Lots of trying -BEFEJEZETT-

32. R É S Z

El sem hiszem, hogy együtt vagyunk. Wyatt most már mindig itt lakik és az estéket mindig filmnézéssel töltjük. Vagy a szobámban vagy a szobájában. Esetleg a nappaliban. Még senkinek nem mondtuk el, hogy együtt vagyunk, mert nem tudjuk, hogy álljunk elő vele. Hogy senkinek ne tűnjön fel semmi ezért a közös erkélyünkön keresztül jár át a szobámba. Most is így volt.

-Ha valami romantikus filmet nézetsz velem, vissza megyek.-mondta az ágyam mellett a földön ülve, míg én az ágyamon ültem. Oda csúsztam az ágy szélére és hasra feküdtem, így szemmagasságba kerültem vele.

-Azt hittem az a kedvenced.-nevettem és megpusziltam az arcát.

-Persze, mert annyira imádom.-nézett rám gúnyolódva. Lépéseket hallottunk az ajtóm előtt, majd kopogás.

-Bújj be az ágy alá.-mondtam suttogva.

-Mi vagyok én, valami rossz szerető?-nevetett és bebújt az ágyam alá.

-Gyere!-kiáltottam és Matt lépett be.

-Szia húgi.-köszönt és leült az ágyamra.

-Mizu?-kérdeztem ,mert úgy láttam valamit akar mondani.

-Nem tudod mi van Wyatt-el?-kérdezte, mire tágra nyíltak a szemeim. Ennyiből rájött volna?

-Mire gondolsz? Baj van?

-Nem, de fura. Mintha valamit rejtegetne előlem. Régóta spanok vagyunk, ha lenne valakije biztos elmondaná. Néha olyan mintha elvarázsolná a rózsaszín köd, néha csak testben van ott. Tök fura figura.-rázta a fejét értetlenül.

-Biztos. Megbízik benned. Neked nem hazudna. Én nem vettem rajta semmit. De lehet, hogy csak simán a fellegekben jár. Ha megismert valakit, akkor biztos aranyos és csodálatos lány. -mondtam mire Wyatt kuncogott az ágy alatt. 

-Ez mi volt?-kérdezte Matt ijedten.

-Bocs csak köhögnöm kellett. Khm..khm..-köhécseltem esetlenül és belerúgtam az ágyam alatt bújkáló Wyatt-be.

-Jól vagy?

-Persze? Csak valami kaparja a torkom.

-Hozzak valamit? 

-Nem kell. Köszi.

-Akkor szerinted, ha valami baja lenne elmondaná.-kérdezte mire bólintottam.

-Igen szerintem.

-Köszi húgi.-mondta, átölelt majd kiment.

Röhögve előjött Wyatt és kifeküdt a szőnyegre. Ott röhögött tovább és nem bírta abba hagyni.

-Melyik volt a vicces az aranyos vagy a csodálatos?-kérdeztem vérig sértve.

-A rózsaszín köd, a fellegekben jár és a fura figura.-nevetett.-Tudod, hogy csodálatosnak tartalak.-kacsintott rám.

-Aha és az aranyossal mi lesz?-kérdeztem össze fonva magam előtt a karom.

-Tudod, hogy aranyos vagy.-mondta és magához húzott, hogy megcsókoljon.

-Eddig nem tudtam, de most már igen.-nevettem.

-Meg sejtett valamit. Vagy elmondjuk vagy jobban kell titkolni.-sandított rám.

-Nem rajtam látta. Te nem tudsz titkot tartani.-böktem a mellkasára.

-Nem tehetek róla, hogy mindig belefészkeled magad a fejembe.-tárta szét a kezét tehetetlenül.

-Örülök, hogy én vagyok ott és nem más.-említettem meg, de egyből tudta, hogy kire célzok.

-Tudod, hogy nem érdekel. Csak féltékennyé akartalak tenni. De nem jött össze.-nevetett kínosan.

