Hideg, őszi eső mosta végig Busan utcáit. Egy fekete ernyő alatt a szőke hajú Park Jimin sétált, a kedvenc kávézója, kávézójuk felé. Pontosan ma van két éve, hogy a sráccal, akit élete szerelmének gondolt, akivel képes lett volna leélni az életét, szakítottak.
A kávézó csendjét az ajtó fölé szerelt kis csengő hangja törte meg, ahogy Jimin belépett a kis üzletbe. Kellemes meleg ölelte át a kissé átfagyott testét, miközben a szokásos helyére, helyükre sietett.
Kérdés persze, ha szakítottak, akkor miért jár el rendszeresen egy olyan helyre, ami folyamatosan emlékezteti Ő rá? Nyilván nem bolond Jimin, de a szakításuk nem egy doramaba illő, gyönyörű elmúlás volt, nem, hanem egy értelmetlen valami. Mert a szőke sem tudja megfogalmazni, hogy miért lett olyan hirtelen vége. Vele volt a gond? Esetleg, a volt párjával? Vagy valaki közbe jött? Esetleg a szülők?
Ahogy Jimin a megszokott asztala felé sietett, ledermedt. A szokásos helyen már ült valaki.
Remegő lábakkal sétált elé, majd helyet foglalt vele szemben
- Rég láttalak - szólalt meg, mikor az ismeretlen ismerős rávezette a tekintetét - Jungkook
2021.01.08
YOU ARE READING
Kávé, két kiskanál cukorral /Jikook/✔
Fanfiction/befejezett/ " - Azt mondtad Jungkook, hogy szeretsz - szólalt meg csendesen a szőke hajú - Mégis képes voltál elhagyni „ 2021.01.08 ~ 2021.03.29
