Magunkért |✓|

2. Rész

A szobámban állok és nézem ahogy egyre kevesebb holmi van a polcon. Már majdnem mindent el raktam. Mondjuk mindent nem is fogok magammal vinni. Valahogy csomó olyan tárgy is van a szobámban amire semmi szükségem. Régi ruhák, egykét kislányos könyv vagy régi képek. Viszont az is biztos hogy mindent viszek magammal aminek értéke van.

Hogy fognak e hiányozni az itteniek?
Hát nem tudom apám nem hiszem, valahogy az ő aurája kifejezetten nem tetszett soha. Mindig rideg volt és elutasító is, ünnepekkor is mindig pénzt adott, hogy majd én meg veszem magamnak amire szükségem van. Na igen egy 15 éves lány biztos tudja hogy mire is van szüksége. Hát hogyne... Főleg ha semmi esélye sincs kitörni ebből a lelki börtönből amit az apja épített köré.

A bátyáim főleg nem fognak hiányozni. Folyton csak a nyakamra jártak meg alkudoztak velem, hogy falazzak nekik mert ők meg akarnak szökni bulizni meg csajozni. Hát persze ők meg tudtak.

Az egyik kezemben a telefon, a másik kezemben az a papír amit apám adott, rajta a telefonszámmal:

"Ayla Larossi   06 90 123 45 78"

Milyen szép neve van! Kicsit olyan olaszos, meg olyan csajos is.
Be ütöttem a számot és hívtam is. Remélem felveszi a telefont.

- Helo! Kivel beszélek?

- Szia! Elisabeth Goht vagyok. A lány aki elvileg megy hozzátok.

- Ó, szia! És Ayla Larossi vagyok. Örülök hogy fel hívtál engem! Hogy szólíthatlak? Csak azért kérdezem mert az Elisabeth nevét kicsit hosszúnak találom és olyan hivatalosnak.

- Elisa vagy Beth vagy nem tudom.

- Rendben akkor szerintem Elisa. Az nagyon szép név úgy.

- Köszi.

- Fontos kérdésem van!

- Mond nyugodtan! Szívesen beszélgetek veled.

- Te tudtál erről előre? Mármint erről az egész ügyről? Vagy neked mondott már valamit az apukád?

- Nem, apám ma mondta el. És ma is csak annyit hogy pakoljak össze, mert holnap utazom is. De többet nem mondott.

- Értem. Akkor nem csak te voltál így, a bátyám is ma tudta meg és annyira izgul, hogy hihetetlen. Mondjuk én is nagyon várom hogy lássalak!!

- Tényleg?

- Igen, igen. - valahogy éreztem hogy mosolyogva mondja. - Ó, anya kérdezi hogy ki menjünk éled a reptérre? Mert ha úgy van szívesen kimegyünk. Ja és ő is nagyon vár és üdvözöl téged!

- Nagyon örülnék neki, és köszönöm, illetve én is üdvözlöm őt!

- Rendben akkor én biztos ott leszek. Anya nem biztos hogy ki tud jönni eléd de nagyon szeretne minél előbb megismerni téged.

- De jó! Most viszont le kell tennem mert lassan indulok a reptérre. És még mindent át akarok nézni hogy ne hagyjak itthon semmi fontosat.

- Oké, szia Elisa! Örülök hogy beszéltünk és köszi hogy hívtál.

- Szia Ayla! És én is örülök! - tettem le a telefont. Majd még egyszer át néztem a szoba minden részét hogy mindent el pakoltam e és nem maradt e valami itt.