Különleges Karácsony 2/1 || Taegi ff(Befejezett)

5.nap

Kapkodva szedem magamra ruháimat, majd egy mentem kiáltással ki csattogok az elő szobába.
Hallom Jimin morgását az egészséges reggeli táplálkozás fontosságáról, de én csak nevetve húzom fel a kabátom, majd már kint is vagyok.
Fejem az ég felé tartom, élvezve az arcomat cirógató hó pelyheket.
Szeretem a havazást, de sosem voltam az a ki mondottan szentimentális alkat, most mégis mélyen magamba szippantom a friss levegőt, majd vidám mosollyal az arcomon indulok útnak.
Hosszú idő óta, újra izgatottan várom a karácsonyt.
Sietve szedem a lábam, most nem akarok késni, jó benyomást kell keltenem.
Nincs kedvem kocsiba ülni, ezért gyalog indulok neki, élvezve ahogy ropog a hó a talpam alatt.
Olyan mint gyerekkoromban, az érzéstől pedig hangosan fel nevetek, azzal sem foglalkozom, hogy az emberek meg fordulnak az utcán.
Felszabadultan taposom és rugdosom a havat, miközben szívem örömtáncot jár.
Mire be érek a fotózásra, azért kellően átfázom, de mit sem törődve vele, széles mosollyal az arcomon üdvözlök mindenkit.
Yoongi csak egy sunyi mosollyal ajkán viszonozza a köszönést, de nekem ez egy igéret.
A fotózás most nem tart egész nap, hisz csak az utolsó simításokat végzik el.
Ebédidőben végül mindnyájan be ülünk egy közeli étterembe és együtt átbeszéljük, az elmúlt napokat.
Végül mindenki el búcsúzik valami ürüggyel, így csak ketten maradunk Yoongi-al, amit mi nem is bánunk.
-Mihez van ma kedved? - kérdezi lazán hátra dőlve székében.
-Nem tudom, nem gondolkoztam rajta, csak szeretnék Veled lenni. Mindegy hol és mit csinálunk!
-Rendben, akkor menjünk sétálni, aztán majd menetközben ki találjuk. - mondja mosolyogva, így felállunk, magunkra vesszük a kabátjainkat és elindulunk.
Vidám beszélgetésünket semmi sem zavarja meg, élvezzük a havazást, a tiszta, friss levegőt.
Lassan egy kis térre jutunk, ahol kis faházikók állnak, mindegyikben árulnak valami finomságot, bár a legtöbb helyen forralt bor van, meg puncs.
Yoongi sikeresen meg találja a kürtős kalácsos standot is, így azt veszünk először, majd egy-egy forralt borral a kezünkben foglalunk helyet, a meleg párnákkal kirakott ülőkékre.
Gyerekek tartanak előadást, mi pedig széles mosollyal az arcunkon nézzük és csodáljuk őket, milyen ügyesek.
-Tudod! - szólal meg hirtelen - már egy évvel ezelőtt is akartam jönni.
Meg lepetten nézek rá.
-Akkor... miért nem jöttél? - kérdezem meg csalódottan.
-Féltem! - mondja csendesen. - Hogy nem akarsz majd látni, beszélni velem.
-És mi változott? - teszem fel a számomra fontos kérdést.
-Meg láttam az egyik magazinban a képedet. Rettenetesen éreztem magam, amiért olyan gyáva voltam, de legfőképp hiányoztál. Minél tovább néztem a képedet, annál biztosabb voltam benne, hogy haza akarok jönni. Sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam. - motyogja le hajtott fejjel.
El gondolkodva figyelem őt.
-Igen, én is sajnálom, de itt vagy és csak ez számít.
Meg fogom kezét, majd lassan ajkamhoz emelem és puszit hintek rá.
Nevetnem kell ahogy Yoongi kipirosodott arcára nézek.
-Gyere, sétáljunk! - húzom fel, majd össze kulcsolom ujjainkat, így indulunk el.
Az utcákra le száll a sötétség, csak az utcai lámpák adnak világosságot, különleges hangulatot adva a hófödte utcáknak.
-Lusta vagyok! - motyogja Yoongi, ahogy egymás mellett sétálunk, így csak nevetve elé állok, ő pedig fel ugrik a hátamra. Combjai alá téve kezem tartom meg őt, ő pedig vidáman nevetve szuszog a nyakamba.
Leheletétől kellemes borzongás fut végig rajtam. Nagyot nyelve dobok rajta egy aprót, majd a lakása felé veszem az irányt.
