Kávé, két kiskanál cukorral /Jikook/✔

~10~

Napjainkban

  Jimin utált egyedül ébredni. Most mégis ez történt, ugyanis nem Jungkook finom kacsói, hanem a hatalmas ablakokon beszökő napsugarak csalogatták ki az álmok földjéről. A szobát az újdonsült párja illata lengte körbe, és olyan meghitt volt valamiért az egész, hogy a szőke arcára egy mosolyt varázsolt a pillanat. Apró totyogásra figyelt fel, majd Sarang copfja tűnt fel az ágy végében, aztán a pici kezei, és a nagy szemei, ahogy nyújtózkodott felfelé.
- Apu - suttogta, majd körbe ment az ágy körül, hogy a fekvőalkalmatosságon helyet foglaló férfihoz közelebb legyen - Apuu - megnyomkodta a másik lelógó kezét, remélve, hogy ettől felébred az apukája.
- Mondjad csibém - suttogta vissza az idősebb - Hol van apa, kincsem? - ült fel, majd az ölébe vette a kislányt.
- Apa szüt - beszélt hozzá pöszén, majd Jiminhez bújt - Hiánoztáj.

  A szöszi elmosolyodott, majd a picivel a kezében kiindult a konyhába, ahonnan Sarang szavait bizonyítva, finom illatok áradtak. Jimin megállt az ajtóban, és onnan figyelte Jungkookot, akin csak egy szürke melegítő nadrág volt, a kissé hosszú haja pedig kócosan volt hátra túrva.
- Ezt meg tudnám szokni - kuncogott fel, majd lerakta a kislányt, aki az apjához totyogott.
- Mostantól úgyis erre fogsz kelni - válaszolt a fiatalabb, majd felvette Sarangot - Felébresztetted aput, édesem? - kuncogta el magát, majd puszit nyomott a bólogató törpe pufók arcára.
- Szóval minden reggel csinálsz majd nekünk reggelit? - mosolyogva figyelte a párját és a közös gyermeküket Jimin.
- Ha nagyon szeretnéd - a tekintetét az idősebb lélektükrébe fúrta a fekete hajú - De te is csinálhatsz, ha előbb kelsz fel - indult meg a szöszi felé, majd csókot nyomott a másik puha ajkaira - Jó reggelt édesem.
- Neked is Kookie - karolta át a fiatalabb derekát a kisebb, majd az izmos mellkasához bújt. Sarang, aki eddig Jungkook vállának dőlve bóbiskolt, apró ujjaival az apukája haját kezdte el simizni.

  - Sütöttem reggelire palacsintát - törte meg Jungkook a meghitt pillanatot, majd ellépet a kisebbtől. - És csináltam kávét - mutatott a pultra, ahol valóban két, fehér csésze foglalt helyett. Az asztalhoz sétált, majd beleültette a kezében lévő kislányt a rózsaszín etetőszékébe. - Tényleg szívem - fordult Jimin felé, aki enyhén elpirult a becenév hallatán, és belekortyolt a kávéjába - Apám nemsokára itt lesz.

  Az előbb lenyelt fekete nedű vándorútra ment, ezzel a szőkét köhögésre késztetve.
- Hogy mi? - pillantott fel kissé könnyes szemekkel az idősebb, mivel túl erősen köhögött.
- Apám hamarosan itt lesz. - sétált a fekete hajú a hűtőhöz, és kivett egy doboz tejet.
- Addig elmenjek? - kérdezte kissé bátortalanul a másik - Igazán nem akarok zavarni...
- Miért mennél el? - szakította félbe Jungkook.
- Mert gondolom... - most a csengő fojtotta belé a szót. Jimin beharapta az alsó ajkát, majd kikerülve a párját, besietett annak a szobájába.

  Magára csukta az ajtót, és felöltözött. Kintről hallotta Sarang vidám hangját, ahogy a papáját üdvözölte. Bízott a párjában, de fogalma sem volt, hogy mit fog kapni az apósától. Igen, kimondva talán furcsa, de félt. Általában az emberek az apósukkal vagy nagyon remek, szinte apai viszont ápoltak, vagy pont ellenkezőleg, úgy utálták egymást, hogy azt szavakkal leírni lehetetlen. De, itt is kimutatkozott, hogy Jimin különleges: nem volt bátorsága az idősebb Jeon elé kerülni, akit hiába ismer több éve, mégis alig néhányszor találkoztak, és annál is kevesebbet is beszéltek.

  Halk ajtó nyitódásra kapta fel a fejét, majd az aktuális gondolatainak a főszereplője lépett be a szobába. Jeon Joonkook a fiának szinte az idősebb változata volt: ugyanolyan testalkat, ébenfekete haj, amiben néhány fehér hajszál keveredett, szép, ívelt száj, és nyuszi szemek. A szembetűnő különbség mégis az arc volt: az idő összefirkálta hófehér bőrét ráncokkal, szeme kissé beesett, és meggyötört volt. Viszont a lélektükrei olyan vidáman és élettelien csillogtak, hogy egy szokatlan összképet alkottak.

  Jimin illedelmesen meghajolt az idősebb előtt, majd hellyel kínálta.
- Tiszteletlen voltál velem szemben fiam - szólalt meg egy kis idő után Joonkook, ahogy kifelé bámulva nézte a tájat - De megértelek - pillantott a vejére. - Szörnyen bánt veled a nejem - sóhajtott egyet - És én nem tettem ez ellen semmit.

  A szőke az alsó ajkát finoman megharapta, és végig gondolta azt, hogy mit kéne mondania.
- Mr Jeon...
- Joonkook. Hívj Joonkooknak - vágott a szavába finoman az idősebb.
- Rendben... Joonkook - bólintott egyet, majd folytatta - Szeretném, ha elengednénk a múltbeli dolgokat. Már nem számít, hogy mit tett velem a neje. Arra szeretnék koncentrálni, ami most van.
- Lehet, hogy ezt mondod fiam, de attól még a szíved mélyen ott maradnak a sebek, hiába rejted el. - az apósa a szemébe nézett, majd felsóhajtott - Én nem vagyok olyan, mint a feleségem volt. Tudom, nem beszéltünk, és tudom, alig ismerjük egymást, mivel túl sokat dolgoztam. Szerettem volna, ha Jungkookkal minden rendben lesz, és a céggel is. Igaz, a fiam mellé mindig is egy gyönyörű, kecses lányt képzeltem el, de örülök, hogy végül melletted kötött ki. Azt hiszem, benőtt a feje lágya - kuncogta el magát. - Na menjünk, Sarang már hiányol téged.

  Felálltak, majd kimentek a nappaliba. A kislány valóban hiányolta az apukáját, akit egy gyors ölelés után ott is hagyott, hogy megmutassa a papájának a legújabb maciját. Jimin megtámaszkodott a nappali ajtajában, és onnan figyelte őket, miközben az ajkaira egy apró mosoly ült ki.
- Minden okés szívem? - szólalt meg a füle mellett a párja hangja, majd két, izmos kar fonódott a dereka köré.

  A szöszi elgondolkodott. Sosem gondolta volna, hogy ilyen kalandos szerelmi élete lesz. Sőt, abban sem hitt, hogy egyáltalán lesz szerelme. Vagy, hogy túl tudja magát tenni az egyetlen exén, aki aktuálisan újra a párja. Furcsa belegondolni, hogy mennyi mindent élt át egyedül, és Jungkookkal. De mégis, most van egy kedves apósa, egy tündéri és édes kislánya, és a családja hamarosan bővülni fog egy kisbabával. Illetve a legfontosabb: visszakapta a párját, a másik felét. Ritkán történt ilyen a szöszivel: őszintén boldog volt, és bízott abban, hogy minden rendben lesz az életében.

  - Tökéletesen - válaszolt a párja korábbi kérdésére, majd megfordult amaz ölelő kacsói között - Csinálok kávét, kérsz? - fonta a karjait a magasabb nyaka köré.
- Két kiskanál cukorral, drágám - mosolyodott el a fekete hajú, majd az idősebbik puha ajkaira hajolt.

2021.03.29