Lots of trying -BEFEJEZETT-

22. R É S Z

A mai napon értettem meg, hogy Wyatt után miért is sóvárognak annyira a lányok. Péntek van és még elég jó idő ahhoz, hogy szünetekben a padon ücsörögjünk. Mint most is Sam-el és Paul-al. Wyatt a falat támasztotta, miközben Matt, Jack, Luke, Dylan, Ben és még pár végzős társaságában röhögött. Az udvaron járkáló kilencedikesek, is őket figyelték miközben beszélgettek. Nos mint kiderült Wyatt igen is menő, már egy ideje és úgy tűnik az is marad. Fél kézzel lazán átölelte a barátnőjét, miközben a többiekkel sztorizgatott.

-Wyatt téged néz.-mondta halkan Sam. Mire felkaptam a fejem. Álltam Wyatt pillantásait, de ő elfordította a fejét és megpuszilta a barátnőjét. Csalódottan lehajtottam a fejem.

-Fel a fejjel. Majd észhez tér.-simogatta meg a vállam Sam.

-Rhea. Nem értelek. Miért szereted, ha ennyire semmibe néz?-kérdezte Paul.

-Mert amikor megismertem egész más volt.-sóhajtottam.

-Én régóta ismerem. Mindig is ilyen volt. Szórakozott a lányokkal, önző volt és egy egoista seggfej.-vágta oda Paul.

-Paul! Nem mindig volt ilyen. Én is régóta ismerem. Nagyon jól tudod.-védte meg Sam.

-Figyeljetek! Hagyjuk Wyattet. Nézzetek rájuk nagyon jól elvannak.-biccentettem feléjük. Épp Matt mondott valamit amin az egész társaság nevetett. Néztem Wyatt-et. Nevetés közben fél kezével átölelte a barátnőjét, másik kezével pedig a hajába túrt. Iszonyat menő. 

Csengetéskor felmentünk az osztályba.
Leült mellém Paul és bejött az ofőnk.

-Jó reggelt osztály! Ma csak egy fontos dologról szeretnék beszélni veletek. Mint minden ősszel, most is lesz bál.

-Kötelező kiöltözni?-lóbálta a kezét Dylan.

-Nem haver, gyere alsó gatyába.-szólt röhögve Luke.

-Fiúk, elmondanám ha végig hallgatnátok. Igen kötelező kiöltözni, ez egy iskolai program. Szeretném, ha mindenki megjelenne és ha szeretnétek hívjátok el a másikat.-nézett körbe az osztályban.

Dylan felállt a helyéről és Jack mellé sietett.

-Jack Kyler, már nagyon régóta várok erre.-térdelt le Jack elé.- Jack, eljössz velem a bálba?-kérdezte izgatottan.

-Dylan Harrison, a legnagyobb örömmel elkísérlek a bálba.-mondta Jack és megölelték egymást. Majd kitört mindenkiből a nevetés.

-Köszönjük a bemutatót fiúk, de üljetek vissza.-mondta az ofő nevetve majd miután meghajolt a két fiú, vissza ültek a helyükre. -2 hét múlva pénteken délután 4 órakor kezdődik a bál. Este 10-ig fog tartani. És fiúk kiöltözni!-emelte ki az utolsó mondatot.
Majd csengettek és ki szállingóztunk a teremből az udvarra. A folyosón sétálva mellém csapódott Matt.

-Húgi ma nem tudlak haza vinni, mert találkozom valakivel.

-Nem baj. Majd akkor megyek busszal vagy gyalog.-mondtam mosolyogva.

-Nem, nem.-tiltakozott a fejét rázva. -Megbeszéltem Wyattel. Majd ő haza visz.- mire lehervadt az arcomról a mosoly.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne Matt. Nem akarok bekeverni Wyatt és a barátnője kapcsolatába.

-Nem kavarsz be nekik, ne aggódj. Amúgy Wyatt ajánlotta fel, hogy haza visz.-mondta mosolyogva. Mi? Miért ajánlotta fel, ha nem is beszél velem?

-Hát oké. Lesz ma edzésetek?-kérdeztem mert már nem tudom fejben tartani, mikor van és mikor marad el.

