Kávé, két kiskanál cukorral /Jikook/✔

~7~

!!Figyelem: egyesek számára felkavaró részek is lehetnek a fejezetben!!

2012. Február. 21

   Jimin az ajkait rágcsálva ült a teremben. Több, mint egy hete, hogy összejött Jungkookkal, mégis, olyan volt az egész, mint eddig. Természetesen, nem piszkálta Őt Yeahwa vagy Teagu, de nem is lettek hirtelen puszipajtások. A lányok kellemetlen pletykái viszont megmaradtak: azt hitték, hogy Jimin valamivel lefizette őket.

  A szöszi alig figyelt a tanárra, pedig szerette azt az órát, nevezetesen a történelmet. Sokat tanult dokumentum filmekből és számára érdekes youtube-videókból. Megváltásnak érezte, amikor kicsengettek, mivel ez volt az utolsó órája.

   Úgy beszélte meg a barátjával, hogy a suli háta mögött találkoznak, mivel mindkettőjüknek ugyanakkor ért véget az órájuk. A többi diák már rég elhagyta az iskola területét, amikor Jungkook feltűnt a színen. Jimin ajkai mosolyra görbültek, amikor meglátta a párját, majd szép lassan eltűnt, ahogy végignézte, hogy Eun, aki egy másik évfolyamba járt, a nyuszifiú elé libbent, és arcon puszilta a kedvesét. A törpe szíve majd' megszakadt, a szemét pedig marták a könnyek. Ahogy elfordult, még látta, ahogy a fiatalabb kezei a lány dereka köré fonódnak.

  Hazaindult. Utált otthon lenni, Yoondok miatt. Yoondok a nevelőapja volt, és rendszeresen bántalmazta a fogadott fiát. Amióta Jimin anyja rejtélyes körülmények között meghalt, ezek rosszabbak lettek. Először csak szimpla ütések, majd kényszerítések. Vagdosások, és ami a legrosszabb volt neki, az a tapogatás volt. Szerencsére nem erőszakolta őt meg, de undorodott tőle. Sosem tudta, hogy mikor lesz az a pillanat, amikor az az elmebeteg nem lesz képes megállni.

  A telefonja elkezdett csörögni. A kijelzőn Jungkook neve tűnt fel, mire sóhajtva kinyomta. Előkereste a kulcsait, majd bement a lakásba. Megkönnyebbülten eresztette ki a levegőt, mivel a mostohaapja nem volt otthon. Valószínűleg, valamelyik kocsmában vedel.

   Gondosan elpakolta a cipőjét és a kabátját, majd felindult a szobájába, és kulcsra zárta az ajtót. Ledobta a táskáját az ágyra, és felvett egy laza, szürke melegítő nadrágot, illetve egy fehér pólót. A karján lévő sebek, amiket ő maga, illetve Yoondok okozott, így szabadon látszódtak. Ahogy végig dőlt az ágyon, a kezébe vette a telefont. 8 nem fogadott hívás Jungkooktól. Mélyen beszívta a levegőt, majd rányomott a hívás gombra.

   - Jimin - vette fel azonnal a telefont a másik - Picim, merre vagy?

   - Ne haragudj Kookie - halkult el a hangja a végére. Furcsa volt neki még az, hogy a másikat becézgesse - Csak... Órám volt - köszörülte meg a torkát. Nem tudta, hogy miért próbálkozott, hiszen mindketten tudták, hogy a másik hazudik.

   - Cicám - sóhajtott fel a másik fél a vonal végén - Ne hazudj.

   - Nem hazu-

   - Jimin - vágott a szavába a másik - Tudom, hogy még nem bízol bennem, de kérlek mondd el, hogy mi a baj. Hogy hol vagy. Én... - bizonytalanodott el a hangja - Aggódom érted manó.

   Jimin mellkasára apróbb nyomás nehezedett, a szemei pedig bekönnyesedtek. Látta, amit látott, de annyira jól estek a megsebzett lelkének a másik szavai...

   - Baba itt vagy? - szakította félbe a gondolat menetét a fiatalabb.

  - Igen... - remegett meg a szöszi hangja, és lecsorgott egy könnycsepp az arcán - Én csak... - szipogott egyet. Egy hatalmas ütés érkezett az ajtóra, amitől megugrott ijedtében.