AKARVA AKARATLANUL | 𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑺𝒕𝒚𝒍𝒆𝒔 FF.

𝐭𝐫𝐢𝐛𝐮𝐬 - 𝑯𝒂𝒓𝒓𝒚 𝑺𝒕𝒚𝒍𝒆𝒔

♔

Mérhetetlen, és megfékezhetetlen harag. Ez dúl bennem napok óta, amit aztán elfojtok egy jól eső éjszakában. Ha a város, a világ népei tudnák - egyáltalán csak feltételeznék - micsoda kínkeserves napokat élek át, micsoda megaláztatást...

Életem minden egyes percében a koronának való megfeleltetés elől bújkáltam. Ahogyan azt apám Anglia királya, a nagy Robert mindigis tudta. Megfékezhetetlen haraggal rendelkezett jómaga is, mikor hónapok múltán visszatértem a palotába. Őszintén megvallom, hazatérésem oka nem volt több, mint puszta figyelmeztetés.
Megfenyegették a drága dajkámat, ki kiskoromtól kezdve a gondomat viselte, hogyha nem távozik a palotából - mivel már elmúlt a szükséges dolga - akkor maguk hurcolják el. Ezt természetesen levélben közölték velem a beépített hűséges embereim.

Mint azt kiderült őket is megvezették és csak egy ostoba játszma volt, hogy hazatérjek. Már aznap este elhagytam a palotát, amint ezt a tudomásomra adták.

Nőket fogadtam magam mellé. De nem úgy, ahogyan azt a barbár férfi ember végzi, és nem is hercegként kértem a segítségüket. Első alkalomkor bevallom, talán volt bennem némi vágy és kísértés, de nem olyasfajta ami eltántorított volna a célomtól.

Megkeseríteni a király és a királynő életét!

Csakis ez játszott a gondolataim között!

Ha viszont ilyen aljas lépéseket tesznek, megfontolom még azt is, hogy valaha visszatérek. Undor fog el valahányszor a gyermekkorom képei előugranak. Nevetséges - gondolnád - hiszen mindenem meg volt. Arany, ezüst temérdek szám és talán még azzal is etettek.

Mindez csupán látszat, sose lehet tudni mi lakozik egy gyönyörű külső mögött.

Lovamat kikötöztem egy kocsmaajtó előtt. Kivételesen a társaság vonzott ide, nem pedig az elszédítő alkohol mérgező hatása. Kedvenc ügyeim egyike, mikor azonban ilyen helyeken egyezkedhetek a király tudta nélkül. Szemtelenül pimasz. Ez vagyok én, a fia.

- Ha nem lépek le innen fél órán belül, ígérem soha többé nem teszem ide be a lábam! - ordítottam a kocsmaajtón belépve.

Az urak hatalmas mosoly kíséretében figyeltek meg. Nem is csoda, a ruhámból facsartam ki a vizet éppen. Ingem felső részét kigomboltam és a csaposnak intettem, ő bólintott. Meglepően kedves barátom lett ez a semmirekellő az évek alatt. Bár sose sejtették származásom így is kiérdemeltem a tiszteletüket. Ennyiben maradtunk.

A tömeg nagy része iszákos, már részeges állapotban dölöngélt a padok között. Füstölő a kezük között volt és az én lánykáimat próbálták becsalogatni. Szépséges álmokat üldöznek ezek a rongy emberek. Sose tudták, hol a helyük a rendszerben csak mikor a helyszínre értem. Azon nyomban a helyükre szegődtek és a hölgyek meglehetősen hatalmas mosollyal vártak.