-Aha lesz. Legalább addig a könyvtárban lógsz, te könyvmoly.-lökte meg a vállam és lementünk az udvarra.
Ő Dylanékhez ment én pedig leültem a padra Sam és Paul mellé.

-Mit csinálsz délután?-kérdezte Paul.

-Még nem tudom. Te?-vontam fel a szemöldököm.

-Valami családi programot talált ki anyám.

-Sam te mit csinálsz délután?-kérdeztem felé fordulva.

-Találkozom valakivel.-mondta titokzatosan, mi pedig nem is faggattuk.

Órák után mindenki gyorsan kisietett a suli épületéből. Csak én sétáltam a kihalt folyosón. A könyvtárban egy gyors köszönést követően, leültem a hátsó sarokba. Elkezdtem olvasni a Sulijegyzetek első részét, a Nyitó táncot.
A könyvbe merülve, olvastam a sorokat. Egy csipogás rázott ki Tavi Kata történtéből. Wyatt írt sms-t.

Wyatt
Mindjárt kint leszek. Merre vagy?

Rhea
Könyvtárban vagyok mindjárt megyek.

Elraktam a könyvet a táskámba, majd egy halk köszönéssel kiléptem a könyvtárból. A csendes folyosón az eső cseppek kopogását hallottam az ablakon. Lesiettem a lépcsőn és kiléptem az ajtón. Hamar megláttam Wyattet, aki már ott állt az autója mellett. Rövid ujjúban, bőrig ázva, zsebre dugott kézzel várt engem. Bár tudtam, hogy barátnője van, mégis a szívem egyre gyorsabban vert. Jó érzés volt látni, hogy ott áll, engem vár és nem kerül engem. Engem vár és nem a barátnőjét. Elindultam felé és megálltam előtte. Pár lépés távolság volt köztünk.
-Szia.-köszönt mosolyogva.

-Szia. Figyelj, ha nem akarod nem muszáj haza vinned. Nem akarok bele kavarni semmibe. De mondta Matt, hogy te ajánlottad fel, hogy haza viszel. De ha meggondoltad magad, nem gond. Majd megyek gyalog vagy busszal... Gyorsan haza érnék.-magyarázkodtam makogva.

-Rhea. Azért ajánlottam fel Mattnek, hogy haza viszlek, mert haza akarlak vinni. És nem kavarsz bele semmibe. Tényleg.

-Oké, örülök.-mondtam mosolyogva. Ő akar haza vinni. Ha lehet, most még jobban szeretem. Az autó felé fordultam, majd eszembe jutott a dolog ami miatt mindennap szomorú voltam.-Miért kerültél?-kérdeztem, mire lehajtotta a fejét.

-Nem akartalak kerülni. De nem tudtam elviselni.-mondta halkan. Az esőcseppek kopogásában alig értettem mit mond. Bőrig áztam de nem érdekelt. Tudtam ha most mem beszéljük meg akkor soha.

-Nem tudtad elviselni? Mit? Vagy kit? Engem? Wyatt válaszolj!-kértem.

-Hagyjuk Rhea. Mindegy.-mondta majd megfordult és elindult az autó felé. Kezénél fogva vissza húztam.

-Wyatt! Engem nem bírtál elviselni?

-Nem Rhea. Nagyon bírlak!-mondta mire a szívem vadul dobogott. Vártam hogyan folytatja.-De nem bírtam elviselni, hogy vele vagy.-válaszolt a szemembe nézve és lehajtotta a fejét.

-Kivel? Wyatt nem vagyok senkivel? Mármint most veled? Hogy érted hogy kivel vagyok?-zavarodtam össze.

-Tudom, hogy jártok Paullal.-nézett rám és az arcán fájdalom, csalódottság és düh váltakozott.

-Dehogy járunk! Ezt honnan veszed?

-Láttam a szobádban. Itt ölelkeztek az udvaron. És mindig melletted van.

-Mint egy barát. Nem járunk! Azért kerültél, mert azt hitted járok Paullal?-kérdeztem mire némán bólintott.-De miért zavart ez téged? Már jársz valakivel nem?

-De igen. 

-És szereted is.-feltételeztem, arra várva hogy tagadja és azt mondja engem szeret. De csalódnom kellett.

-Igen szeretem őt.

-Örülök, de menjünk haza.-mondtam mosolyogva, de belül teljesen összetörtem.