Különleges Karácsony 2/1 || Taegi ff(Befejezett)

Epilógus!

  Izgatottan billegek a fel díszített fa előtt, hiszen nemsoká ajándékozás!
  Nem tudom Yoongi mit tervez, de már három napja furcsán viselkedik, ma meg kifejezetten fura volt.
  Délelőtt át mentünk anyáékhoz, ahol Jimin és Jungkook is ott voltak. Át adtuk az ajándékokat, majd el töltöttünk egy kellemes napot.
  Mióta Jimin össze költözött a kerge nyuszival, azóta sajnos nagyon ritkán találkozunk, ami rosszul esik, hiszen nagyon hiányzik. De mindnyájan eléggé el foglaltak vagyunk, így nem mindig sikerül egyeztetni egy egy össze röffenést.
  Ettől függetlenül hihetetlenül boldog vagyok, hiszen már  két éve, hogy Yoongi-val össze jöttünk és egy éve már, hogy hozzám költözött.
  Mikor Jimin el cuccolt Jungkook-oz, nem láttuk értelmét mi sem tovább halogatni a dolgot.
  Ez pedig a harmadik karácsonyunk együtt!
  Kicsit izgulok, vajon Yoongi mit szól majd az ajándékához, de bízom benne, hogy tetszeni fog neki.
  Mintha csak meg érezte volna, gondolatom alanya ezt a pillanatot választja arra, hogy be lépjen a nappaliba.
  Gyors léptekkel szeli át a teret, majd szó szerint nekem csapódik, szorosan bújva hozzám, miközben fejét felemeli.
  Mosolyogva hajolok finom ajakaira, boldogan szusszantva, ahogy meg érzem párnácskáit az ajkaimon.
  Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele, ugyanolyan hévvel tapadok rájuk, mint legelőször, Ő pedig ugyanazzal a szenvedéllyel viszonozza.
  Ahogy el válunk egymástól, tekintetét az enyémekbe fúrja, majd apró mosoly jelenik meg csóktól duzzadt ajkain.
-Meg érkezett az ajándékod! - mondja, majd ki bontakozik az ölelésemből és az előszobába siet.
-Ne kövess! - kiált vissza, majd hallom ahogy a bejárati ajtó nyílik. Hangokat hallok, majd kis idő múlva meg jelenik Yoongi egy dobozzal a kezében.
  Oldalra billentem a fejem, ahogy a csomagot figyelem.
   Yoongi óvatosan helyezi a dohányzó asztalra, mintha törékenycucc lenne benn.
-Boldog karácsonyt édes! - mondja, majd félre húzódik, fejével intve hogy a doboz az enyém!
   Félve nyúlok a kék masnihoz és idegesen rágcsálva a szám bontogatni kezdem a csomagolást.
  Óvatosan, félve hogy esetleg tényleg törékeny dolog van benne.
   De ahogy ki myitom a dobozt a szám is tátva marad attól ami benne van.
   Hirtelen indulnak meg könnyeim és boldogan vetem magam Yoongi nyakába, aki nevetve csókol meg, majd vissza fordulok a dobozhoz és izgatottan nyúlok bele.
  Finom mozdulattal emelem ki ajándékomat, félve nehogy kárt tegyek benne, majd felemelem egészen közelről szemügyre véve.
  Ekkor az ajándékom mocorogni kezd, majd ki dugja apró nyelvecskéjét és aprót nyüszítve végig nyal az arcomon.
  Nem vagyok az a sírós fajta, de hirtelen örömkönnyek lepik el a szemeimet, ahogy a kis szőr gombócot magamhoz ölelem.
-Milyen fajta? - kérdezem szipogva.
-Törpe spicc! Tetszik? - kérdezi óvatosan.
-Jaj, baba! Imádom! Annyira szerettem volna már egy kis kutyát, de honnan tudtad?
-Meg vannak a forrásaim!-vonogatja nevetve a vállát.
-Biztosan Yuki fecsegett! - mondom, mire fel nevet. Na igen! Yuki nem nagyon tudja magában tartani a dolgokat, kivéve, ha azok tényleg nagyon fontosak. Igazi jó barát.
-Köszönöm! - motyogom, majd közelebb hajolva egy csókot lopok.
-Nevet is kell majd adnod neki!
-Ó, hát... mondjuk... Yeontan! - mondom ki, ahogy a csöppséget simogatom!
-Yeontan? - mosolyog.
-Igen! Ez tökéletes.
  Kicsit még dédelgetem a kis puhaságot, majd fel állok és kézen fogom Yoongit.
   Az előszobában rá adom a kabátját, majd én is magamra kapom az enyémet.
-Hová megyünk? - kérdezi, ahogy be zárom az ajtót, majd el indulok egyik kezemben Yeontan, másikban Yoongi hűvös ujjai.
-Pillanat! - mondom vigyorogva, majd pár lépés után meg állok.
   Elengedem a kezét, majd egy kis dísz dobozt húzok elő zsebemből.
  Ahogy a kezébe nyomom, meg lepetten néz rám.
-De miért kellett ezért ki jönnünk ide?
-Csak bontsd ki! - mosolygom.
  Ahogy fel nyitja a dobozt, még a száját is el tátja.
  Nevetve tárom szét a karom. Direkt ebbe a parkolóba hoztam, itt sok a kocsi.
-Szóval, melyik lehet Min Yoongi tulajdona?
  Még mindíg el képedve veszi kezébe a slussz kulcsot, majd várakozó tekitettel meg nyomja.
  Két kocsival odébb csipogást hallunk, mire sietve megy oda.
-Jesszusom.... Tae! - felém fordul, ámulattal teli tekintettel. - Ez, ez az enyém?
-Meg érdemled! - bólintok. - Boldog vagyok melletted, szerelmes és bármit meg adnék Neked. - lépek közelebb. - Szeretlek.
  Végül hosszú csókban forrunk össze.

