Crowstorm [Befejezett]

38.rész

Elérkezett a szilveszter napja, amit a családom társaságában töltök. Hova is mehetnék, ekkora pocakkal? Anyával szendvicseket csináltunk és pogácsát is sütöttünk, apa pedig malacot sütött. Az egész napunk a készülődéssel telt. Karácsony óta nem is beszéltem Dake-el, ami kicsit megviselt, hisz mégiscsak ő a legjobb barátom.
-Kimegyek sétálok egyet Darcyval.
-Jól van kicsim, vigyázz magadra!
Kicsit hűvös volt az idő, de muszáj volt kivinnem a levegőre Darcyt. A parkban sétálgattam. Egy lélek sem volt ott, biztos mindenki szilveszterre készülődik.
-Amelia! Te vagy az?-kiabált utánam valaki. Megfordultam és nagy meglepetésemre Jake volt az.
-Szia Jake!
-Szia! Reméltem, hogy te vagy az!-lihegte a térdén támaszkodva.
-Valami baj van? Zaklatottnak tűnsz.
-Nem akarom elrontani az új évet, de el kell mondanom neked valamit.
-Miről van szó Jake? Mondd már!
-Az a helyzet, hogy valaki letette az óvadékot Thomasért és most szabad.
-Ugye csak viccelsz?
-Sajnos ez nem vicc, Amelia.
-Most mihez kezdjek, Jake? Mi lesz, ha megint el akarja majd rabolni Darcyt?
-Nyugodj meg, úgy tudom Thomas nincs itt Amerikában. Valahol Európában van.
-Ez biztos?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Igen, ne aggódj! Most mennem kell! Boldog Új Évet!
-Köszi Jake, neked is!
Haza felé úton végig Thomas járt a fejemben. Vajon újból próbál majd ártani nekünk? Talán jobb lenne, ha anyáék erről nem is tudnának.
   Anya lefektette Darcyt és Jeremyt, aztán mindannyian a nappaliban zenés és kabarés műsorokat néztünk. Máshogy is el tudtam volna képzelni a szilveszteremet, de hát figyelembe kellett vennem a pocaklakómat.
-James, drágám! Mindjárt éjfél! Hozd a pezsgőket!
-Máris!
Apa a pezsgők kibontásával szerencsétlenkedett.
-Apa, siess! 2 perc múlva éjfél!
-Sietek kislányom! Ohh, meg is van! Tartsátok a poharatokat!
Először nekem töltött, természetesen gyerekpezsgőt. Aztán anyának, és végül magának.
-5...4...3...2...1! Boldog új évet!-mondtuk egyszerre és koccintottunk.
-Menjünk gyorsan az ablakhoz! Kezdődik a tüzijáték!
Los Angelesben minden évben gyönyörű tüzijátékkal kápráztatják el az embereket. Ebben az évben sem volt ez másképp. 22 éves létemre még mindig úgy csodáltam az ablakból a tüzijátékot, mintha egy kis óvodás lennék. A bámészkodásból a telefonom csörgése zökkentett ki.
Ismeretlen. Nem foglalkoztam most ezzel, meg voltam róla győződve, hogy valaki csak boldog új évet szeretne kívánni, így hát felvettem.
-Itt Amelia! Kivel beszélek?
Az ismeretlen hívó nem szólalt meg.
-Hahó? Hát szólaljon meg!
Megint nem kaptam választ, aztán kinyomtam a telefont. Mekkora seggfej! Felhív, aztán nem szólal meg!
-Anya! Szerinted a nagyiék már alszanak?-kérdeztem.
-Nem hinném. A nagyapád mindig megvárja az éjfélt.
-Akkor fel is hívom őket!
Pár csörgetés után a papa felvette a telefont.
-Szia papa! Boldog új évet nektek!
-Szervusz kisunokám! De örülök, hogy hallom a hangod! Boldog új évet nektek is.
-Hogy vagytok? A nagymama mit csinál?
-Jól vagyunk. Itt hallgatózik mellettem. Már adom is neki a telefont. Tűkön ül, hogy beszélhessen veled.-nevetett.
-Szia nagyi!
-Szia kicsikém! Hogy vagytok a pocaklakóval? És a kis Darcy?
-Jól vagyunk, nagyi. Örökmozgó a dédunokád, egyfolytában rugdalózik. Darcy is jól van. Nagyon jó kislány.
-Ennek örülök kisunokám! Majd hívj máskor is!
-Rendben. Vigyázzatok magatokra!
-Ti is! Puszilom anyádat és apádat.
-Átadom nekik.
-Puszil titeket a nagyi.-mondtam.
-Akkor tehát nem aludtak.
-Nem bizony.
-Kicsim mi apáddal viszont lefekszünk aludni, ha nem bánod.
-Menjetek csak nyugodtan. Én még nézem itt a tv-t egy kicsit.
Csináltam magamnak egy kis popcornt és néztem tovább a szilveszteri műsort. Egy kicsit el is szundítottam, amikor valaki kopogott. Nem is értem miért kopognak, amikor van csengő is. Különben is ki lehet az ilyenkor? 1:53 van. Kinyitottam az ajtót és Dake esett majdnem rám. Dőlt belőle a pia szag.
-Dake? Mit keresel itt ilyenkor?
-Csak...csak látni akartalak.-dadogta.
-De hulla részeg vagy és...te jó ég! Fel van repedve a homlokod! Elestél?
-Lehet.
-Gyere, felmegyünk a szobámba. De csendben! Anyuék és a gyerekek alszanak!
Nagy nehezen felvánszorogtunk a lépcsőn és Dake egyből bedőlt az ágyamba.
-Mindjárt jövök, hozok fertőtlenítőt!
-Itt is vagyok.
-Bocsánat.
-Miért kész bocsánatot?-kérdeztem.
-A cs...csók.
-Ezt majd megbeszéljük, ha józan leszel! Na mutasd a sebet!
Ahogy törölgettem a fertőtlenítős vattával, felszisszent a fájdalomtól.
-Bocsi...már kész is.
Tettem rá neki egy sebtapaszt is. Vissza vittem a fürdőbe a fertőtlenítőt, de mire visszaértem Dake már hangosan szuszogott. Az ágyamban. Bakancsban. Kikötöttem a bakancsát és levettem a lábáról. A kabátját is nagy nehezen sikerült leráncigálnom róla, aztán betakartam. Én pedig úgy döntöttem a nappaliban alszok a kanapén. Halkan próbáltam kiosonni a szobából, amikor Dake utánam szólt.
-Amelia!
-Tessék.
-Ne hagyj itt!-motyogta.
-Nem férünk el ketten az ágyon, ha így kiterülsz!
Nyöszörgött egyet, majd oldalra fordult és arrébb ment.
-Dake, ez akkor sem helyes.
-Hmm...légyszi. Csak..csak most. Az egyszer.
-Na jó.
Lefeküdtem mellé, ő pedig szembe fordult velem és a fejét a melleim közé fúrta. Valamit értelmetlenül motyogott és aztán elnyomta az álom velem együtt.