Szinte meg sem kottyan a súlya. Vidáman énekelgetve és nevetgélve szelem át édes terhemmel az utcákat, mire végül a lakásához érünk, de Yoongi még itt sem hajlandó le mászni a hátamról.
Egészen a lakása ajtajáig cipelem őt, mire hajlandó végre lemászni rólam.
-Kávét? - kérdezi, ahogy be érünk, de én most inkább valami másra vágyom.
Kezeimet derekára helyezem, majd egy határozott mozdulattal magamhoz rántom, majd mohón kapok ajkai után.
Egyszerre nyögünk bele a csókba, ahogy türelmetlenül rátapadok.
Mohón tolom át nyelvemet szájába, mire egy hangosabb nyögés hagyja el ajkát.
Izgatottan préselem magam hozzá,amennyire csak tudom, így megérzem izgalmi állapotát, mire halkan mormogva falom őt tovább.
Olyan Ő nekem, mint a drog. Minél többet kapok belőle, annál több kell!
Lázasan vezetem be kezeimet pulóvere alá, mígnem megérzem finom bőrét ujjaim alatt.
Halkan szusszanva viszonozza minden mozdulatom, kezei felfedező útra indulnak, de ő itt nem áll meg.
Türelmetlenül kapaszkodik pulcsim aljába, majd elkezdi le húzni rólam. El húzódom, ő pedig határozott, gyors mozdulattal veszi le rólam.
- Tae.. - motyogja, ahogy ajkaira hajolok. - Tudnod kell, hogy ez nekem még így... új, nagyon is új.
-Ssh, baba, vigyázni fogok rád. Semmit nem teszünk, amit nem akarsz.
Újra ajkaira hajolok, majd vadul falni kezdem őt, áttérek nyakára, finoman meg harapdálom, néhol meg is szívom hófehér bőrét, élvezve azokat az édes hangokat amiket kienged ajkain.
Lassan kihámozom őt ruháiból, éhesen falva őt tekintetemmel.
Kezeimet végig futtatom testének minden egyes porcikáján, amit ajkam követ.
-Annyira gyönyörű vagy! - motyogom bőrére vágyittasan, ahogy ajkaim egyre lejjebb kúsznak izmos hasán, míg végül merevedése államat éri.
Érzem ahogy teste meg feszül, majd finoman meg remegve emeli kezét hajamhoz.
-Tae... - a hangja el fúlik, ahogy makkjára simítok nyelvemmel, majd intenzíven fel nyög, ahogy teljesen a számba veszem őt.
Teste ívben meg feszül, majd a hajamba kapaszkodik, vissza húzva egy forró csókra.
-Tedd meg... a Tied akarok lenni! - suttogja vágyittasan, mire egy pillanatra le dermedek, de aztán kapkodva le dobom magamról a ruháimat, úgy bújok hozzá.
Fel sóhajtok ahogy megérzem bőrét az enyémen, be szippantom mámorító illatát, majd lassan be helyezkedem lábai közé.
Be nyálazom ujjaimat és ővatosan, igyekezve nem fájdalmat okozni, tágitáni kezdem.
Végül be pozicionálom magam és lassan, óvatosan be hatolok, szűk, forró járatába.
Nagy önuralomra van szükségem, hogy ne kezdjek el egyből mozogni, de nem akarom hogy fájdalmas legyen számára.
Hallom ahogy fájdalmasan kapkod levegő után, ezért le hajolok hozzá és csókolni kezdem őt, vadul, forrón, mígnem megérzem, ahogy ellazul tagomon. Ekkor lassan mozogni kezdek, apró nyögéseket csalva ki belőle.
A hangja olyan hatással van rám, amit sosem éreztem még senkinél, imádom minden morranását, sóhaját. És a nyögései, ahh... egyre vadabbul mozgok benne, mígnem Yoongi hihetetlen vékony hangon sikkantva élvez kettőnk közé, amitől rá szorul tagomra, belőlem egy állatias vad morgást ki váltva, majd néhány lökés után én is a csúcsra jutok.
Lihegve dőlök rá, majd forró csókban forrnak össze ajkaink.
Kissé mocorog, majd valahonnan egy takarót húz elő, amit magunkra terít.
Mint egy kis cica bújik mellkasomhoz, én pedig átölelve őt húzom magamhoz.
Arcomat hajába fúrom,be szippantom finom illatát, majd lassan álomba szenderülök.