  - Mihez volna kedved? - suttogom Yoongi mögé lépve, majd hátulról át karolom.
-Úgy ennék egy kis fahéjas kürtős kalácsot.
  El nevetem magam, hiszen tudom mennyire imádja.
-Akkor menjünk ki, Tani most úgyis elaludt.
  Több se kell neki, ki nontakozik az ölelésemből, majd szalad is át öltözni. Tátott szájjal bámulok az egyébként lusta pasim után, majd komótosan az előszobába slattyogok.
  Alíg két perc múlva már ott is van.
-Ez gyors volt! - mondom elismerően.
  Nevetve indulunk neki, kézen fogva. Csodáljuk a lassan szállingózó havat, élvezzük a friss tiszta levegőt.
Olyan mint két évvel ezelőtt. Felfedezzük a forraltboros standokat, meg a kürtős kalácsosat.
   Meg nézzük a gyerekek előadását, majd elindulunk a Han folyóhoz.
  Még mindig ugyanolyan szép a hóesésben, mint régen. Imádom.
  De amit jobban imádok, az az én Yoongim!
  Miután kellően átfagytunk, elindulunk haza, de Yoongi el kezd nyafogni.
-Édesem, el fáradtam.
  Nevetve csóválom a fejem, majd elé állok és hagyom hogy koala módra a hátamra másszon.
-Olyan deja vu érzésem van! - mondom, ahogy lökök rajta egy kissebbet, majd combjai alá fogok.
  Szuszogva nyomja orrát a nyakamhoz, amitől megremegek. Csodás ez az érzés, nem tudok betelni vele.
  Énekelni kezdek neki, valami régi szerelmes dalt, mire halkan fel kuncog.
-Szeretem mikor énekelsz nekem! - suttogja bágyadtan.
-Én pedig Téged szeretlek! - jelentem kineki.
-Én is szeretlek! - elevenedik meg hirtelen, majd ha lehet még jobban hozzám préseli magát.
-Örökké! - mondom halkan!
-Örökké! - jön a válasz!
  Én pedig boldogan énekelgetve haladok tovább édes terhemmel.
  Igen, boldog vagyok, mert tudom hogy aezek nem csak üres igéretek.
  Bármi legyen is ezután, szeretni fogjuk egymást.
  ÖRÖKKÉ!
                                                 Vége!

  Sziasztok, remélem tetszett nektek ez a rövidke kis karácsonyi szösszenet. Ha igen, akkor nyomjátok meg a kis csillagot, vagy írjatok kommentben.
  Köszönöm, hogy el olvastátok és ne feledjétek el, ImLiiaa szintén Különleges Karácsony című párhuzamos Jikook-os sztoriját .
  Puszi nektek, kívánok Nektek boldog karácsonyt és kívánom hogy minden kívánságotok teljesüljön és a 2021-es évetek sokkal, de sokkal jobb legyen mint ez az idei! 🥰😘