Shawn vampire

41. rész

/ Reece szemszöge/

A leghamarabbi repülőre szálltunk fel, hogy lerövidítsük  az utat Ecuadorig. Kevesebb, mint 10 óra alatt ott voltunk, azon a helyen, ahol Shawnt utoljára érzékeltük. Ő azonban nem volt itt, ahogy Eric se. Mindent tűz borított, és egyre jobban terjedt.

- Hol lehetnek? -  kérdeztem Manuelhez fordulva, aki szintén olyan tanácstalanul állt, mint én.

- Elvégezhetek egy új kereső bűbájt.. - mondta sóhajtva, majd neki látott, de pár perc múlva szitkozódva félre söpört mindent. - Semmi, egyszerűen semmi. Mintha elrejtő bűbáj lenne rajta. - mondta idegesen. Nekem egy új ötletem támadt.

- Mikor Caroline-t haza kísértem, ott járt Victor és ott leejtette ezt a követ. - vettem ki a zsebemből, egy vöröses fekete drágakövet. Manuel elhúzta a száját.

- Ez nem csak egy sima kavics. Nem véletlenül hagyta ott. Ez afféle biztospont, helyszín meghatározó. Azzal, hogy végig nálad volt, tudta, hogy hol vagy. Így Caroline-t is érzékelhette, még ha nem is mehetett be. - mondta a fejét fogva, majd elvette tőlem. - Attól hátha elvezet Victorhoz. - tárta szét a karját. Karba tett kézzel néztem, ahogy neki állt a bűbájnak. Sikerült.

- Guayaquilba vannak. - ráncolta a homlokát, mire a homlokomra csaptam.

- Az Ecuador legnépesebb városa és fő tengeri kikötője. - magyaráztam. - Ott van az egyik leghíresebb természetfeletti lényeknek létrehozott kocsma. Kívülről bűbáj védi, így még a helykereső bűbáj se hat, Ott kell lenniük. - mondtam határozottan.

- Akkor induljunk, nincs vesztegetni való időnk. - mondta, majd a legközelebbi autót ellopta. Magamban elnevettem magam, hisz nem gondoltam volna, hogy olyan tisztelettudó és nemes ember mint Manuel, kocsikat lopna.

(...)

Csodálatos város Guayaquil. Valamikor, a 16. században alapították. A szüleimmel sokat nyaraltunk itt. Nem sokat változott. Lépcsőzetes szerkezete, és a színes házak teljesen barátságossá tették. A kikötőből jól látszott, a hegy tetején levő hotel, illetve a másik felén az óriáskerék . A hőség miatt ki kellett gomboljam az ingemet. Pokolian égetett a nap. Sok turista bolyongott az utakon. A helyi információs irodánál vettem egy térképet, és ott megkerestem azt a helyet, ahol nagy valószínűséggel megtaláljuk Shawnt.

- Itt kell lenniük. - karikáztam be a város belső negyedében levő kocsmát. Manuellel gyorsan szedtük a lábunkat, és körülbelül 3 perc múlva ott is voltunk.

Amikor beléptünk jóval hűvősebb volt a levegő,a  redőnyök le voltak húzva, gondolom a vámpírok miatt, akiknek nem volt napgyűrűjük. Ahogy körültekintettem, megakadt a szemem valakin. A fekete, hullámos haja lazán hullott a vállára, miközben jókedvűen itta az italát. Elkapott az ideg, és ökölbe szorultak a kezeim. Manuel is a lány felé nézett, és halkan szitkozódott. Hirtelen annál a lánynál teremtem, akinek legszívesebben szó szerint letépném a fejét. Meglepődve rám nézett.

- Nahát Reece!- mondta vigyorogva.

- Joline. - mondtam kelletlenül. Manuel közelebb jött, de a lány még nem vette észre.

- Meghívhatlak egy piára? - kérdezte Joline olyan hangsúllyal, mintha annyira jóba lennénk. Nem, véletlenül se ő árult el engem, áh dehogy. Most meg, gondolom Shawnnal is ezt tette. Az is a fejére esett, hogy megbízott benne. Ha kiszabadítjuk kapni fog egy alapos fejmosást. Idegesen megfogtam Joline nyakát és egy falhoz nyomtam, hangos csörömpölés következtében.

- Erre kurvára nincs időnk te szipirtyó. Azonnal mond el, hogy hol van Shawn és Victor. Tudom, hogy te szúrtad hátba. Kapsz 1 másodpercet, különben, komolyan mondom, hogy kitépem a szíved, és megetetem veled. - kiabáltam rá. Időközben Manuel is megállt mellettünk. Joline a nyakát kaparászva elnevette magát.

- Nem ölhetsz meg, ugye tudod? Én vátoztattalak át. Ha én meghalok, te is. - préselte ki a fogai között.

- Valóban, viszont egy örökké tartó kínzás kiengesztelné azt a vágyat, hogy megöljelek. - gondolkodtam el. - Hol vannak? - kérdeztem egyre idegesebben. Mivel semmit nem lehetett kiszedni belőle Manuel egy kézrándítással olyan fájdalmat küldött rá, hogy  ő ettől a földön összekucorodva jajjgatni kezdett.

- Jó elmondok mindent. - nézett fel Manuelre, aki ezt hallva leállította a varázslatot.

- Akkor beszélj. - sürgettem.

- A raktárba van Shawn és az a másik kölyök, de Victor fogalmam sincs hol lehet. - mondta az arcán fájdalommal.

- Csodálatos. - tapsikoltam, majd egy laza mozdulattal kitörtem a nyakát.

- Muszáj volt? - kérdezte Manuel sóhajtva, mire széttártam a karom.

- Egy kis időre kivontuk a forgalomból. Illetve jól esett. - mondtam a mennyezetre pillantva. Ahogy a raktárhoz értünk éreztem, hogy elül rajtam a pánik. Shawn egy törrel a szívében feküdt.