Shawn vampire

42. rész

Kapsz 1 másodpercet, különben, komolyan mondom, hogy kitépem a szíved, és megetetem veled. - kiabáltam rá. Időközben Manuel is megállt mellettünk. Joline a nyakát kaparászva elnevette magát.

- Nem ölhetsz meg, ugye tudod? Én változtattalak át. Ha én meghalok, te is. - préselte ki a fogai között.

- Valóban, viszont egy örökké tartó kínzás kiengesztelné azt a vágyat, hogy megöljelek. - gondolkodtam el. - Hol vannak? - kérdeztem egyre idegesebben. Mivel semmit nem lehetett kiszedni belőle Manuel egy kézrándítással olyan fájdalmat küldött rá, hogy  ő ettől a földön összekucorodva jajgatni kezdett.

- Jó elmondok mindent. - nézett fel Manuelre, aki ezt hallva leállította a varázslatot.

- Akkor beszélj. - sürgettem.

- A raktárba van Shawn és az a másik kölyök, de Victor fogalmam sincs hol lehet. - mondta az arcán fájdalommal.

- Csodálatos. - tapsikoltam, majd egy laza mozdulattal kitörtem a nyakát.

- Muszáj volt? - kérdezte Manuel sóhajtva, mire széttártam a karom.

- Egy kis időre kivontuk a forgalomból. Illetve jól esett. - mondtam a mennyezetre pillantva, majd a pultot megkerülve lementünk a lépcsőn, ahol egy vastag, barnás függöny volt. Idegesen elhúztam , és ekkor megint egy folyosóra kerültünk.

- Hol a francba lehetnek? - kérdezte Manuel, de ekkor Shawn éles kiáltását hallottuk meg. Azonal a hang felé siettünk.

Ahogy a raktárhoz értünk éreztem, hogy elül rajtam a pánik. Shawn egy törrel a szívében feküdt. Még egyszer ránk nézett, majd fátyolos lett a tekintetet.

- Nem, ez nem lehet! - kiáltotta Manuel, miközben a  földre ereszkedett, és a kezét az arcába temette.

Azonnal odasiettem, de egy láthatatlan falba ütköztem. Hiába ütöttem nem lett semmi. Shawnra néztem és egyszerűen pokoli düh fogott el.

- Hol a picsába vagy Victor? Én komolyan mondom, hogy ezért megfizetsz, ha addig élek is!! - kiabáltam körbe-körbe pillantva.

- Úgy hallom valaki engem emleget. - lépett elő egy sarokból karba tett kézzel, és az arcán a vigyor letörölhetetlen volt. Nekem se kellett több, egyből neki ugrottam. Hamar letepert Victor, így a falnak nyomott, és  már csak egy mozdulat kellett volna, hogy megöljön, de ekkor Manuel felállt a földről, és  a két kezét előre tartva őrült fejfájást küldött rá, így a fejét fogva lecsúszott a földre.

- Mit tettél a fiammal te szörnyeteg? - kérdezte megtörten, és láttam rajta, hogy bármire képes lenne. Victor még a kínzás hatására is elnevette magát.

- Védte a kis dámfírlányt, nem árulta el, hogy hol van, így nem vettem hasznát, ahogy Ericnek se. - köpött a másik fiú felé , akihez azonnal odasiettem. Eric, Shawnhoz hasonlóan a földön feküdt..holtan.    

- Eric pedig mit is tett ellened? - tettem fel a kérdést a srácot nézve.

- Megszöktette Shawnt, szóval megkellett bűnhődnie. - mondta természetes hangsúllyal, mire Manuel még nagyobb fájdalmat küldött rá.

- Megfogsz fizetni azért amit a fiammal és a legjobb barátom fiával tettél. - mondta vészjóslóan, és a kabátja alól kivett egy rubinköves tört. Azt a tört, még soha életembe nem láttam, de hallottam róla elég sok mindent. Még a legősibb vámpírt is pokoli kínok fogják kisérteni, miközben alszik, és addig nem tér magához, míg a tört ki nem veszik, csakhogy a tör teljesen belé olvad, így még a visszatérés is szörnyű. Victor is felismerte, így hátrálni kezdett.

- Én csak hatalmat akartam. Egész életembe attól rettegtem, hogy valaki elnyom. - mondta szaggatottan, ahogy a falhoz ütközött. Azonban Manuelt nem érdekelte, hogy mit mond, és a kést a mellkasába döfte , Victorra fájdalmas álom szállt. Ahogy ez megtörtént Shawn körül is eltűnt a fal. Manuel a fiához sietett, és sűrű könnyeket hullatva átölelte. Nem tudok belegondolni, hogy nincs többé. Nem lehet. Visszakell hozzuk, és talán tudok valakit, aki segítene feltámasztani Shawnt. Manuel erős boszorkány, egy bizonyos ember erejével talán Ericet is visszahozhatjuk.

- Keressük fel Rogert. - mondtam reménytelien, miközben nekem is fátyolos lett a szemem, ahogy a halott legjobb barátomra néztem. Maneul bólogatni kezdett, majd felkapta Shawnt, én meg Ericért mentem.