Crowstorm [Befejezett]

39.rész

Már 9 óra is elmúlt, amikor felébredtem. Dake az ágyam szélén ült.
-Jó reggelt!
-Szia! Miért nem keltettél fel?-kérdeztem.
-Olyan aranyosan aludtál. Nem volt szívem felkelteni.
-Jól vagy?
-Leszámítva, hogy hasogat a fejem. Egész jól.
-Akkor jó.
-Ne haragudj, hogy beállítottam hozzád részegen. Annyira szégyellem magam.
-Semmi baj. De mi történt veled? Emlékszel rá?
-Egy clubban buliztam. Hozzád indultam, azt hiszem elestem. Nem emlékszem igazán. Jut eszembe, a csók miatt jöttem. Szeretnék érte bocsánatot kérni.
-Bocsánat kérés elfogadva!-mosolyogtam és játékosan a vállába bokszoltam.
-Tényleg nem haragszol már?
-Nem, de ez többet ne forduljon elő. Ne tedd tönkre a barátságunkat, kérlek!
-Ne aggódj, nem fogom.
-Most, hogy ezt megbeszéltük, menjünk, mert Darcyt és Jeremyt meg kell etetni!
Meglepetésemre anya és apa még nem keltek fel. Halkan bementünk a gyerekszobába. Jeremy és Darcy is már ébren voltak.
-Gyere pici lány! Tisztába teszlek és megyünk is reggelizni. Dake megtennéd, hogy felöltözteted Jeremyt?
-Hát persze. Hol vannak a ruhái?-kérdezte.
-A kék szekrényben.
Mire tisztába tettem és felöltöztettem Darcyt, addigra Dake is végzett Jeremyvel.
-Mehetünk reggelizni?-kérdeztem.
-Aha.
Amíg én megcsináltam Darcynak a tápszert, addig Dake beültette az etetőszékbe Jeremyt és elkezdte etetni. Én a kanapén etettem Darcyt. Apa jött ki ásítozva a szobájukból.
-Öhm! Jó reggelt! Lemaradtam valamiről? Nem tudtam, hogy vendégünk van.
-Jó reggelt Mr. Stark! Elnézést, bejelentés nélkül érkeztem. Hogy is mondjam...nem igazán voltam magamnál.
-Áhh értem!
-De már indulok is haza!-mondta, majd elindult az ajtó felé, de visszafordult.
-Öhhm...-vakarta meg a tarkóját.-Amelia, ugye gyalog jöttem?
-Igen.
-Akkor viszont busszal megyek.
-Felöltözök és haza viszlek.-mondta apa.
-Köszönöm, Mr.Stark!
Apa nemsokára meg is érkezett.
-Indulhatunk?
-Igen.-felelte Dake, aztán felém fordult és egy puszit nyomott a homlokomra.-Majd hívlak.
-Oké, szia!
Nem sokkal azután, hogy apa és Dake elmentek felkelt anya.
-Hű, elaludtam. Apád hol van?-kérdezte.
-Haza vitte Dake-et.
-Dake-et? Itt volt?
-Igen. Beállított részegen hajnali 2-kor. Nem akartam haza küldeni, mert meg is sérült.-magyaráztam.
-Megsérült? De ugye nem komoly?
-Nem, dehogy. Csak kicsit felszakadt a homloka, amikor elesett.
-Értem. Látom a gyerekek már reggeliztek.
-Igen.
-Kérdezhetek valamit kicsim?
-Persze anya.
-Mi történt köztetek Dake-kel karácsonykor?-kérdezte.
-Miből gondolod, hogy történt bármi is?
-Jaj már! Ne nézz hülyének! Észre vettem, hogy azóta nem is beszéltetek.
-Megcsókolt.
-Mi?-csodálkozott anya.
-Megcsókolt, és azért jött ide részegen, hogy bocsánatot kérjen tőlem.
-Amelia, ugye tudod, hogy ez a fiú fülig szerelmes beléd?!-mondta ki anya azokat a szavakat, amiket még magamnak sem akartam bevallani.
-Tudom, de ő a legjobb barátom és megígérte, hogy ezt nem teszi tönkre.
-Hmm...ti tudjátok mit csináltok.
Ezért is szeretem annyira anyát, mert soha nem szól bele a döntéseimbe, de ezt az egészet valóban tisztáznom kell Dake-kel.
-Ohh, csörög a telefonom.
Rosalya.
-Szia Rosa!
-Szia láttad a mai újságot! Még nem, miért?
-Benne van Castiel.
Nagyot nyeltem.
-És?
-Máris koncertet adott Bécsben.
-Aha...-próbáltam érdektelen maradni.
-Nincs kedved eljönni velünk valahová később?-kérdezte Rosa.
-Nem is tudom...hová?
-Mondjuk Rayan cukrászdája?
-Szuper! Már úgyis meg akartam látogatni őket.
-Nathaniel és Lysander is jön, ha nem gond.-mondta Rosa.
-Dehogy gond! Akkor már öltözöm is, szia!
Gyorsan magamra kaptam az egyetlen farmeromat, ami még jó rám, meg húztam egy vastag pulóvert és lementem a nappaliba.
-Anya, vigyáznál pár órát Darcyra? Rosaékkal megyek Rayan cukrászdájába.
-Persze kicsim.
-Köszi, már megyek is!
Felhúztam a kabátomat és a csizmámat, aztán elindultam. Rosáék már a cukrászda előtt vártak rám.
