Crowstorm [Befejezett]

Epilógus

3 évvel később...

Eljött a nyár és vele együtt a fesztiválszezon is. A gyerekekkel strandfesztiválra készülődtünk.
-Anya! Mikor megyünk már?-türelmetlenkedett Darcy.
-Mindjárt jön értünk a keresztapátok, aztán indulunk is.
Ahogy ezt kimondtam meg is érkezett Dake. Úgy nézett ki, mint aki szellemet látott.
-Dake, baj van?
-Akkor ezekszerint nem láttad a tegnapi újságot, ha nem tudod.
-Mégis mit kéne tudnom?
-Thomas visszakerült a börtönbe, mert megölte Castiel sofőrjét.
-Tessék?
-Jól hallottad.
-Ez tényleg nem normális! Te jó ég! Castielt is megölhette volna!
-Keresztapu!-kiabálta Darcy, és Dake karjaiba vetette magát.
-Szia hercegnőm! Hogy vagy?
-Induljunk már!-hisztizett.
-Keresztapu, szia!
-Szia Harry! Adj egy ötöst!
-Menjünk Dake, már türelmetlenek!
Beültem hátra a gyerekekkel.
-Apa is ott lesz?-kérdezte Darcy.
-Biztosan.
-Jól tetted, hogy nem titkolod a gyerekek előtt az apjuk kilétét.-jegyezte meg Dake.
-Joguk van tudni, minden este az ő dalaira alszanak el.
-Ennyi év után is akkora szeretettel beszélsz róla. Nem haragszol rá?
-Ha hiszed ha nem, nincs bennem harag, Dake.
-Megérkeztünk.
Hatalmas volt a tömeg, alig láttunk valamit.
-Gyerekek nagyon sokan vannak itt. El ne engedjétek a kezem!
A tömeg csak azt ordította, hogy vissza, vissza.
-Kinek kiabálnak vajon?-kérdeztem, mire Dake csak megvonta a vállát. Aztán megláttam Őt. Még mindig lélegzetelállítóan nézett ki. Fekete farmert viselt, bordó színű trikóval. Izmosabb lett, mint amilyen 3 évvel ezelőtt volt, és ha jól láttam néhány tetkóval több lett karján. Félhosszú vörös haja felül össze volt fogva. Eszméletlenül jól állt neki. Aztán meghallottam a dalom. Amelia. A szívem is összeszorult.
-Anya! Anya! Neked énekel! Nézd! Az ott apa!-kiabálta Darcy, majd kézen fogta Harryt és rohanni kezdtek a színpad felé.
-Darcy! Harry! Azonnal álljatok meg!-kiabáltam, miközben én is futottam utánuk a tömeget félre lökdösve.
-Darcy! Harry!
Mire utolértem őket, már felszaladtak a színpadra, én pedig megálltam közvetlen a színpad oldalánál, legelöl. A zene megállt.
-Tényleg te vagy az apukám?-kérdezte Castielt Darcy, miközben leguggolt hozzá. Castiel arcán meglepettség áradt szét.
-Hogy hívnak?
-Darcy. Darcy Campbell.
-Szia! Én Harry vagyok!-nyújtotta a kezét Castiel felé.
-Harry? Harry Campbell.
-Nem. Stark.
-Stark...Harry, kicsi fiam.-ölelte magához. -Az anyukátok itt van?-kérdezte.
-Igen! Ott!-mutatott rám Darcy. A tekintetem találkozott Castielével. Gyönyörű szürke szemeivel úgy nézett rám, mint azelőtt. Lehet, hogy talán soha nem is hagyott el engem. A szívében őrzött engem mindvégig. Odasétáltam hozzá. Percekig csak álltunk egymással szemben. Azt hiszem egyikünk sem tudta, hogy mit mondhatna a másiknak. Végül én szólaltam meg.
-3 év...
A két tenyere közé fogta arcomat olyan erősen, hogy már szinte fájt.
-Pszt! Most ne folytasd kérlek!-mondta és az ajkai az enyémekre tapadtak. Úgy csókolt, olyan mohón, mintha attól félne, hogy többé nem lesz rá lehetősége. A tömeg hangos éljenzésbe kezdett, mi pedig levonultunk a színpad mögé a gyerekekkel.
-Miért hagytál el minket?
-Hidd el, én nem akartam, de nem tehettem mást. Éveken keresztül Thomas fenyegetett. Azt mondta, hogy elveszi tőlem azokat, akiket a legjobban szeretek. Deborah életéért a te életedet akarta. Ezért mentem el, ezért kellett magam mögött hagynom mindent, ami hozzád és a családomhoz kötött, csak így tudtalak megvédeni titeket. Thomas fenyegetése nem mellébeszélés volt, bebizonyította, hogy milyen kegyetlen valójában. Kinyírta a kutyámat és egy ajándékdobozban elküldte nekem, aztán most meg megölte a sofőrömet a telefonhívások miatt. Amelia, én sosem hagytalak el! Hívtalak, mindig abban reménykedve, hogy felveszed és hallhatom a hangodat.
Sokkolva hallgattam végig Castiel történetét és nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
-Akkor te voltál a titokzatos telefonáló 3 éven keresztül?
-Igen, én voltam.
-Thomas elvette az életemet, a szerelmemet és a gyerekektől az apjukat!
-Mostmár nem lesz semmi baj, örökre a sitten fog rohadni. Többé nem árthat nekünk.
-Velünk fogsz lakni?-kérdezte Darcy, Castiel pedig rám nézett.
-Csak ha anyukátok is szeretné. Nos, mit mondasz? Újra kezdjük?
-Nem, semmit sem kezdünk újra! Ott folytatunk mindent, ahol abba hagytuk.
-Annyira szeretlek! Menjünk haza!
Az ölébe vette Harryt és megfogta Darcy kezét és elindultunk a kocsija felé.
-De Castiel...a CD dedikálás!-kiabált utána a fellépésszervező.
-Szarok rá!-mondta flegmán és hátat fordított neki, közben utolért minket Dake.
-Örülök, hogy újra együtt a család!-mondta.
-Dake! De örülök, hogy látlak!-veregette meg a vállát.
-Keresztapu!-kiabálta Darcy.
-Szóval te lettél Darcy keresztapja?-kérdezte.
-És Harryé is.
-Köszönöm, hogy vigyáztál rájuk helyettem is.
-Nincs mit megköszönnöd. Nem is zavarok tovább, majd találkozunk. Sziasztok!
-Anya...viszünk a másik anyukámnak virágot? Tudod olyan szép pirosat, mint a múltkor.
-Igen, Darcy viszünk.
-Darcy tudja?-kérdezte meglepetten Castiel.
-Mindigis tudta.

VÉGE

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta!