Eldarya oneshots

Újra együtt [Nevra x reader (New Era)]

Nevra szemszöge
Már megint. Megint eljött ez a nap. Ma hét éve áldozta fel magát [Név], hogy megmentse a világunkat. Már megszokhattam volna, hogy nincs velem, de egyszerűen nem megy. Régen még ott volt Ezarel a hülye poénjaival, hogy felvidítson ha rossz hangulatban vagyok, vagy Valkyon, aki mindig meghallgatott. Viszont mostmár egyikük sincs itt. Bár annyi mindenkit elvesztettünk, engem legjobban mégis [Név] távozása bántott. Hiányzott az ölelése, hiányzott a mosolya, az őszinte tekintete... Mindene. Utáltam hogy nem tudom túl tenni magam rajta, ugyanakkor mintha egy részem nem is akart volna továbblépni. Valahol mélyen makacsul élt bennem a remény, hogy egy nap még újra együtt leszünk. Még ebben az életben. Néha a kristályban láttam az alakját, egy halvány, karcsú árnyékot. Még így is gyönyörűnek találtam. De a hiánya nagyon megviselt.
Ezt a reggelt is úgy kezdtem mint mindig. A lehető legkorábban mentem reggelizni, hogy senkivel se kelljen találkoznom. Ezúttal azonban elkéstem, már egy csomóan ott voltak. Persze, nemsokára megint jönnek a gárda versenyek, azért lett mindenki ilyen korán kelő. Végül letelepedtem az árnyékosok asztalához. Ezen a napon valahogy képtelen vagyok a gárdavezetőkhöz ülni. Ha nem elég [Név] áldozata, az az asztal barátaim elvesztésére emlékeztet. Chrome nem szólt semmit, ismert már annyira, hogy tudja, ilyenkor nem igazán vagyok beszédes kedvemben. Amint befejeztem az evést azonnal mentem is Huang Huához hogy adjon valami küldetést amihez el kell mennem valahova. Mit bàntam én, a kappákhoz is elmennék csak ne jusson eszembe minden percben [Név].

*visszaemlékezés*
- Nevraaaa! - szaladt felém a lány. Meglepődtem de aztán egy boldog mosoly terült szét az arcomon. Egyenesen a karjaimba vetette magát. Azonnal visszaöleltem.
- Annyira aggódtam! Azt hittem valami bajotok lett! Legközelebb ne csinálj ilyet! - mondta látszólag dühösen, de érződött a hangjából, hogy mindennél jobban örül nekem. Lassan elengedtem ő pedig egy picit hátrébb lépett és elpirult.
- Rendben, megígérem. De cserébe kérek ám valamit!
- Mit? - nézett rám nagy szemekkel.
- Egy csókot! - vigyorogtam.
- Álmodozz csak! - nevetett - De még egy ölelést azért kaphatsz. - mondta majd újra átölelt.
*visszaemlékezés vége*