-Sziasztok! Boldog Új Évet nektek!-köszöntem.
-Szia! Neked is!-ölelt magához Rosaly.
-Azta! De nagy lett a pocakod! Szabad?-nyújtotta a kezét felém Nathaniel.
-Persze.
Rátette a tenyerét a hasamra és vigyorgott, mint a tejbetök.
-Nahát! Eleven kis legény!
-Az bizony!
-Menjünk be, mert hideg van!-tanácsolta Lysander. A 2-es asztalhoz ültünk le, pont az ablak mellé. Jó érzés volt újra a cukrászdában lenni.
-Sziasztok! Mit hozhatok nektek? Ohh,Amelia! De rég láttalak! Úgy örülök neked!-ölelt át hátulról Alexy.
-Én is örülök, hogy látlak. Én most nem kérek semmit. Megyek beköszönök Rayannak.
-Biztos nagyon fog neked örülni!-mosolygott Alexy. Meg sem álltam Rayan irodájáig. Bekopogtam.
-Szabad!
-Szia Rayan!
-Amelia! Szia! Gyere csak be!-üdvözölt nagy örömmel.
-Nem zavarok?
-Ugyan már, dehogy zavarsz! Na mesélj, hogy van az én kedvenc pincérlányom? Hadd nézzelek!-forgatott körbe, mire elnevettem magam.
-Jól vagyok Rayan, köszi. Ha máshonnan nem is, de az újságokból biztos tudod, hogy haza költöztem...
-Igen, tudom. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de én nem téged sajnállak, hanem Castielt, hogy egy ilyen nőt hagyott el, mint te.
-Jól esnek a szavaid.-mosolyogtam.
-Csak őszinte voltam.
-Megyek is, nem tartalak fel. Látom el vagy havazva.-biccentettem az asztalán szanaszét heverő papírok felé.
-Ne is mondd!-forgatta a szemét.-Örülök, hogy láttalak, gyere máskor is!
-Rendben, szia!
Visszamentem a többiekhez.
-Hát ez meg...?-csodálkoztam.
-Rendeltem neked epertortát, hátha meggondolod magad.-vonta meg a vállát Nathaniel.
-Hmm...ezt jól tetted, köszi.
-Amúgy Dake-et azért nem hívtam ide, mert tegnap nagyon kiütötte magát a buliban.-mondta Rosa.
-Szóval veletek bulizott tegnap...
-Talán beszéltél vele?
-Enyhe kifejezés...hajnalban beesett hozzám totál részegen és nálam aludt.
-Uhh...szegény.-húzta a száját Rosa.
Szállingózni kezdett a hó, a járda már fehérlett a frissen lehullott pelyhekről. Az út másik oldalán felfedeztem fekete csuklyás alakot. Nem láttam az arcát, de vörös tincseit igyekezett a kapucnijába tűrni. Castiel?! Felpattantam az asztaltól és rohanni kezdtem, ahogy a lábam bírta, Nathaniel pedig utánam.
-Amelia! Amelia, hová mész? Állj már meg, kérlek!-kiabált.
Oda értem a csuklyás alakhoz és megfogtam a vállát.
-Castiel?!
A srác megfordult és értetlen arccal meredt rám.
-Bocs, azt hittem valaki más vagy.-lihegtem.
-Semmi baj.
Levegő után kapkodva támaszkodtam a térdemen.
-Jól vagy?-kérdezte a srác. Nem válaszoltam, csak bólintottam. Ő pedig fogta a karom, hogy el ne essek.
-Köszi, innen már átveszem.-mondta Nathaniel és rá terítette a hátamra a kabátomat, aztán a derekamnál fogva vezetett vissza a cukrászdához.
-Ülj le!
-Mégis hová rohantál úgy?!-kért számon Rosaly.
-Azt hittem arra a srácra, hogy Castiel.
-Jajj Amelia! Felejtsd már el végre!
-Igyekszem. Ideje mennem, Darcy már biztosan felébredt. Ti maradjatok csak nyugodtan.
-Majd én haza kísérlek.-mondta Nathaniel.
Lassan sétáltunk a házunk felé, csendben egymás mellett.
-Bejössz?-kérdeztem.
-Nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz. Csinálok neked egy kávét.
-Nem kávézom, de egy forró teát elfogadnék.
-Halihó! Megjöttünk!-kiabáltam.
-Ne ordíts! Alszanak a gyerekek.-csitított anya.
-Bocsi. Anya ő itt Nathaniel Carter.
-Áhh, te voltál a Crowstorm dobosa, igaz? Mabel Stark vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetem Mrs. Stark.-csókolt kezet anyának Nath.
-Foglalj csak helyet. Kérsz valamit?
-Majd én csinálok neki egy teát.-mondtam.
-Észre sem vettem, hogy haza értél.-mondta apa.
-Most jöttünk nemrég. Apa hadd mutassam be neked Nathaniel Cartert.
-Szervusz fiam, James Stark vagyok.
-Örvendek, Mr. Stark.
-Na hogy van Dake?-kérdeztem apától.
-Olyan mélyen aludt a kocsiban, hogy nem tudtam felkelteni. Szólnom kellett az apjának, hogy segítsen bevinni a házba.
-Te jó ég! Elég sokat ivott az éjjel.-mondta Nathaniel.
-Ne is mondd! Télen nem szoktam lehúzott ablaknál kocsikázni, de most muszáj volt, különben berúgtam volna a szagától.