Magunkért |✓|

17. Rész

Reggel elég fura érzésem volt, mivel hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok...
Rájöttem amint körbe néztem hogy Marco szobájában vagyok. Ráadásul, Marco engem át karolva (!!!) aludt és szorosan ölelt engem. Na ezen el is mosolyodtam! Kis ideig néztem az arcát, aztán egyszer csak kinyitotta a szemeit!
- Jó reggelt Lisie! - nézett rám egy nagy vigyorral az arcán.

- Neked is! - mosolyogtam rá. - Fel kéne ám kelni!

- Tudom, de ez így most jó! Szerinted nem? Hm?

- De szerintem is csak már így is jó lesz majd amikor valaki észreveszi azt hogy itt voltam és megyek a szobámba.

- Nem baj az - vigyorodott el újra.

- Na tényleg megyek.

- Rendben. De... - majd közelebb hajolt és adott egy puszit a számra. Jézus!!

- Tényleg megyek! - mosolyogtam rá. - Majd lent találkozunk!

- Oké, szia Lisie!

Gyorsan át akartam menni a szobámba, de nem volt szerencsém mert Ana pont akkor jött a folyosón amikor kiléptem Marco szobájából!!

- Á, szia Elisa! - mosolygott rám.

- Jó reggelt Ana!

- Mi járatlan erre? - mosolyodott el mindent tudóan. Na zavarba jöttem!!!

- Hát... Öhm... Én Marconál aludtam mert tegnap együtt jöttünk haza a bárból és beszélgettünk.

- Értem, és örülök neki! - mosolygott.

- Én is. - pirultam el.

- Na akkor végképp örülök és az eljegyzéseteknek is! Hallottam róla.

- Köszönöm!

......... - .........

A reggeli közben a szülők bejelentették hogy ma egy party lesz a tiszteletünkre, hiszen Marco hivatalosan is eljegyzett.
Szóval sok fontos embert is meghívtak.

........... - ..........

Lassan kezdődik a party. Már többen is a helyszínen vannak. Előkelő emberek, gazdag családok, befolyásos üzlet asszonyok és urak.
Én meg elkezdtem félni! Mindent el fogok rontani! Elesek... Vagy valami rosszat mondok... Meg sértek valakit, akaratlanul...

Ekkor roppant be Ayla, a megmentő! Ayla mindent megpróbált hogy kicsit is meg nyugodjak... Hát egy kicsit jobban lettem, de nem nagyon...
Ekkor kinyílt az ajtó és Ana lépett be.

- Baj van Elisa? - kérdezte aggódva.

- Csak egy kicsit meg ijedtem...

- Jaj drágám ez természetes! Én is féltem annak idején amikor velem volt ugyan ez a helyzet. Csak Marcora figyelj és akkor nem lesz baj! Rendben?

- Igen, köszönöm!

- Nincs mit, de most már gyertek. - terelt ki minket a szobából.

Kiléptem a folyosóra. És ott állt Marco.

- Szia Lisie! - mosolygott.

- Szia!

- Jobban vagy? - kérdezte ő is aggódva.

- Igen de ki mondta neked?

- Ayla mondta, hogy meg ijedtél.

- Igen így volt. De most már jobb.

- Nyugi, nem lesz baj. - majd közelebb hajolt és adott egy puszit a homlokomra majd mosolyogva nézett rám.

Mr. Larossi tartott még oda kinn beszédet, amikor meghallottam hogy szólít minket. Erre én össze rezzentem, Marco meg meg fogta a kezemet és mosolyogva le nézett rám.

- Nem is mondtam még hogy nagyon gyönyörű vagy! - vigyorgott.

- Köszi. - jöttem zavarba.

- És szeretném be mutatni, a sokak által már ismert fiamat Marcot és a menyasszonyát Elisabethet.

Mindenki tapsolt és őrült nekünk. Látszólag! De ez nem mindenkire volt igaz, de az majd kicsit később derült ki...