A boldog emlék hatására kellemes érzés öntött el egy pillanatra, de aztán a fájdalom vette át a helyét. [Név] hiánya egyszerűen minden közös emlékünkre árnyékot vet. Nagyot sóhajtottam, majd folytattam Huang Hua keresését. A sokajtós teremben találtam rá. Épp beszélgetett a testvérével.
- Nem akarok zavarni, de nincs véletlenül valami hosszabb küldetés? - kérdeztem. A nő rámnézett, majd szomorkás arccal végigmért.
- Mindjárt megkérdezem. - mondta, majd elindult a könyvtár felé. Lassú léptekkel követtem.
- Kira?
A polcok közül előlépett egy fiatal elf lány. Vörös tincseit hegyes fülei mögé tűrte, sötét lila szemei élénken csillogtak. Ha külsőleg nem is, de belsőre kicsit hasonlított Kerora. Amióta az unikornis elment, az ő feladata volt a könyvtár rendben tartása.
- Nálad van a papír az új küldetésekről ugye? - kérdezte Huang Hua.
- Persze, mindjárt hozom. - a lány újra eltűnt a polcok mögött majd kisvártatva egy papírtekerccsel tért vissza.
- Itt van.
A főnix átadta nekem, de nem találtam rajta csak újoncoknak való dolgokat. Francba! - morogtam magamban. Eddig mindig volt valami, ami miatt itt hagyhattam a főhadiszállást egy napra. Persze aztán mikor visszatértem, éjjel a kristályteremben bocsánatot kértem [Név] - től amiért nem maradtam vele. Valahogy így éreztem helyesnek. De most hiába néztem, nem találtam semmit, ami több időt venne igénybe két óránál. Általàban ilyenkorra fel szoktam halmozni a munkáim, hogy ne legyen időm azokra az eseményekre gondolni, de hála az Orákulumnak, mostanában nagyon jól haladnak a dolgok, alig van valami dolgom. Ha mégis akad valami hosszadalmasabb, azt azonnal meg kell csinálnom, nem tudom elhalasztani. Végül egy reménytelen pillantással visszaadtam a papirost.
- Nincs rajta semmi érdekes de azért köszönöm. - mondtam, majd elindultam kifelé. Közben viszont meggondoltam magam. Azért mégis jó lenne valamit csinálni. Elmentem az alkimista laborba, az abszintosoknak úgyis mindig kell valami. Egy-két dologra ezúttal is szükség volt, de olyan hamar készen lettem a beszerzéssel, hogy úgy éreztem egy perc sem telt el. Kimentem a kertbe sétálni, hátha az lenyugtat. Ha nem kell valamire nagyon koncentrálnom, akkor minden másodpercben a búcsúnkra gondolok. Ahogy [Név] utoljára megcsókol majd Leiftannal végrehajtják a szertartást és eltűnnek.
- A rohadt életbe már! - káromkodtam el magam - Nem hiszem el!
Ledőltem a fűbe és csak feküdtem az eget bámulva. A fény égette a szemem, ezért inkább becsuktam.
- Miért mentél el? - suttogtam. Nem tudom meddig lehettem így, de hirtelen futó lépteket hallottam majd Karenn hangját.
- Nevra! Nevra! - kiabálta kifulladva húgom.
- Mi az? - ültem fel.
- Gyere! Van valami amit látnod kell! - mondta majd karon ragadott és húzni kezdett a főhadiszállás felé.
- Mi olyan sürgős? - kérdeztem újra de Karenn rám se hederített.
- Majd meglátod!
Tényleg felkeltette az érdeklődésemet. Vajon mi lehet ennyire fontos? Amikor a kristályteremhez értünk, a húgom megállt, majd ennyit mondott:
- Menj be.
Óvatosan beléptem a helyiségbe, de ami fogadott, attól még a szám is tátva maradt. [Név] ült a kristály előtt. Amint rámnézett, kissé riadt pillantásának helyét azonnal a régi csillogó tekintet vette át. Egy darabig moccanni sem tudtam, egyszerűen képtelen voltam elhinni.
- Nevra... - suttogta a lány.
- [Név]!
Olyan gyorsan rohantam hozzá, amilyen gyorsan csak tudtam. Azonnal a karjaimba zártam.
- Hiányoztál.
- Te is nekem. El se tudom hinni hogy újra itt vagy!
- Annyira örülök! - [Név] sírni kezdett örömében és boldogan szorított magához.
- Soha többé nem engedlek el! - suttogtam és csak azt vettem észre, hogy nekem is néhány könnycsepp folyik végig az arcomon. Életemben nem örültem még ennyire semminek mint az ő felébredésének. Lassan elengedtem és felsegítettem.
- Emlékszel még? Régebben kértél tőlem valamit. Akkor még nem adtam. - mosolyodott el - Most adok. Ajkait az enyémekhez tapasztotta és olyan hosszú idő után először megcsókolt. Talán egyszer elfelejtek mindent. De ezt a pillanatot nem fogom.

Na hát itt lenne ez a kis Nev x Reader. Az esetleges hibákért bocsi, kicsit fáradt vagyok. Remélem azért tetszett! 💙