Shawn vampire

30. rész

| Shawn szemszöge|
Az időérzékem teljesen kiesett. Fogalmam sincs mennyi ideje vagyok itt. Victor verbénás kötőkkel próbálja elérni, hogy elmondjam hol van Caroline, de azt várhassa. Igazából én se tudom. Utoljára még nállunk volt Reecevel és apummal. Remélem nem hagyták magára. Csak ebben tudok reménykedni, hogy ő jól van és nincs semmi baja. Ha kikapcsolnám az emberségem nem éreznék semmit. Nem érezném azt a sok fájdalmat, nem érdekelne semmi és ez lehet jobb lenne..
Victor egy fatört szúrt közvetlen a szívem mellé és azt kezdte forgatni.
– Nem hiszem el, hogy hogy lehettél ennyire ostoba. Jolinehez akartál segítségül fordulni? Hisz miatta vagy itt. – nevetett fel, mire ráztam a fejem.
– Hazudsz! – kiáltottam de ekkor karbatett kézzel elősétált a lány. Idegesen kapkodtam a fejem köztük. Nem értettem semmit, hisz Joline mindig segített nekem, nem pedig ő kevert bele.
– Szia Shawnie. – köszöntött kedvesen, de a gúny érezhető volt benne.
– Elárultál! – sziszegtem haragosan. – Egy barát nem árulja el a másikat! – ingattam a fejem.
– Ne vedd magadra, de inkább élek függetlenül és szabadon barátok nélkül, mintsem szolgaként tele barátokkal. – döjtötte el a fejét mosolyogva, mire azonnal kitéptem volna a helyéről de a kötelek teljesen mozgásképtelenné tettek.
– Egy damfír vére a megoldás, hogy új életet kezzek. – nézett maga elé. – Bármi áron elérem azt, amit akarok. – suttogta a fülembe mire kirázott a hideg. Így már értem, hogy miért volt Carolineról ilyen sok képe. Ha kiszabadulok valaha, az lesz az első, hogy kitörjem Joline nyakát.
Újabb órák, de az is lehet napok teltek el.  A zajokból ítélve nem csak hárman voltunk itt. Rengeteg vámpír jött, ez pedig egyre jobban aggasztott, mert így a menekülési esélyeim a nullához közelednek.
Újabb verbénás adagot kaptam, ezáltal már alig volt valami erőm. Lehajtott fejjel csüngtem, miközben próbáltam elviselni a fatöltényeket a bőrömbe amik az őrületbe kergettek. A torkom is égett, borzasztóan szomjas voltam. Egy-két csepp vérrel kellett beérjem, annyival amennyivel még nem száradok ki, hogy tudjon tovább kínozni. Ugyanazt akarja kicsikarni belőlem, hol van Caroline, pmert nem a házában.
Erre azért se válaszolok, mert semmi elképzelésem sincs, hogy hova rejthették el Reece-ék.
(...)
Kintről behallatszott a buli hangja, amikoris kinyílt az ajtó. Victorra, vagy Jolinere számítottam, de egy idegen fiú lépett be. Magas és izmos testtartása volt, a haja sötét, és a szemei kéken ragyogtak. Ha nem lennék beverbénázva, még azt hinném, hogy a szüleink jó barátjának, Damon Salvatorenak a kicsinyített változatát látom. Csodálatos, már halucinálok is.
Közelebb jött hozzám, és valami kesztyűt felhúzva elkezdte eloldozni a köteleket. Meglepődve felkaptam a fejem. Most vajon elvitett és beledob egy folyóba vagy megment?
– Sietnünk kell, most hulla részegek így nem annyira figyelnek. – magyarázta halkan, majd a többi kötelet is leszedte rólam. A végtagjaimat újra éreztem, de az erő hiányában alig tudtam megtartani magam. A khm Damon Salvatore 2.0 elővett a kabátja zsebéből egy zacskó vért, amit odanyújtott felém. Kétkedve, de elvettem. Sokkal jobban éreztem magam, amikor megittam, de ennyivel nem tudtam beérni, még mindig szomjom volt.
– A nevem Eric Salvatore. – közölte barátságosan, mire a szemöldökeim az egekbe szöktek..