Eldarya oneshots

Pótolhatatlan (Ezarel x Reader)

Ez most CarmaTheWolf  - nak és Fck4yoU - nak küldöm❤️
(Na meg persze mindenkinek aki szívesen olvassa ^^)

Ezarellel az utóbbi időben keveset beszéltél. Azt mondta sok a munkája, amit többé - kevésbé el is hittél neki. De azt azért láttad, hogy nagyrészt az új lány köti le a figyelmét. Úgy tűnt mintha már régebbről ismerték volna egymást.
Egyik délután épp a zene kertjében üldögéltél, amikor meghallottad, Ezarel és az "új" lány lépteit. Gyorsan elfutottál és bebújtál egy fa mögé, hogy ne vegyenek észre. Tudtad, hogy nem szép dolog a hallgatózás, de mindenképp ki akartad deríteni mi van a háttérben. Egy darabig csak átlagos dolgokról folyt a beszélgetés, mint a gárdaügyek, küldetések, méz... Kis idő után azonban régi emlékek jöttek szóba, és megbizonyosodtál affelől, hogy gyerekkori barátok. És tényleg mindent tudnak a másikról.
Miután nevetgélve visszamentek a főhadiszállásra, te is kiléptél a rejtekhelyedről és elindultál utánuk. Láttad ahogy bemennek az elf szobájába, hogy Ezarel neki is megmutassa a titkos mézraktárát. Arról eddig rajta kívül csak te tudtál. Leverten kullogtál vissza a szobádba. A kis sabalid boldogan üdvözölt, te viszont csak megsimogattad a fejét, aztán az ágyra dőltél. Rossz érzés volt Ezarelt egy másik lánnyal látni. Nagyon rossz. Végül elhatároztad, hogy véget vetsz ennek az egésznek, és ma este elhívod valahova.
Vacsoránál neki is álltál a terved megvalósításának, azonban megláttad, hogy a brownie a helyeden ül. Dühös lettél, de csak azért is leültél a fiú másik oldalára.
- Szia! - köszönt a lány.
- Szia [Név] ! - mosolygott rád Ezarel. Hirtelen megint úgy érezted, minden rendben van és senki nem akar közétek állni. De sajnos csak egy pillanatig tartott az egész.
- Sziasztok! - mondtad, és viszonoztad Ezarel mosolyát. A kedves "barátnőjére" viszont rá se néztél.
Egy darabig csendben ettetek. Aztán vetted a bátorságot és belekezdtél előre eltervezett mondanivalódba.
- Ezarel, nem lenne kedved ma este sétálni egyet? Tudok egy nagyon szép helyet, nemrég egy küldetésen fedeztem fel.
Az elf néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig gondolkodott, végül megszólalt.
- Sajnálom de nem hiszem, hogy ma összejönne. Be kell fejeznem Ewelein rendelését és Linának is meg akarok mutatni még egy pár dolgot. Talán jövő héten...
- Oh... Rendben... Akkor ha nem bánjátok én most megyek, még nekem is van dolgom. - hazudtad, majd olyan gyorsan hagytad el az ebédlőt amilyen gyorsan csak lehetett.
Annyira elfoglaltak a gondolataid, hogy szinte egyáltalán nem figyeltél a külvilágra, és persze nekimentél valakinek. Az illető Valkyon volt, így a földön ülve kötöttél ki.
- Jól vagy? - kérdezte, majd felsegített.
- Persze, bocsi! - mentegetőztél és már indultál volna tovább de a férfi megfogta a vállad.
- Ezarel? - nézett rád.
- Igen. - sóhajtottál. Nem is ő lenne, ha nem találta volna ki.
- Az új lányra vagy féltékeny ugye?
- Nem vagyok féltékeny csak... - kezdted volna, de aztán rájöttél hogy nincs más magyarázat - Oké, az vagyok. - vallottad be végül.
- Én is ismerem Linát, Ezarel egy gyerekkori barátja. Néha ellátogat a főhadiszállásra, de messze lakik innen. Hosszú évek óta nem találkoztak. Szerintem adj nekik egy kis időt, előbb - utóbb leakadnak egymásról. - mondta.
- Rendben. Megpróbálom. - egyeztél bele végül - Köszi a tanácsot! - intettél, majd újra a szobád felé vetted az irányt. Odaérve leültél az ágyadra és percekig bámultál magad elé. Talán tényleg csak várnom kéne... - gondoltad.
Másnap megpróbáltál a lehető legnormálisabban viselkedni, de elég nehezen ment. Délután Ezarel kopogott az ajtódon.
- Gyere!
- Helló, [Név]! - köszönt az elf. Kicsit mintha zavarban lett volna. Nem tudtad mire vélni a viselkedését, de a következő percben megtudtad az okát. 
- Figyelj, nagy gond lenne ha néhány napra Lina... -a név hallatára rögtön ideges lettél, és akárhogy harcoltál eluralkodott rajtad a féltékenység - Szóval... a szobámban aludna? - kérdezte.
- Igen! - vágtad rá dühösen.
- De nincs hol aludnia és - kezdte Ezarel, azonban félbeszakítottad. Eleged lett.
- Nem érdekel! Egész héten mást sem csináltál, csak vele foglalkoztál! Elhívtalak sétálni de nem jöttél és ez is miatta volt! Minden titkodat amit eddig csak velem osztottál meg, megmutattad neki! Erre most azzal jössz hogy aludhatna - e a szobádban! Tényleg azt hiszed, hogy nyugodt szívvel beleegyezem? - fakadtál ki.
- [Név]! Félreérted! Kérlek hadd mondjam el! - kérlelt, te viszont csak dühösen elfordultál. Ezarel ekkor egészen váratlanul hátulról átölelt. Csak abban a pillanatban jöttél rá, hogy ha akarnál, akkor sem tudnál soha elszakadni tőle. Lassan megnyugodtál és úgy döntöttél adsz a fiúnak egy esélyt.
- Engedd hogy elmagyarázzam! - suttogta a füledbe, te pedig beadtad a derekad és beleegyezően simultál a karjaiba.
- Lina nagyon jó barát, de soha nem helyettesíthetne téged. Nem a titkaimat mutattam meg neki, csak régi emlékeket nézegettünk. Mellesleg már van vőlegénye. - mondta - Tényleg nagyon sajnálom hogy elhanyagoltalak. Nem gondoltam bele milyen rossz érzés lehetett neked. Bocsáss meg!
- De akkor, ugye nem alszotok egy szobában? - kérdezted.
- Nem. Nálad alszom. Úgy jó lesz? - kérdezett vissza ő.
- Igen. - mondtad megnyugodva.
Az elf akkor óvatosan maga felé fordított majd gyengéden megcsókolt. Ebben a csókban benne volt egy hét minden érzelme és Ezarel irántad érzett rengeteg szeretete.
- Soha senki nem léphet a helyedbe a szívemben! Szeretlek [Név]!

Tudom, hogy oltári sokat késtem ezzel a résszel és lécci bocsássatok meg nekem! Az a baj, hogy olyan hadilábon állok a határidőkkel mint Kakashi, de tudom hogy ez nem mentség. (Hisz én még nem tudok eltévedni az élet ösvényén, hehe.) Szóval igyekszem, de ez a sulikezdés a mi iskolánkban (is) nagyon húzós. Még egyszer sorry a késésért, legközelebb próbálom hamarabb hozni a részeket! Remélem azért elnyerte a tetszésetek! 😉

Na pusza gyermekeim!💙💙