-Nem jött össze? Tudod mennyit féltékenykedtem? Amikor ott állt melletted a suli udvaron és őt ölelted. Őt pusziltad és őt csókoltad. Na az eléggé bosszantott.

-Bosszantott?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Bosszantott és fájt.-helyesbítettem.

-Sajnálom.-mondta szomorúan és nyomtam egy puszit az arcára.

-Nem kell. Gondolom neked is ilyen lehetett engem Kyle-al látva.

-Engem bosszantott rendesen és minden percben kiakartam nyírni. Kurvára fájt. De most már itt vagy mellettem.-ölelt át.

-Akkor mit nézünk?-kérdeztem vidáman.

~~~

Másnap reggel lementem a konyhába. 

-Jó reggelt.-köszöntem anyunak és egy puszit nyomtam az arcára.

-Szia kicsim! Hogy vagy?-kérdezte.

-Jól.-válaszoltam és bele haraptam a pirítósba.

-Wyatt azért lakik itt, mert otthol nem érezte jól magát. Szeretném ha itt jól érezné magát. Nem muszáj az erkélyre kimennie ahhoz, hogy átmehessen a szobádba. Az emberek az ajtót szokták használni. És örülök, hogy együtt vagytok. Végre úgy látom, hogy boldog vagy.-mondta vidáman. Én pedig még rágni is elfelejtettem.

-Öhm..

-Hogy honnan tudom?-nevetett-Wyatt sosincs Matt-nél és a szobájában sem. Vagyis csak nálad lehet. Sosem közlekedik a folyósón csak ha ide jön le vagy fürdeni megy. Megváltozik a viselkedése a közeledben. Nézd csak meg ha lejön.

-Oké. Nem azért nem mondtam el, mert annyira titkolni akartuk, csak nem tudtuk, hogyan álljunk elő vele. Ő is és én is itt lakunk. Meg a bátyám legjobb barátja. Azt sem tudtuk, hogy ti örülnétek-e neki.-sóhajtottam.

-Örülünk neki. Wyatt olyan mintha a fiam lenne. Hihetetlen, hogy mindhárman megtaláltátok a boldogságot. Annyira örülök ennek. Matt-nek Sammy te meg Wyatt. Annyira jó ez.

Lépteket hallottunk a lépcső felől. Wyatt volt és először csak engem látott. Édes mosoly terült el az arcán.

-Szia kics...-kezdte de amint meglátta anyát váltott.-Khm...mármint jó reggelt Rhea! Szia Cass!-Ült le mellénk.

-Wyatt merre jártál tegnap? Kerestelek.-kérdezte Cass. Én vigyorogva hallgattam a beszélgetést.

-Öhm hát leugrottam a közértbe chipset venni.-vágta rá. Mire halkan kuncogtam.

-Tényleg?  Én is akartam venni csak elfelejtettem. Mennyit vettél?

-Hármat.

-Hova raktad? 

-Megettem.

-Mind a hármat?-nézett rá Cass.

-Tudod a sportolók. Nagyon éhesek.-ütögette meg a hasát.

-Reménytelen vagy.-mondtam mire rám kapta a tekintetét. Fejét rázta kétségbeesetten, hogy ne buktassam le.

-Már tudja.-mondtam majd kitört belőlem a röhögés. Wyatt zavartan vette tudomásul, hogy nem tud hazudni és csapnivaló színész.

-Úgy ám.-bólintott Cass-Wyatt nem kell az erkélyen közlekedned, hogy át mehess Rheához. Örülünk, hogy együtt vagytok.-mondta Cass, Wyatt pedig az asztal alatt megszorította a kezem.- Most már legalább tudjuk, hogy Rhea szobájába keressünk, ha nem találunk.-mondta nevetve.

-Akkor nem haragszol?-kérdezte Wyatt bizonytalanul.

-Azért, mert mindegyik gyerekem boldog? De hogy haragszom.-vágta rá mosolyogva Wyatt felállt és megölelte. Amin nekem is mosolyognom kellett.