a szent johanna gimi | új kezdet

Augusztus 30.,szombat(2)/Gólyatábor

[Majd Dave megmutatta az egyik képet amit csinált rólam.Gyorsan fel is tettem instagrammra.]

Virágnak megtanítottam az alapokat.Addig Cortez,Ricsi,Zsolti és Kinga is tudtak menni egy teljes egész kört.Nagyon ügyesek!Virágnak is egész jól ment egy idő után.Dave,Macu,Andris és Gábor már el tudtak indulni.Az is nagy előrelépés.Fél tizenegykor szólt az ofő,hogy mennünk kéne ebédelni.Kijöttünk a vízből és mindannyian átöltöztünk.Olyan hangosak voltunk,hogy egy öreg néni megkérdezte,hogy miért vagyunk ilyen hangosak.
-Autisták-mondtam és a fejükre mutattam.A néni gyorsan eliszkolt.Mondtam a többieknek,hogy autisták vagyunk.Ők jót röhögtek ezen.Én egy sima lángost kértem,amit egy öt perc alatt befaltam.Zsolti épp akkor ült le az asztalhoz.
-Te mindig ennyit eszel?-kérdezte röhögve.
Én csak vigyorogva bólogattam.A lángos mellé még betoltam három nutellás palacsintát.Én jól laktam,na!Mikor mindenki megebédelt,vissza indultunk a partra.Egy néni jött velünk szembe egy gurulós standdal.
-Mais bitte!Forró kukorica kapható!Mais!-üvöltözte.Én meg mivel tudok németül ezért ezt mondtam neki.
-Bitte nicht danke!-mondta neki.
Ő meg csak úgy nézett rám mint egy idiótára.A többiek meg szakadtak a röhögéstől. Azóta Zsolti egész nap ezt skandálta.Mais,Mais,Mais!A délután hátralevő részében csak fürödtünk meg napoztunk.Haller azt mondta,hogy este bemegyünk a városba.Mi ennek nagyon örültünk.Amikor a szállásra értünk szinte rohantunk az északi szárnyba,hogy szép ruhába átöltözzünk.
Enyém:

Virágé:

Kingáé: