Magunkért |✓|

22. Rész

- De most el kell utaznom egy-két napra.

- Miért? - lepődtem meg.

- Mert apa egy elég hosszú konferenciát hirdetett meg amire ő is én is megyünk.

- Értem, örülök hogy szóltál! Mikor kell menned?

- Holnap reggel megyünk! Úgy hogy ma előbb elengedett hogy ma még veled lehessek délután.

- Köszönöm neki is, meg neked is hogy előbb jöttél.

- Hát reméltem hogy előbb el tudok jönni, na meg azt is hogy nem lesz ilyen hosszú ez a konferencia. Annyira sajnálom hogy el kell mennem!!! - nézett rám szomorú arccal.

- Semmi baj nyugi! Meg leszek!

Ötleltem meg jó szorosan. Vissza ölelt majd a hajamba puszit.

........ - .......

Másnap reggel korán indult szóval mondta hogy ne keljek fel. Én egy ideig akadékoskodtam de aztán hagytam mert nem akartam vele ilyen semmin össze veszni. Úgyhogy elment.
Viszont egy kis üzenetet hagyott nekem:

" Vigyázz magadra kicsi! Majd hívlak amint tudlak!   Ölel :. A te Marcod "

Kis aranyos! Nagyon szeretem amikor ilyeneket ír nekem! Csak most hiányzik! 

......... - ........

Pár napja már elment és nagyon hiányzik! Viszont Ayla sokat segít meg rengeteg időt tölt velem. Ezenkívül minden nap írt és telefonált is. Örültem hogy hallottam a hangját de nélküle nagyon egyedül éreztem magam.

Reggel még rosszul is lettem. Hirtelen nem is volt ötletem hogy mi lehet. Ezek után viszont Ayla megjelent egy terhességi teszttel a kezében....

"Pozitív" - ez járt a fejemben.

Istenem! Nem is hiszem el! És pont most hogy Marco nincs itthon!!

- Mi a baj Elisa?

- Nézd! És pont most nincs itthon!! - sírtam el magam.

- Nyugi! Minden rendben lesz! - próbált meg nyugtatni.

- Jó jó, csak meg próbálom felhívni Marcot is.

- Rendben.

Ki cseng... Ki cseng... De nem veszi fel...

Este később is még próbáltam de nem vette fel a telefont...

Nagyon félek hogy baja van... Vagy nem tudom.... Istenem...