Magunkért |✓|

5. Rész

- Itt is vagyok. - ültem le Ana-val szembe, a kanapéra. Miközben Ana egy pohárba töltött magának és nekem is teát. Meg rakott be cukrot.

- Milyen pontos vagy Elisa. Ennek nagyon örülök. - mosolygott.

- Miről szeretnél beszélgetni?

- Csak szeretném tudni hogy milyen volt neked eddig hogy érezted magad amikor közölték hogy jössz ide. Illetve hogy hogy érzed magad itt? Mert nem szeretném hogy bármiben is hiányt érett vagy úgy gondold hogy itt nem jó.

- Hát azt érdemes tudni hogy anyám már nem él és apám meg nem nagyon törődött velem nem így mint a bátyáimmal. Szóval tőlük eljönni nem volt nehéz, viszont elég furán éreztem magam amikor közölte hogy el ígért valakinek akit nem is ismerek. De nagyon jól érzem magam itt. Szóval ne izgulj sokkal jobban érzem magam így.

- Nos köszönöm hogy ezt elmondtad nekem, ezeket a gondolatokat és annak is örülök hogy jól érzed magad. És azt is megértem hogy nem tudod hogy hogyan fogadd hogy itt kell lenned. Remélem nem túl indiszkrét a kérdés de van most barátod vagy udvarlód?

- Egyik sem volt soha, apám nem nagyon engedett bárkit a közelembe, csak azokat akiket ő akart. De azok is olyan emberek voltak akikkel meg ígértette hogy a tanulás a cél.

- Értem, viszont örülök hogy legalább azzal nem kell vesződni hogy mi legyen az esetleges fiúval.

- Mire gondolsz?

- Csak arra hogy szegény srác nem biztos hogy megúszná épp bőrrel. - mosolyodott el sejtelmesen.

- Ó, értem. Akkor tényleg nem is baj.

Ezek után még sokat beszélgetünk, majd hat óra felé elkezdtünk készülődni a vacsorára.  Elvileg valami ünnepi csaladi vacsora lesz a tiszteletére annak hogy itt vagyok velük. És ahol elvileg meg ismerem a leendő vőlegényemet és a leendő apósomat is. Már nagyon izgulok és várom is.