Magunkért |✓|

11. Rész

Most csak négyen ültünk le a vacsora asztalhoz enni. Mivel Mr. Larossi azt mondta hogy Marco-nak még el kell valamit intéznie. Hát remélem azért hazaér majd nemsokára. Mondjuk nem biztos mert valami olyanról volt szó hogy el kell intéznie valami üzletet. És azt sajnos nem tudom meddig fog tartani, vagy el húzódni.

De ezért nem telt unalmasan a vacsora hiszen beszélgettünk:

- És lányok hogy telt a mai nap? - nézett ránk Ana.

- Elmentünk vásárolni. - kezdte Ayla.

- Remek, ennek nagyon örülök. - szólalt meg Mr. Larossi is. - Drágám! Holnap majd eljönnél velem egy vacsorára? Csak ketten?

- Igen, szívesen megyek. - válaszolta neki Ana mosolyogva.

- Apa addig mi elmehetünk valahova? Mondjuk buliba, esetleg. - kérdezte eléggé izgatottan Ayla.

- Hahj, rendben menjetek de azért ne vigyétek túlzásba a dolgot.

- Rendben, meg ígérjük.

....... - ........

Este a nappaliban ültünk Ayla-val. És beszélgettünk mindenféle dologról.

- És tényleg el fogunk menni bulizni?

- Igen és Marco is fog velünk jönni. Már nap közben beszéltem vele erről.

- Rendben.

- Elisa szerintem én elmegyek aludni, ha nem baj? - ásított egyet.

- Menj csak nyugodtan. - mosolyogtam.

- Köszi, és jó éjt! - köszönt el.

- Neked is.

........ - ........

Néztem a tévében azt a filmet amit meg akartam már nézni egy ideje, a címe pedig: A legnagyobb showman

Majd rá néztem az órára:.    22:47
Már elég késő van.

Most hallok autó hangot. Leparkolt odakinn. Majd nyílik a bejárati ajtó.
Fel állok a kanapéról, és megnézem hogy ki jött be. Marco áll velem szembe, és látom hogy van egy sötét folt a bal szeme alatt, meg fel van repedve az egyik szemöldöke.

- Lisie te mit csinálsz ilyen későn? - nézett rám meglepetten.

- Filmet néztem. De veled mi történt? - kérdeztem félve és közben azon agyaltam, hogy vajon milyen üzletet kellett lebonyolítani neki ami miatt így megsérült. Jaj!

- Csak nem jött össze egy üzlet és a másik fél rám küldte az embereit. - felelte kissé félszegen.

- Jézusom! - ijedtem meg. Na tényleg az volt amire gondoltam.

- De nagyobb baj nem lett. Csak az ami látszik is rajtam. És az meg majd elmúlik idővel.

- Gyere ide, mindjárt hozom az első segély dobozt. - indultam el a fürdő felé.

- Köszönöm, de nem szükséges! - mosolyodott el halványan.

- De, de! Itt maradsz és hozom a dobozt! - közöltem vele ellent mondást nem tűrő hangon és el siettem.

- Hahj te lány, oké. - hallottam meg, amit még mondott.

Fel szaladtam a fürdőbe és meg kerestem a dobozt. Megvan!

Le értem. Marco ott ül a konyhában az egyik széken. És fel figyelt amikor elértem hozzá.

- Itt is vagyok! Mutasd az arcod! Jaj de ronda ez a folt - fogtam meg óvatosan az arcát, amiről meg feszült minden izma. - Na mindjárt le is kezelem. És le ragasztom a sebet is, ami felette van.

Pár perc alatt kész is voltam az egésszel.
- Kész is vagyok! - néztem a szemébe.

- Nagyon köszönöm! - majd ahogy álltam előtte, megfogta a derekamat és felállt, közel hajolt majd adott egy puszit!!!! - És milyen volt a vásárlás? - tartott még mindig ugyanott.

- Nagyon jó volt, rengeteg ruhát találtam, amit meg is vettem. És még egyszer köszi a kártyát! - mosolyogtam a szemébe nézve.

- Nincs mit. Használd csak. - mosolygott rám nagyon aranyosan.

- Köszi!

- Viszont most menj kérlek aludni! Rendben? - nézett rám továbbra is mosolyogva.

- Rendben megyek! Jó éjt! De kérlek te is menj aludni minél előbb! - néztem rá komolyan.

- Oké. - vigyorodott el. Majd mivel még mindig a karjai között voltam, adott még egy puszit a homlokomra.