Kávé, két kiskanál cukorral /Jikook/✔

~5~

2018. December 12

  A nap, amikor Jimin összetört.

  Szokásosan kezdődött, mint ahogy többi is. Jungkook mellett ébredt, majd a szerelmét reggeli puszikkal keltegette. Délelőtt bement dolgozni, majd délután elment bevásárolni, mivel estére a Jeon család volt hivatalos vacsorára. Az anyósa nem különösebben szívlelte a szöszit, állandóan belékötött, leszólta a szegény származása miatt a fiút, és ami az aduásza volt, amit minden adandó alkalomkor elővett, az az, hogy Jimin sosem lesz képes neki unokát szülni.

  - Ne stresszelj - ölelte át a derekát Jungkook. Éppen a vacsorához való zöldségeket vágta fel, amikor a nyuszifiú mögé lopakodott - Nem szeretem, amikor idegeskedsz - nyomott egy puszit a vállára - Édes amúgy a morci Minnie - kuncogott egyet.
- Lehet, hogy neked édes szívem, de nekem már elegem van abból, hogy minden ilyen összejövetel után valamelyik eldugott szobába megyek sírni, csak azért, mert anyád tapló - konyította le a száját, majd lerakta a kést. Megfordult Jungkook ölelésében, és hozzábújt. - Nem akarok ma velük vacsorázni. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Csak anya és apa jön át - kezdte el simogatni Jimin hátát a magasabb.
- Én kinézem belőle, hogy megint elhozza azt a ringyót - motyogott a kisebb, mire a fekete hajú felsóhajtott.

  A személy nem más volt, mint Jungkook anyjának, Jeon Seungin személyes kedvence, Kim Miso. A lány tökéletesen megfelelt az asszony ideáljának. Gazdag családból származott, megfelelt a koreai szépségideálnak, engedelmes és ami a legfontosabb: nő volt.

  Ezzel szemben Jimin egy szegény családból származó, a helyi újságnak dolgozó fiú volt, aki minden elismeréséért, jutalmáért megküzdött, és nem hullott semmi csak úgy az ölébe.

  - Baba - tolta el magától Jungkook a másikat, hogy a szemébe tudjon nézni - Nem érdekel az a lány. Már több, mint hat éve veled vagyok Kincsem - simotott Jimin tincseire - Bármi történik, hogyha külön megyünk, akkor is visszaszerezlek, oké? - halkult el a végére - Mégha a látszat csal is, akkor sem választhatnak el minket, érted? - adott egy puszit a kisebb ajkaira.

   A szőke zavartan nézett az előtte állóra
- Bunny most célzol valamire? - a szíve nagyot dobbant, mivel semmi áron sem akarta elveszíteni a másikat: Ő volt a családja, a szerelme és az életének értelme. Nem tudta, hogy kibírta volna azt, ha vége lesz köztük mindennek.
- Be kell mennem a céghez - vállt el tőle Jungkook - Majd este jövök - sietett fel a lépcsőn. Jimin kissé zavartan nézett utána, majd inkább neki állt a vacsora elkészítésének.

  Fél hat környékén csengettek. Túl korán volt még ahhoz, hogy az anyósáék legyenek azok, mégis meglepődött, amikor ajtót nyitva Seunginnal találta magát szemben. A nő Jimin reakcióját meg sem várva csörtetett be a nappaliba
- Fontos közölni valóm van - helyezkedett el kényelmesen a kanapén. Megvárta, míg a másik fél leül a fotelba, majd az udvarias kérdéseket kikerülve belekezdett. - Jungkook megcsal téged - nézett egyenesen a másik szemébe.
- Seungin... - kezdett bele Jimin
- Tudom tudom, nem hiszem nekem - sóhajtott fel a nő - Pontosan tudom, hogy csak felkapaszkodsz a fiam hátán te szajha, viszont elég volt. Tudod, a gyermekemnek is megjött az esze az utóbbi években, mivel tartósan csalt téged Misoval. Igazából, olyan az egész, mintha lenne egy elismert ribanca a fiamnak és a menyemnek - gondolkozott el - Szóval, ha eddig a szép szóból nem értettél, hát elmondom máshogy - pillantott Jiminre, akinek a dühtől folytak a könnyei az arcán - Csak azért kellettél a fiamnak, hogy bosszantson vele - kuncogott - Be kell valljam, tényleg jó játék volt a részéről. Győzött. De mivel, hogy lassan átveszi a céget, be kell fejeznie ezt a szeleburdi játékot - húzta elégedett mosolyra a vörösre rúzsozott száját.
- Mégis, hogy merészelsz ilyet állítani? - nézett rá tátott szájjal a másik
- Tudod, hogy hol van most az állítólagos párod? - vette elő a kézitáskájából a mini tükrét Seungin.
- A városban
- És tudod kivel? - igazította meg a szempilláját a nő - És tudod mit csinálnak? - pullantott az előtte ülőre - Az igazi szerelmével van. Misoval - mosolyodott el.

  Jimin mérgesen felállt, majd az ajtóra mutatott.
- Takarodj innen. MOST!
A nő felállt, majd elkacagta magát.
- Vicces, hogy próbálod magad óvni - vett ki a táskájából pár fényképet, majd az nappaliban lévő asztalra dobta - Ha nekem nem hiszel, hát higgy a szemednek. Hatkor a főtéren lévő karácsonyi bódékat nézik meg majd közösen. - Seungin távozott, Jimin pedig remegve vette a kezébe a ledobott fotókat. Mindegyiken Jungkook és Miso volt, olyanok voltak, mint egy tökéletes pár: volt kép meghitt sétálásról, közös ebédről, együtt vásárlásról. Az órára pillantott. Nem akart hinni Seungin szavainak, de a bizonyíték a kezében ott volt, hogy az, akivel azt hitte, hogy az életét fogja leélni, aki a hű társa lesz mindig, máshoz megy.

  Kis hezitálás után összeszedte magát, és beült a kocsijába, majd elindult a főtér felé. Szerette Busant, nagyon szép volt télen, főleg a karácsonyi vásár. Minden évben kijöttek ide Jungkookkal, és megnézték az aktuális különlegességeket. A szorítása erősödött a kormányon, és keserűen elmosolyodott. Biztos, hogy Seungin hazudik neki, és csak hülyére akarja venni.

  Negyed hatra ért oda a helyszínre. Mint minden évben, most is gyönyörű volt számára. Az ajka szélét rágcsálta, majd az egyik bódéhoz lépett, és nézegetni kezdte a kis porcelán angyalokat. Erről is a párja jutott az eszébe, mivel egyszer ledöntött egy sornyi kerámia edényt az egyik közös karácsonyi sétájukkor. Az emlékre Jimin elmosolyodott, amikor észrevette a másik kis fabódénál Misoékat, ahogy forralt bort vesznek.

  Jimin mellkasa hirtelen összeszorult, és a kezében lévő apró kis angyalka kicsúszott, majd apró szilánkokra tört szét a macskakövön. Az idő szinte lelassult: nem számított, hogy az eladó kiabált vele az összetört portéka miatt, nem számított, hogy a gyerekek futkároztak körülötte és az sem számított, hogy a közelben lévő emberek tekintete rá szegeződött.

  Az előtte pár méterre álló párt figyelte. Jungkook háttal állt neki, így Miso előbb észrevette Jimint. Lassan elmosolyodott, majd az előtte álló férfi állkapcsát megfogva nyomta össze az ajkaikat.

  A szöszi ott állt a hidegben, a füle zúgott, a könnyei pedig az arcára fagytak. Megfordult, majd mindenkit figyelmen kívül hagyva indult vissza, próbálva visszafojtani a zokogását. Egy kéz visszarántotta, majd Jungkook aggódó tekintetével találta szembe magát.
- Istenem Minnie... - törölte le a másik könnyeit - Félre érted baba, ez - nem tudta befejezni, amit elkezdett, mert Jimin félbeszakította.
- Láttam, amit láttam Jungkook - suttogott - Nem gondoltam volna, hogy ennyire gerinctelen vagy - préselte össze az ajkait - Engedj el - húzta arrébb a karját.
- Jimin, félre érted - szorította meg a kezét a másik - Csak kérlek hallgass meg - folyt végig egy könnycsepp az arca jobb felén.
- Nincs mit meghallgatnia - jelent meg mellettük Miso - Jungkook drágám, fejezd be ezt a műsort, és menjünk. Kellemetlen helyzetbe hoz a kurvád - igazította meg a sálját - Ráadásul, a stressz nem tesz jót a babánknak, tudod jól - simított a hasára mosolyogva.

  Jungkooknak felfogni sem volt ideje, hogy mit mondott a nő, de már Jimin tenyere csattant az arcán. Úgy nézett ki, hogy ez egy jelzés: a kapcsolatuk eleje és a vége is egy pofonnal kezdődött.

2021.01.29