Eldarya oneshots

Hópelyhek (Leiftan x Oc)

Mrs_KimSunYoung , itt az ajándékod. Örüljél a fejednek! (amíg még megvan xD)

Sofia szemszög
- Sofiaaaaa! Jó reggeeeeelt! - rontott be a szobámba Laila, mint valami idegbeteg. A fejemre húztam a takarót, és próbáltam elrejtőzni a hamarosan rám váró zaklatás elől.
- Nem lehetne, hogy egy reggel nem így üdvözölsz? - kérdeztem.
- Talán. Majd egyszer. De nem ma! - villantott egy angyali mosolyt majd kedvesen lerángatta rólam a takarót.
- Esik a hó Sofi, meddig akarsz még lustálkodni? Megígérted, hogy megmutatod azt a helyet! - nyaggatott barátnőm.
- Ne már! Tényleg? - lassan felálltam és kinéztem az ablakon. A táj már egészen fehér volt. És akkor elátkoztam a pillanatot amikor megígértem, hogy megmutatom azt a kis dombot ha esni fog a hó. Miért pont most? Annyi más alkalma lett volna! Miért akkor amikor a legjobban aludtam? Ekkor azonban eszembe jutott a mentő ötlet.
- Miiko elengedett egyáltalán? Mert nem hiszem, hogy csak úgy hagyná hogy kirándulgassunk.
- Igen, sőt a fiúkat is, szóval semmi akadálya. Na, öltözz fel, a többiek már reggeliznek!
Elképedve néztem rá. Ez a lány valami hihetetlen. Vajon kiket hívott még meg?
- Csak egy kérdés. Ezt hogy beszélted le és mikor?
- Tudod megvan hozzá a tehetségem. - vigyorodott el majd kiment a szobából, de az ajtóból még visszakiáltott - Öt perc múlva gyere te is!
- Még mit nem. - morogtam, de aztán mégis öltözni kezdtem. Ha ő egyszer a fejébe vesz valamit akkor azt nehezen vered ki belőle. Nemsokára megtudtam, hogy kis társaságunk a két bátyám, Eza, Nevra, Leiftan, Karenn, Chrome, és Emily lesz. Még jó hogy nem hívta el az egész főhadiszállást.
Végül aztán megbeszéltünk mindent és hamarosan el is indultunk. Elöl mentem én, mellettem Laila és Emily akik különböző értelmes történeteket meséltek egymásnak, Leiftan pedig hallgatta. Nem sokkal hátrébb Karenn osztotta meg Chrome-al a legújabb pletykáit. Ezarel és Nevra feszt egymást zaklatták, Lance követte a példájukat és ő meg Valkyont szivatta. Velünk jött Shaitan és Laila familiárisa is. Amaya meg az én kis állatkám inkább otthon lustálkodott amit meg is tudok érteni, a bátyám meg inkább otthon hagyta Floppyt mert szegény eltűnik a hóban.
- Hová is megyünk pontosan? - kérdezte Ezarel.
- Majd meglátod! - válaszoltam. Már nem bántam annyira hogy így alakult, végül is egy kis séta nem árt. Meg ha ebből a társaságból indulunk ki ez is egy kabaré lesz. Az erdő egyébként tényleg gyönyörű volt. Itt nem fújt annyira a szél és a fák ágain a hó nagyon jól mutatott. De nem annyira mint Ezarel fején. Pamacs a hópelyhek önfeledt kergetése közben nekiment egy ágnak amiről az összes hó az elf nyakába zúdult.
- Mi a szar?! - kiáltott fel.
Mind elkezdtünk röhögni rajta.
- Nagyon vicces... - morgott Eza - inkább neveld meg a famidat! - nézett Lailára.
- De hát épp most mutatta meg, mire tanítottam! - méltatlankodott a lány.
Erre méginkább nevetni kezdtünk.
- Honnan szeded ezeket? - kérdezte Lance.
- Tehetség drágám, tehetség - vágott egoista arcot Laila.
- Taníts mester! - mondta erre drámai hangsúllyal a bátyám.
- Elég, már fáj a hasam! - mondta röhögve Nevra.
- Igen, jó lenne haladni. - állapította meg barátom, de azért még ő is mosolygott. Ígyhát tovább indultunk. Leiftan előrejött hozzám és nagyon jól elbeszélgettünk. Közben Emilyék hátramentek Nevráékhoz, és míg Em Ezáékat próbálta leállítani, addig Laila Lancet dobálta hógolyókkal.
- Miért csak engem dobálsz? - kérdezte a sárkány.
- Mert nálad nagyobb célpontot nehezen találok. És hát az alapoktól kell kezdeni. - vigyorgott Laila. Erre Valkyon szó szerint kiröhögte a testvérét aminek az lett az eredménye, hogy Lance instant hócsatába kezdett velük. Egyszóval nagyon csodásan telt az idő, csak egy kicsit sokat kellett menni. A végén már mindenki kérdezgette, hogy jó irányba megyünk-e egyáltalán, csak Leiftan bízott bennem annyira hogy ne kételkedjen a memóriámban. Amiben a végén màr én is azt hittem hogy csalódok.
- Mikor érünk oda? - kérdezte hatvanezredjére Chrome.
- Sofi mondta hogy mindjárt ott vagyunk! - válaszolt neki Lai.
Ekkor kiértünk egy pici tisztásra. Elgondolkodtam. Ez a hely nem volt ismerős. Már majdnem mondani akartam, hogy eltévedtünk amikor Leif felém fordult.
- Miért nem mondtad, hogy oda megyünk? - kezdett nevetni.
- Mi olyan vicces? - kérdezte Ezarel.
- Két perc és ott vagyunk. - válaszolt a barátom majd elindult a helyes irányba. A hírt mindenki kitörő örömmel fogadta.

