.-válaszoltam.
-Megkérdezhezem, hogy honnan jöttek?
-Los Angelesből.
-Jó messzire fújta magukat a szél!-nevetett fel az öreg.
-Hát igen!
-Hogy is hívják ezt a folyót?-kérdezte Castiel.
-Ez a Temze folyó. A hidat, amin most megyünk tudják-e, hogy hívják?-kérdezte a sofőr, mi pedig nemlegesen megráztuk a fejünket.
-Westminster-híd.
Hamarosan elértük az úticélunkat, a London Eye-t.
-Wáó! Üljünk fel! Légyszi, légyszi!-ugrándozott Nathaniel.
-Na még az baszna be!-mondta Castiel karba tett kézzel.
-Naa! Kérlek!-rángattam a felsőjét.
-Komolyan mondom, mint az óvodások!
Egész jól telt a napunk, jól szórakoztunk hármasban. Mire vissza értünk a hotelbe, már kezdett sötétedni, de Rosa és Lysander még sehol sem voltak. Miután vacsoráztunk, akkor jöttek velünk szembe az aulában.
-Ti aztán jól elvoltatok!-jegyezte meg Castiel.
-Ne mondd! Ezt ne mondd!-tiltakozott Lysander.
-Miért? Mi bajod?
-Azon kívül, hogy nem érzem a lábaimat! Semmi!-panaszkodott.
-Menjetek vacsorázni, hamarosan bezár az étterem!-veregette meg Lysander vállát Nath.
Csodálatos napunk volt, London gyönyörű város és az emberek is nagyon kedvesek. Egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem a turnéra.