Különleges Karácsony 2/1 || Taegi ff(Befejezett)

4.nap

-Tudom mit akarok!
  Jimin kómás fejjel néz rám, mire közelebb lépek hozzá.
-És nekem tudnom kéne? - kérdezi kissé vontatottan. Fura fejet vág. Gyűrött arcát elnézve ő sem sokat aludhatott éjjel.
-Ez a két napom maradt! El mondom neki, hogy... hogy vonzódom hozzá. Nem hagyom hogy megint elmenjen. Még egyszer nem.
Jimin csak egy mindentudó mosollyal ajkán ül le velem szemben, de továbbra sem szól semmit.
-Mondd csak! Te nem akarsz nekem mesélni valamit?-kérdezem tőle.
-Nos, úgy néz ki, hogy egy darabig mindennap látni fogom Kook-ot, szóval.. el döntöttem valamit!
-Mit? - kérdezem kiváncsian.
-Karácsonyra a pasim lesz!
-Huh, az kemény. Kösd fel a gatyád! - mondom neki, majd el vonulok készülődni.
  Már az előszobában toporgok, mikor Jimin lép mellém.
-Aztakúrva, Chim! - nyögöm meglepetten. - Törpe, Te tényleg bele húztál!
  Jimin nevetve kerül ki, magamra hagyva, hogy legyen időm fel kaparni az államat a földről.

  Megint rohannom kell, hogy ne késsek, így szinte beesek a fotózásra. Yoongi már átöltözve beszélget a menedzserrel és Minji-vel, de ahogy meg érkezem fel kapja fejét, majd különös tekintettel mér végig, amitől én szinte azon nyomban olvadozni kezdek.
  Nem lesz ez így jó, nagyon nem!
  Ahogy telik a nap, úgy oldódunk fel végre mindketten, de egyre többször tapasztalom közben, hogy Yoongi olykor - olykor véletlenül rajtam felejti a kezét.
  És a kétértelmű megjegyzések amiket meg ejt, szintén zavarba ejtőek, ugyanakkor reménykedni kezdem, hogy talán, mégis van esélyem.
  Végül ennek a napnak is vége, mi pedig fáradtan terpeszkedünk a kanapén.
-Van kedved velem lógni a nap további részében? - nézek Yoongira, mire ő csak azzal a hanyag féloldalas mosollyal bólint egyet.
-Azt hittem nekem kell meg kérdeznem.
  Nevetve rázom meg a fejem, majd felállok és az öltözőbe megyek, hogy vissza vegyem a saját ruháimat. Nem akarom én magamra haragítani Minjit!
  Először azt hiszem csak céltalanul sétálunk, de végül egy hangulatos kis étterem előtt kötünk ki.
-Mit szólnál egy kiadós vacsorához? - kérdezi tőlem, de már indul is be. - Ma nincs kedvem főzni.
-Nincs ellene kifogásom, úgyis megint csak egyedül lennék otthon, és úgy nem annyira finom a kaja.
-Együtt laktok Jiminnel? - kérdezi, miközben az asztalhoz telepszünk.
-Igen, már két éve. Anyáék segítettek meg venni a lakást, mikor munkába álltam, hogy ne kelljen olyan sokat utaznom. Jiminnek is ideális, úgyhogy egyelőre ez nekünk így meg felel.
  Ki hozzák a rendelésünket és mi neki fogunk enni, de közben régi jó szokásunkhoz híven nem tudjuk meg állni, hogy a másiknak ne adjunk belőle.
-Uhh, Tae, ezt meg kell kóstolnod! - tolja elém Yoongi a villáját, amire egy nagyon guszta kis húsdarab van szúrva. Előre dőlök, majd ki nyitom a számat, ő pedig lassan, mintha csak félne hogy elillan a számba adja a falatot, közben tekintetét az enyémbe fúrja, én pedig nem törődve vele, ki vagyok, hol vagyok, végig tarva a szemkontaktust, be kapom a falatot, majd miután, igyekezve szexin csinálni, lenyelem azt, körbe nyalom a számat.
  Yoongi meg babonázva figyeli tettem, majd nyel egy hatalmasat, de észbe kap és már tartja is a következő falatot, amivel meg ismétlem ugyanezt.
  Látom rajta, hogy izgatottan méreget, ezért úgy döntök, most változtatok, úgyhogy most én szúrom villámra a leg finomabb falatot és nyújtom felé.
  Yoongi, mint egy éhes madárka repül rá a falatra, majd szinte körbe nyalja még a villát is, aztán ugyanúgy meg nyalja utána száját.
  Nekem itt van végem. Szinte leejtem a villát az asztalra, úgy nézem őt, meg babonázva, mintha életemben nem láttam volna még .
  De azt kell momdanom, hogy talán most látom őt igazán.
-Baj van? - kérdezi oldalra döntött fejjel, mire meg köszörülöm a torkom. Az előbbi szexuális feszültség még mindíg ott vibrál közöttünk, én pedig erőltetem magam, hogy enni kezdjek.
-Csak... . Beszélni szeretnék veled,valami fontosról! - mondom végül, de kerülöm a tekintetét.
-Hajrá! - nevet.
-De, nem itt! - nézek rá.
-Rendben, akkor menjünk hozzám. - mondja könnyedén. Na bumm.
  Mégis beleegyezek, jobb ezt négyszemközt meg beszélni, mint egy étteremben, ahol öbben is látnak.
Mostmár caendben fogyasztjuk el a kaját, mindketten a gondolatainkba merülve. Régen tényleg másabbak voltunk...

-Nagyon szép lakás! - nézelődök kiváncsian. Yoongi mosolyogva foglal helyet a kanapén, majd jelzi hogy üljek le.
-Apáé volt, itt lakott miután elváltak anyával. Egy évvel ezelőtt meg halt, így a lakás az enyém maradt.
-Őszintén sajnálom, nem tudtam. - motyogom zavartan, ahogy mellé ülök.
-Semmi baj, Tae... de gondolom nem erről akartál beszélni, ugye? - néz egyenesen a szemembe, mire én kissé szaporábban kezdem el venni a levegőt.
  Bele veszek gyönyörű barna szemeibe, meg szólalni is képtelen vagyok.
-Nos.. Tae? - húzódik közelebb, majd meg érzem kezét combomon, mire halkan fel szusszantok!
-Mi a baj, Taehyung? - duruzsolja ahogy közelebb hajol.
  Érzem, ahogy a testemben a feszültség szét árad. Érezni akarom őt! Hirtelen fordulok meg, így orrunk szinte alíg van pár centire egymástól.
-Ne menj vissza! - mondom olyan mély hangon, hogy még magam is meg lepődöm rajta. Yoongi ajkait egy apró sóhaj hagyja el.
-Egy okot, csak egy okot mondj Tae! - susogja egészen közel hajolva. Finom, enyhén citrusos illata be kúszik az orromba, a vérem pedig heves pezsgésbe fog, teljesen fel forrósítva minden porcikámat, a szívem pedig őrült iramban kezd verni.
   Egy pillanatra le hunyom szemem, közben izgatottan húzom végig nyelvem ki száradt ajkaimon.
  Ahogy kinyitom szemem elkapom Yoongi pillantását, ahogy számat szuggerálja.
  Nem kellenek ide szavak. Inkább tettekkel bizonyítok.
  Felemelem jobb kezem, majd finoman arcára simítok, aztán előre hajolok, lassan, időt adva neki, ha menekülni akarna. De Ő meg se rezzen!
  Rá tapadok ajkaira, egy halvány érintés erejéig, majd mivel még mindig nem ellenkezik, teljesen rá nyomom szám az övére.
  Mámorosan falom őket, meg részegülve, nyelvemmel be furakodok ajkai közé, Ő pedig készséggel engedi be szájába.
  Vad táncot lejtve kergetőznek nyelveink, ahogy egyre jobban birtokba veszem ajkait.
  Levegő után kapkodva válunk szét, de csak egy pillanatra, mert most Ő húz magához, hogy vadul tapadjon rám, elűzve az utolsó kételyeimet is.
  Mikor el válunk egymástól, mindketten úgy lihegünk, mintha a maratont futottuk volna le.
  Homlokát az enyémnek támasztja, úgy kuncog.
-Már azt hittem, sosem teszed meg.
-Ne légy szemtelen Min Yoongi! - motyogom, majd tarkójánál fogva magamhoz húzom, hogy újabb szenvedélyes csókban részesítsem őt!
  Nem ellenkezik, sőt. Készségesen simul karjaimba, még hevesebb dobogásra késztetve ezzel az én szívemet.
-Soha, nem engedem, hogy újra el menj, soha! - motyogom ajkaira, mire halkan fel kuncog, szemei mint a csillagok, úgy ragyognak rám, én pedig úgy érzem a szívem nem bír el több kínzást.
-Soha többé nem hagylak el! - suttogja, majd újra ajkaimra tapad!

   Sziasztok, ne felejtsétek el ImLiiaa párhuzamos Jikook-os sztoriját, ami szintén a Különleges karácsony címet viseli 😘