26. R É S Z

2.5K 84 5
                                    

Már reggel 7-kor a vonatra vártunk ami elvisz minket Vancouver-be. Mindenki álmos volt még a korai órákban. Én a falat támasztottam Matt és Wyatt mellett. Aztán lassan körénk gyűlt mindenki. Matt mellé a fiúk Dylan, Luke, Jack, Ben mellém Sam és Paul csatlakozott. Jessa, Kathleen és Coutney pedig csak oda csapódtak hozzánk. Amióta beszólt Kathleen, azóta nem nagyon beszélünk egymással. De jól vaz ez így. Nekem megfelel a békesség. Még ott szobrozott mellettünk az ofőnk a reggeli kávéját iszogatta. Majd elkezdte mesélni, hogy mit tervezett mára.

-10 órakor érkezünk meg. Utána kipakoltok és megyünk ebédelni. Ezt követőleg szabad foglalkozás lesz. Holnap városlátogatás. Pénteken délelőtt elfoglaljátok magatokat és délután jövünk haza.

Mire pár álmos pillantást kapott, az éberebbektől talán még egy bólintást. Megjött a vonat. Hamar felszálltunk a vonatra és leültünk. Én leültem egy négyes ülésbe az ablak mellé. Mellém Paul meg Sam. Tőlünk távol ültek a fiúk. Luke vagy Paul mellé ül vagy Kathleen mellé. Az utóbbit választotta.

-Nem, nem.-rázta a fejét az ofő.-Ez így nem jó. Fiúk közelebb is van hely. Gyerünk.-mondta, majd a fiúk feltápászkodtak és odaültek a mellettünk lévő négyesbe.-Nem ez még mindig nem jó. Wyatt, Matt ti ide ültök Rhea és Sam mellé. Paul te ülj Ben, Dylan és Jack mellé. Luke te maradj a lányok mellett ott jó helyed lesz.-mondta mosolyogva. Miután mindenki leült, elfoglalhattuk magunkat. Mellettem Sam a telefonján játszott, vele szembe Matt valakinek írt és Wyatt velem szemben egy percre sem hagyott unatkozni. Épp a lábával tolta arrébb az enyémet.

-Mi az, nem férsz el?-kérdeztem rá nézve.

-De van elég helyem.-mondta vállat vonva. Elfordultam az ablak felé és az elsuhanó tájat néztem. Majd megint éreztem, hogy ott van Wyatt lába az enyémnél. Meglökte a térdem.

-Ennyire unatkozol?-néztem rá mérgesen.

-Most miért mondod?-kérdezte ártatlanul.

-Folyton lökdösöl.-löktem meg én is a térdét. 

-Én? Dehogy.-nézett rám szemtelenül.

-Nagyon bosszantó vagy.-mondtam fortyogva. Elővettem a fülesem és zenét hallgattam. Pár perc múlva rezgett.

Wyatt
Szia, mit hallgatsz?-írta mire felemeltem a fejem és szúrósan néztem rá. Vigyorogva állta a pillantásom.
Megráztam a fejem és kinéztem az ablakon. Megint rezgett a telefonom.

Wyatt
Mi az haragszol?
Meg fogom csapni! Hogy lehet ennyire gyerekes? Mérgesen ránéztem, de minden düh elszállt belőlem amikor a szemébe néztem. Igaz végtelenül idegesítő, de ahogy velem szemben ült és vigyorogott a szívem hevesen vert. Méregzöld oldalzsebes nadrág volt rajta és fekete póló. Haja most is kuszán állt.
Felvillant a telefonom kijelzője. Vagy elbambultam annyira, hogy nem vettem észre, hogy írt vagy már úgy is tud írni, hogy nem nézi a telefonját.

-Ne bosszants már!-förmedtem rá.

-Na, most nem csináltam semmit.-tette fel mindkét kezét ártatlan vagyok stílusban. 

-Persze, először lökdösöl, utána irogatsz. Most is te írtál.-fontam össze a kezeim a mellkasom előtt.

-Eskü nem. Nézd meg ki írt.-tanácsolta mire bólintottam és megnyitottam az üzenetet. Hoppá! Tényleg nem ő volt. Hanem Kyle. Enyhén beégtem.

-Öhm-néztem fel zavarban-tényleg nem te írtál.

-Tényleg? Már kezdtem elhinni.-mondta cinikusan.-Ki írt?-kérdezte.

-Kyle-válaszoltam elpirulva.

-Hát persze a hős szerelmes.

-Mi bajod van vele?-kérdeztem zavartan.

-Áh semmi. Jó arc.-mondta legyintve és Matthez fordult. Én válaszoltam Kyle üzenetére, aki az indulásról érdeklődött. Hátra hajtottam a fejem és a tájban gyönyörködtem.
A hosszú út után végre megérkeztünk Vancouver-be. A szállásra érve bejelenkezett az ofőnk mellette Dylannel aki egy percre sem hagyta nyugodni. Ahogy végzett az ofő felénk fordult. A lányoknak van egy 3 személyes és egy 2 személyes szoba. Megfelel?-kérdezte mire bólintottunk. Fiúk. Adtak két szobát kaptok mindkettő 4 személyes döntsétek el, hogy ki kivel lesz egy szobában. Paulnak mindegy volt, hogy kivel lesz egy szobában. Így alakult, hogy Wyatt, Matt, Paul és Ben voltak az egyikben. A másikban Luke, Dylan és Jack. Megkaptuk a kulcsokat és felmentünk kipakolni. A mellettünk lévőbe Wyatt-ék mentek, a szemben lévő szobát Jack-ék foglalták le és a következőbe Kathleen-ék cuccoltak be. 

Normális szoba volt két faággyal. Volt benne még egy dohányzó asztal és egy szekrény is. Kipakoltunk a táskákból és lementünk az előtérbe Sam-el. 

-Nem hiszem el, hogy elhoztál egy képet magadról.-röhögött Wyatt Dylan-en miközben jöttek le a lépcsőn.

-Muszáj volt. Azt hittem olyan szar helyre jövünk, ahol nem lesz tükör. Valahol kell nézegetnem magam.-vont vállat komolyan.

-Dylan, ezt még én is tudom, hogy a telefonokon a fényképezőbe belépve találsz egy olyat, hogy selfie mód.-mondtam mosolyogva, mire mindenki röhögni kezdett. 

-Gyerekek gyertek ebédelni!-jött oda az ofő, mi pedig mentünk utána. 
Miután megvolt az ebéd (húsleves és pöri nokedlivel) mehetett a szabad foglalkozás vagyis mi körül néztünk a szálláson és felmentünk a szobánkba.

Lots of trying -BEFEJEZETT-Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz