Magunkért |✓|

7. Rész

... És belépett rajta egy kb velem egykorú mogyoró barna hajú, kék szemű, magas és nagyon jóképű srác! Azta! Na erre még én sem számítottam.  Hihetetlen, hogy ő lesz az akihez majd hozzá kell mennem feleségül!

- Sziasztok! - nézett körbe. Majd közben meg akadt a szeme rajtam is. Majd kicsit olyan fejet vágott mint aki sokkot kapott, és itt lehet hogy tőlem.

- Szervusz fiam! - mosolygott rá Ana.

- Szia! - vigyorgott Ayla is. Majd ők el indultak a konyhába és ott hagytak minket kettesben.

- Szia! Elisabeth Goht vagyok. - léptem közvetlenül elé. És próbáltam dadogás és zavartság nélkül beszélni.

- Szia! Marco Larossi vagyok. Örülök hogy meg ismerhetlek. És nagyon szép neved van! Hogy szólíthatlak?

- Én is örülök, és köszi. Nem tudom Elisa-nak szólítanak a legtöbben. - gondolkodtam.

- Hmmm... Szerintem jobb lenne neked például a Lisie!

- Nekem tetszik, ha gondolod hívhatsz így. - mosolyogtam rá.

- Oké, akkor így foglak hívni. - vigyorgott rám egy ezer wattos mosollyal.

- Rendben. De most már menjünk enni.

- Oké menjünk.

A vacsora közben beszélgettek a városról és arról hogy mennyi fejlesztés történt az utóbbi időben.

- Ana te nem jártál meg a központban azóta? Nagyon szép lett amúgy. - kérdezte Mr. Larossi.

- Nem még nem de már gondoltam hogy elmegyünk majd arra felé a lányokkal.

- És te Ayla te voltál már ott?

- Csak út közben. Most amikor Elisa-val jöttünk haza és akkor elmentünk kicsit arra felé is. De meg nem álltunk.

- Értem. De akkor ti legalább láttátok.

- Így van. És lehet hogy valamikor meg majd megyünk vásárolni oda, úgyhogy akkor még biztosan fogjuk látni.

- Remek terv menjetek nyugodtan. Ó, és Elisa neked hogy tetszik a város?

- Szerintem nagyon szép. Nekem nagyon tetszik az egész város, de különösen a város hangulata. 

A vacsora nagyon finom volt. És közben még beszélgettünk is. Örültem mert végre úgy éreztem hogy van családom. Ana egész vacsora alatt biztatóan mosolygott rám, ugyan így Ayla is.
Mr. Larossi is kedvesen kérdezett tőlem is több mindent, de közben azért a többiekkel is beszélgetett.
Meg azt is többször láttam hogy Marco akkor bámul rám amikor senki sem figyel rá. Érdekes!

Este a szobámban ültem az ágyon és gondolkodtam. Úgy érzem nekem jó lesz itt velük. Beszélgettek velem és kérdezték hogy én mit szeretnék meg figyelték is rám. Nagyon jó érzés! És még ez az ágy is nagyon kényelmes és puha is.
Jó sokáig gondolkodtam már az ágyban fekve, szerintem minden féléről is. Majd nem sokkal később el is aludtam.