Darling

15. Rész

– Irene, ha még egyszer pislogsz, én komolyan mondom felszigszalagozom a szemed! – csattant fel Elisa, és szüneteltette egy pillanatra a borzalmasan csillogó szemhéjpúder felvitelét, majd egy törlőért nyúlt, amivel a rossz helyre kent festéket igyekezett leszedni.

– Ne haragudj – motyogtam és próbáltam kipislogni magam, amíg ismét vissza nem tért a szemeimhez. – De nem is kell ekkora erőfeszítést beletenni, csak egy kis egyszerűbb...

– Be se fejezd! – szakított félbe. – Mondtam már, az a lényeg, hogy nem csak egy mindennapos kis semmi lesz az arcodon, hanem egy teljes, ünnepi smink. Úgyhogy tűrd.

Ismét nekilátott felkenni az ominózus szemfestéket, immáron sikerrel, ugyanis bár már annyira szárazak voltak a szemeim, mint a Szahara, de nem pislogtam. Amit a lány egy helyeslő bólintással konstatált is, és a minimális sminktudásomra hagyatkozva, úgy gondoltam a lehulló púdert kezdte el lesöpörni. Azzal viszonylag hamar végzett is, azonban csak utána következett a számomra legkellemetlenebb rész, amikor is a lány több centis hosszúságú műszempillákkal szerette volna kiegészíteni a sminket. Imádkoztam, hogy csak ne ragassza össze a szemeimet, ne hulljanak ki a ragasztótól a szempilláim és ne úgy nézzek ki, mint aki egy Playboy magazinból lépett ki. Leginkább az utóbbit szerettem volna elkerülni, de tartottam tőle, hogy Elisának más tervei voltak.

– Annyira ügyes vagyok, komolyan – lépett hátrébb, mikor sikeresen fent maradt mindkét szememen a műszempilla. – Már csak egy kis alapozó, korrektor, bronzosító... Talán pirosító is, meg persze highlighter és rúzs. Szóval még van némi dolgom.

Az nem kifejezés.

Eleinte még egész jól bírtam, azonban amikor már egy ideje nem mozdultam, hogy ne nehezítsem a lány dolgát, elkezdett iszonyúan zsibbadni a lábam. Igyekeztem csak a lábfejemet megforgatni, azonban azzal csak rosszabbat tettem, és már úgy éreztem, mintha hangyák szaladgáltak volna a talpamon. Egy bocsánatkérő pillantást küldtem Elisa felé, mikor ismételten hátrébb lépett egyet, nekem teret adva. Gyorsan átmozgattam a tagjaim, majd magamra parancsoltam, hogy tényleg bírjam már ki. Persze azért az nem volt annyira egyszerű, de szerencsére a lány munkájának többi részét annyira nem zavartam már, mint korábban. Éppen ezért még mielőtt elkezdte volna felkenni a matt, sötétvörös rúzst, ő maga szólt, hogy sétáljak egy kört, ugyanis azt tényleg nem lesz egyszerű megcsinálnia, tekintve hogy a világos bőrömön nagyon látszik, ha valahol szélesebb ívet ír le vele. Úgyhogy eleget is tettem a kérésének, és gyorsan elővettem az estére vásárolt ruhákat, majd az ágyra terítettem. Már annyira nem borzasztott el a szoknya rövidsége, a mély kivágású ujjatlan és természetesen az elmaradhatatlan ribancharisnya, de továbbra sem voltam megbékélve velük, csupán beletörődtem a sorsomba. Nem hagyott sok időt Elisa, éppen hogy kitettem a kezemből a fekete tűsarkúkat, már húzott is vissza a kis sminkasztalomhoz, és megfenyegetett, hogy meg ne merjem mozdítani a számat. Én tényleg mindent megtettem, de így is sikerült egy párszor megzavarnom a lányt a koncentrálásban.

– El sem hiszem, de készen vagyok – jelentette ki, mikor már a létező összes dolgot az arcomra kente, amit magával hozott. – Nézd meg magad, szerintem baromi jó lett.

Fel is álltam és a szekrényajtómon lévő tükörhöz sétáltam. Finoman szólva meglepődtem, amikor megláttam magam. A barna szemeimet a csillogó ezüst és egy sötétebb barna festék nagyon szépen kiemelte, az egyébként nem túl látható arccsontom a bronzosítónak köszönhetően sokkal jobban kivehető volt, a számon pihenő matt rúzs pedig tényleg nagyon szépen kiegészítette az egész sminket. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, azonban ahogyan több irányból is magamra pillantottam, egyre jobban kezdtem megkedvelni, amit Elisa alkotott. Úgy éreztem, mintha egy álarc lett volna rajtam, és tökéletesen el tudtam volna rejtőzni mögé.