„A SZERELEM A SÖTÉTBEN A LEGVILÁGOSABB "
- - - - -
Követtelek mint kislány a pillangót. Úgy figyeltem minden egyes lépésed, mintha aranyból volna. Futottam utánad, majd hirtelen leszálltál. Finoman lebegtetted a szárnyaid, majd felém fordultál. Ragy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝖞𝖔𝖚'𝖗𝖊 𝖘𝖔 𝖌𝖔𝖑𝖉𝖊𝖓
-
A délutáni órákban a királynő magánlakosztályán voltunk. A legtöbben hímeztünk, hisz lassan itt a karácsony és a legkellemesebb és legodaadóbb ajándék a királynő és a király számára valamilyen kézzel készült apróság. A hercegnek viszont mindenki mindig csak találgatni tudott mi lenne a jó, mert már az öregebb udvarhölgyek is kifogytak az ötletekből. Nem volt könnyű neki megfelelő ajándékot készíteni.
Egy süteményekkel teli tálat vittem be a királynő kérésére, aki egy bólintással mondta, hogy tegyem csak le az asztalra.
– Királynőm! – hajoltam meg, mielőtt leültem volna az egyik kispárnára a falnál.
A hatalmas magánlakosztály egy egész otthonos kis közeg, de ezzel szemben rengeteg ember elférne benne. Az én hímzőkészletemet is elővéve folytattam a munkámat, ami egy igen elegáns párnazuhat volt. Még nem tudom melyik őfelségének adom, de már egy kesztyűt tervezek a királynénak, úgyhogy valószínű a királyé lesz ez a munka. Pár öltögetés után felkaptam a fejem egy beszélgetésre.
– Felség, hallott mostanában a fia felől? Reggel nem láttuk érkezni! – szólalt meg egy igazán vékony hangú udvarhölgy, aki nemrég szolgál az udvarban.
– Megérkezett drágám, viszont egyből a szobájába rohant..Remélem azért valamelyikük vállalta a szobája takarítását! – pillantott körbe.
– Természetesen asszonyom! – bólintott újra a lány, akit mi csak Bess-nek hívunk. – Arabella kisasszony feladata volt! – mosolygott.
Bennem talán egy pillanatra a vér is megállt, de próbáltam természetes ülni tovább a helyemen és a gondolataimat elterelni a véletlen megtörtént esetről.
– Valóban? Na és minden jól ment drágám? – fordult hozzám én meg engedelmesen válaszoltam is.
– Természetesen felség! Minden rendben ment! – bólintottam, de talán elpirultam mert még visszakérdezett.
A királynő arcán meglepő mosoly jelent meg.
– Ha talált egy két ruha neműt a párnák között ne aggódjon! – itt egy pillanatra felnézett. – Ha pedig mégis ennyire zavarba hozza a dolog, küldhetek maga mellé egy udvarhölgyet is.. – mosolygott.
Az udvarhölgyek és komornák figyelmesen hallgatózva kuncogtak a királynő csípelődése után.
A kis tű amit a kezembe fogtam egyre csúszósabb lett. Kissé meg is remegtem, de minden bátorságomat összeszedve válaszoltam újra.
– Nem történt semmi ilyesmi... Úrnőm! – köhintettem, ami talán félreérthető lehetett, mert az egész szoba rámmeredt.
Mindegyikük bambán és értetlenül bámult rám, még a királyné is. Nem értettem, hogyan és miképp lehetett de erős fejfájást éreztem, majd egyre inkább szédültem. Elképzeltem ahogy most azonnal haza invitál a királyné, mert a fia valószínű elmondta neki a történteket. Te jóságos Mária! Mi lesz velem? Édesapám nagy gonddal szerezte meg nekem ezt a kiváltságos helyet, és most én mindent elrontok egy kis toll miatt. Mikor visszatértem a rémálomból azt hittem elsüllyedek szégyenemben, mikor is a hátam mögé néztem. Nem engem nézték, hanem a mögöttem álló Harry herceget, aki talán pár perce jöhetett be a körletbe. Mindannyian Őt nézték. Közvetlenül mögöttem állt az ajtóban. A vállával nekitámaszkodott a fehér ajtókeretnek és úgy nézelődött a teremben. Szemei a legvégén rámterelődtek, de fogalmam sem volt mit reagálhatnék. A fejem akaratlanul is felfelé tekintett amiatt, mert éppen térdelve fordultam hátrafelé. A csönd ami telepedett a hatalmas helyiségbe vérfagyasztóan ilyesztő volt. Aprókat pislogtam mikor enyhén elmosolyodott a szemembe nézve, de el is kapta a tekintetét rólam. Kezét zavarában végighúzta állkapcsán és erre a tettére minden hajadon hölgy a teremben kissé felsóhajtott. Mindannyian felpattantunk volna a helyünkről és pukedlibe kezdtünk volna, mikor leintette a tisztelgésünket.