Laila szemszög
Tényleg nem telt sok időbe és egy másik tisztásra érkeztünk.
Ez viszont sokkal nagyobb volt mint az előző és volt mellette egy domb is.
- Na végre! - sóhajtottam.
- És akkor mit csináljunk? - kérdezte Karenn.
- Építsünk mondjuk hófarkast! - vigyorgott Chrome. Karenn, Nevra és Emily csatlakoztak hozzá. Én "elővettem" a szárnyaim, lefeküdtem a hóba és hóangyalt kezdtem csinálni.
- Leiftan! Ezt nézd, hóangyal!
- Hű de nagy szóvicc. - forgatta a szemét a szőkeség de nemsokára csatlakozott hozzám. Sofia se maradhatott ki ebből így a végén már hárman hemperegtünk a hóban. Aztán otthagytam a gerlepárt. Elkezdtem Shaitant és Pamacsot újabb "hogyan csesszünk ki a másikkal" féle trükkökre tanítani és ezeket azonnal ki is próbáltam a fiúkon, ami végül újra hócsatába vezetett. Nagyon jól szórakoztunk.

Sofia szemszög
Amikor elfáradtunk, elővettük a kis kajacsomagokat meg az Ewelin-féle forró teát és enni kezdtünk.
- Imádom ezt a teát! - mondta Chrome.
- Igen, főleg mézzel jó. - állapította meg Ezarel.
- Neked a húsleves is csak mézzel jó! - nevetett Laila.
- Ezt adom! - vigyorogtam a barátnőmre - De lassan menni kéne vissza. Miiko meg fog nyúzni, nem beszélve arról, hogy hideg van.
- Fázol Picúrom? - kérdezte Leiftan.
A barátnőim erre rögtön összenéztek amolyan "Hmmm, mik vannak itt!" fejjel. Elpirultam.
- Egy kicsit. - válaszoltam, de olyan halkan, hogy szerintem még Nevra se hallotta volna meg.
- Akkor húzzunk haza! - indítványozta Ezarel.
- Bölcs gondolat. - értett egyet Laila, mire újra röhögésben tört ki az egész társaság. Aztán elindultunk visszafelé. Viszonylag hasonlóan telt az út annyit leszámítva hogy az időjárás úgy gondolta, "Szivassuk má' meg ezeket egy kicsit!" és egész szép kis hófúvás lett. Már közel jártunk a HQ-hoz de komolyan majdnem eltévedtünk.
- Legolas, tünde szemed mit lát? - kiáltott előre Laila a kis csapat élén lévő Ezarelnek. ( They're taking the hobbits to Isengard!😂 ~ írónő )
- Havat! - ordított vissza az elf.
- Nem mondod! Hát azt én is! - nevetett a lány.
Hihetetlen hogy még ilyenkor is van kedve poénkodni. Én már majdnem jégcsappá fagytam. Èpp azon gondolkodtam, hogy Lance tízes skálán mennyire örülne annak ha jégszoborrá válnék, amikor kiértünk az erdőből.
- Édes jó Orákulum! - sóhajtott Emily. Ezek szerint nem én voltam az egyetlen aki örült a főhadiszállás látványának. Mikor nagy nehezen kinyitottam az ajtót és beestem a szobámba, az első gondolatom az volt, hogy most megyek a fürdőbe és egy óráig ki se jövök a forró vízből. A második az, hogy megfojtom Lailát de ez még úgy döntöttem várhat. Megtartottam a magamnak tett ígéretet és tényleg csak egy óra múlva szálltam ki a kádból. Nagyon jól esett a forró fürdő, egészen felfrissültem. Alighogy átöltöztem, kopogtak az ajtón.
- Jöhetsz! - kiáltottam ki.
- Szia Sofi! - köszönt Leiftan, majd leült mellém az ágyra - Hogy vagy?
- Megvagyok, csak annyi hogy ha összefutsz Lailával hozd már ide nekem, hadd verjem meg! - néztem angyali mosollyal barátomra majd a vállára hajtottam a fejem.
- Rendben. - nevetett - Hoztam neked forrócsokit.
- Úristen, kösziiii!
Egész este beszélgettünk, nagyon jó volt vele lenni. Végül adott egy puszit a homlokomra és már ment volna amikor megfogtam a kezét.
- Nem maradsz itt? - néztem rá bociszemekkel.
- Hát ha ilyen szépen kéred... - mosolyodott el.
Lefeküdt az ágyra mellém és magunkra terített egy pokrócot.
- Szeretlek. - mondta, majd szorosan átölelt.
- Én is.
Olyan jó volt mellette, észre se vettem, de hamarosan elaludtam.

Szóval kész ez a gyönyörűség, remélem tetszik. ^^