Lots of trying -BEFEJEZETT-

11. R É S Z

Kikeltem az ágyamból és gyorsan felöltöztem. Felvettem egy fekete Nike melegítőt, amit még a Matt-el történt vásárláskor vettem. Fekete póló, belebújós pulcsi és nadrág. Felfogtam a hajam lófarokba és felhúztam a cipőm.

Leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. 

-Szia anyu!-köszöntem amint megláttam anyut a konyhában.

-Szia kincsem! Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva.

-Jól. Bár későn aludtam el. Kikölcsönöztem pár könyvet tegnap és elmerültem az olvasásban.-meséltem és leültem az asztalhoz a kakaómmal a kezemben.

-Jól van. Nem áztál meg nagyon tegnap?

-Nem. Wyatt-el jöttem haza.-mondtam és lehajtottam a fejem, mert eszembe jutott a tegnapi majdnem csók jelenetünk.

-Örülök neki, hogy ilyen jól kijöttök. Még nem ölte meg Paul-t?-nem még Paul él. Paul tök normális és nem értem miért félt mindenki tőle.

-Még nem. De Paul normális. Nem tudom miért vannak annyira ellene a fiúk. Paul nem fog bántani.-védtem meg a padtársam.

-Ebbe annyira ne legyél biztos.-csörtetett be Wyatt a konyhába, Matt-el a nyomában.

-Jó reggelt!-üdvözöltem a srácokat.

-Jó reggelt!-köszöntek egyhangúan.

-Rhea! Lassan elindulok. Wy! Te is told már ki a segged.-ordította Matt a nappaliból. Wyatt-el kiléptünk a konyhából és a nappaliban megtaláltuk Matt-et a tévé előtt. Ez meg mikor jött ki a konyhából?

-Haver, legközelebb ne ordíts! Félek a végén el megy a hangod és nem hallhatom egész nap.-mondta Wyatt és megütögette Matt vállát. Erre nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Igen ettől én is félek!-röhögött hangosan Matt. 

-Na húzzunk suliba.-mondta Wyatt és táskáját felkapva elindult az ajtó felé.

-Menjünk. Szia anyu!-köszöntünk el Matt-el.

-Szia Cass!-köszönt el Wyatt is.

-Sziasztok drágáim.

Matt autójába ülve beültem hátra. A fiúk elől beszéltek valami gamer játék konzolról. Engem nem nagyon kötött le. Hirtelen eszembe jutottak a barátaim az árva házból. Gondoltam, hogy egyszer meglátogatom őket.

-Matt.-szóltam előre.

-Mizu húgi?

-Hétvégén ráérsz?-kérdeztem az ülésen középre csúszva, így a két fiú közé kerültem.

-Asszem igen. Miért?

-Arra gondoltam elugorhatnánk az árva házba.

-Persze jó ötlet. Elviszlek. Csak majd beszéld le anyuékkal is.

-Okés. Köszi.-mondtam és vissza ültem az ablak mellé.

A sulihoz érve oda mentünk a fiúkhoz.

-Sziasztok!-köszöntem nekik mosolyogva.

-Hali Rhea!-köszönt Ben-Mizu?

-Semmi különös.-mondtam miközben ő lepacsizott Wyatt-el és Matt-el. 

-Rhea! Tök jó a rucid!-kezdte lányosan Dylan.

-Dylan te tényleg rohadt hülye vagy.-röhögte ki Luke és miután meglátta a kissé ijedt fejem felém fordult.-Nyugi Rhea. Jól nézel ki. Csak Dylan hülye.

-Ti rokonok vagytok. Mindketten ugyan olyan hülyék vagytok! Szerintem is jól néz ki Rhea.-kacsintott rám Jack.

-Na jó. Szálljatok le Rhea ruhájáról. Én választottam neki, mert tudtam milyen jól fog kinézni benne.-büszkélkedett Matt.

-Elfuthatok?-kérdeztem halkan Wyatt-et.

-Nem kell.-nevetett-Normálisak, csak hülyék. És igazuk van. Tényleg jól nézel ki.-suttogta halkan. Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy ne lássa véletlenül se, hogy elpirultam.

Végül a fiúkkal az óra kezdetéig elvoltam. Az ő társaságukban léptem be a suliba. Az osztályba érve, köszöntem Samnek és Evelynnek. Kathleen persze nem hagyott szó nélkül.

-Rhea örülhetsz, hogy a fiúk befogadtak. Az öltözködési stílusodon javítani úgy sem lehet.-vágta oda nekem keményen. Na jó ez kicsit fájt.

-Kathleen leszarom, hogy mit gondolsz rólam. De örülök, hogy annyira érdekellek, hogy mindennap megfigyelsz valamit rajtam.-húztam vigyorra a szám.

-Kathleen szállj már le a húgomról. Tudom, hogy szép meg minden de nem vagy az esete.-mondta Matt miközben másolta rólam a házit. Matt mellett ülve Wyatt a hátát falnak támasztva némán nézte az eseményeket. Matt megszólalására az osztály nagy része röhögésbe kezdett.

-És Kathleen.-szólt mély hangján Wyatt.-Ne csesztesd Rheát. Senki sem kíváncsi a mondandódra inkább tartsd meg magadnak.-mondta Wyatt, mire rákaptam a tekintetem. 

-Miért vagytok annyira oda érte? Csak szerencséje volt, hogy Matt családja örökbe fogadta. Attól még nem lesz teljesen a családjuk tagja. Ugyan úgy az osztály tagja sem. Ez már egy össze szokott csapat. Nem veszed észre, hogy minden honnét csak kilógsz?-vágta hozzám a szavakat Kathleen, mire fejbe csapott a felismerés, hogy igaza van. Hallottam a szitkozódásokat amiket leginkább Kathleen fejéhez vágtak a fiúk. Sam és Evelyn hangját, ahogy próbálnak vigasztalni. De csak néztem ki a fejemből. Nem figyeltem senkire és semmire. Csak arra gondoltam, hogy mennyire kilógok a sorból.

-Rhea...-szólongatott Wyatt előttem guggolva. -Rendben vagy?-kérdezte aggódva.

-Nem. Wyatt. Nem vagyok rendben. Igaza van. Kilógok mindenhonnan. Lehetnek jó ruháim. Új barátaim. Új életem. De akkor sem lesz családom, mert már meghaltak. Lesz valaha valaki, akinek igazán fontos leszek?

-Rhea. Van családod. Igaz nem vérszerinti de van. Matt, Cass és Steven. Nézz körbe itt is mindenki kedvel. Nem lógsz ki. És nekem...Nekem nagyon fontos vagy.-súgta halkan és jobb kezét az arcomra tette.

-Köszönöm Wyatt.-mosolyogtam rá halványan. Mire bejött a tanár. Mikor lett vége a szitkozódásoknak? És egyáltalán mikor csengettek be?
Wyatt vissza ült mögém és kezdetét vette az óra.
Matt megbökte a hátam, mire félig hátra fordultam.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Otthon megbeszéljük.-válaszoltam és vissza fordultam, minden figyelmem a tanárnak szentelve.