Lots of trying -BEFEJEZETT-

15. R É S Z

Reggel Wyatt ébresztett. Miután teljesen elolvadtam tőle, kikeltem az ágyból és a szekrényemhez léptem. Felvettem egy fekete nadrágot és egy szürke pulcsit. Felhúztam még a lábamra a cipőm és lefutottam a lépcsőn. Gyorsan megreggeliztem. Ami egy gyors szendvics volt. 

-Wyatt reggeliztél?-kérdeztem kilépve a konyhából.

-Öhm, még nem.-húzta fel a cipőjét a kanapén ülve.

-Kérsz egy szendvicset?

-Igen jó lenne.-mosolygott rám. Vissza mentem a konyhába és készítettem Wyatt-nek is egy szendvicset majd az asztalra raktam. Felfutottam a szobámba, mert a fésülködés elmaradt. Miután megvolt csak simán hagytam, hogy a vállamra omoljon a hajam.

Wyatt egy szürke Lewis pólót viselt fekete kabáttal és nadrággal. A lábára pedig fehér cipőt húzott.

-Mehetünk?-kérdezte kilépve a konyhából.

-Persze.-mondtam és bezártam magunk mögött az ajtót.

Beültem Wyatt fekete autójába és bele süppedtem a bőr ülésbe. Majd bekötöttem a biztonsági övet. Miután Wyatt is megcsinálta útnak indulhattunk a kórházba. 

-Hogy kerül ide Matt kocsija?-kérdeztem miközben letolatott a feljáróról.

-Tegnap egy haverom elhozta. Itt lakik a srác egy utcányira.-biccentett az utca felé. Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem mit mondott. Miután leparkolt a kórház előtt, kipattantam az autóból és Wyatt-et bevárva a bejárat felé igyekeztünk. Miközben Matt kórterme felé igyekeztünk meghallottuk az ismerős hangot. Ahogy valakivel vitatkozik.

-Vigye innen azt a tűt nincs szükségem rá. Kutya bajom.-makacskodott Matt a nővérnek. Mi pedig az ajtóban állva néztük a jelenetet.

-Kérem adja a karját. Ez az utolsó ezt mindenképpen be kell adnom.-kérte kedvesen az ápolónő.

-Ha elterelnénk a figyelmét könnyen beadhatná neki.-mondtam suttogva Wyatt-nek.

-Esélyed sincs.-rázta a fejét.-Nagyon gyűlöli a tűket. De egy próbát megér.

-Matt. Kérlek. Ez az utolsó ezt már kibírod.-kértem én is Matt-et, mert úgy tűnt nem igazán akart engedelmeskedni. Amikor mindketten felénk kapták a fejüket. Mire nemet intett a fejével. Ilyen makacs embert. 

-Haver. Egy kis szúrás. Nem halsz bele. Veszek neked majd fagyit kisfiam.-magyarázta neki Wyatt.

-Na jó. De az utolsó.-mondta Wyatt az ápolónak. 

-Ha Wyatt mondja akkor elviseled, de ha a húgod akkor meg nem? Milyen világban élünk?-kérdeztem komolyan.

-Auuu.-jajgatott Matt.-Még nem voltam felkészülve.-vágta oda a nővérnek miközben az kihúzta a kezéből a tűt. 

-Már vége. Haza mehet. Végre.-úgy tűnik kicsit kiakasztotta Matt a kórház dolgozóit.

-Na húzzunk.-ült fel Matt az ágyon és feltápászkodott.-Viszlát Linda!-köszönt el vigyorogva Matt. Mi is elköszöntünk az ápolónőtől és megkerestük anyáékat.

-Matt! Anyáék merre vannak?-kérdeztem az embereket kémlelve.

-Büfében. Már vagy a 3.kávéjukat fogyasztják. Kicsit kiakasztottam őket.-vigyorgott Matt. 

-Okés keressük meg őket.-mondtam és elindultam a büfé felé.

-Várj már Rhea! El sem tudtam köszönni Oliviától.-esett kétségbe Matt.

-Ki az az Olivia?-kérdezte Wyatt.

-Oh, egy gyönyörű ápolónő.-ábrándozott Matt.

-Nem látod valahol? Gyorsan elköszönsz és megkeressük anyáékat.-vetettem fel az ötletet.

-Öhm, nem várj. De ott van.-mutatott egy szőke hajú lányra. Kedves arca van és úgy 18 körül lehetett ő is.

-Ne már. Az a rohadék mindig a közelében van.-mondta Matt miközben néztük ahogy oda megy hozzá egy 22 év körüli srác. Olivia viszont csak Matt-et nézte. Matt mutatott egy hívj fel jelet a kezével és elindult a büfé felé. Mi pedig követtük.

-Anya.-mentem oda hozzájuk. Egy asztalnál ültek a büfében, kávéjukat iszogatva.

-Sziasztok. Minden rendben?-kérdezte fáradt mosollyal. Most vagy az éjszakázás miatt volt ennyire ki, vagy csak Matt megint hozta a formáját. Szerintem inkább mindkettő. Apun is ugyan ezt látni.

-Persze. Csak Matt makacskodott egy kicsit az ápolónővel.-fordultam a tesóm felé aki lapított mellettem.

-Matthew! Tudod, hogy szót kell fogadnom a nővéreknek és az orvosoknak.-magyarázta neki anyu.

-De tudod hogy mennyire utálom a tűket. Tudod!-borzongott meg a tű gondolatára.

-De eltereltük a figyelmét és könnyen megvolt oldva a probléma.-tettem a kezem anyu vállára.

-Ja, hogy az direkt volt?-kérdezte szúrósan Matt.

-Persze. Közösen terveltük ki Wyatt-el.-mondtam, mire Wyatt is felkapta a fejét.

-Haver azt hittem velem vagy.-mondta Matt karba tett kézzel.

-Tudod, hogy csak jót akarok neked.-ütögette meg Wyatt Matt vállát.

-Tudom és majd kérem a fagyimat.-röhögött.

Nagy nehezen elindultunk haza. Velünk jött Matt aki befeküdt a hátsó ülésekre. Anyuék pedig apu kocsijával jöttek. Megálltunk otthon, hogy Matt is átöltözhessen. Pár perccel később már fehér pólóban és fekete nadrágban feszített a hátsó ülésen. Ezután viszont elindultunk az árva ház felé közben megálltunk egy mekiben, ahol megkajáltunk és Matt megkapta a beígért fagyiját. 10 órára értünk az árva házhoz.