anno, régen
a legelső közzétett versem
a "Miért élünk?" címet viselte,
és én esküszöm, elhittem
minden sorát annak, amit írtam
most már többet tudok.
minden egyes megélt
nap, hónap, év
újabb és újabb
súlyokat pakolt rám
itt vagyok, fiatalon,
elvileg "életem teljében" - ezt mondják
de én csak nevetek már rajtuk
mert fiatal vagyok, igen,
de bolond nem.
úgy fáj, hogy
hazug voltam akkoriban,
régen, mikor leültem
és megírtam azokat a sorokat;
mikor még azt hittem,
tényleg elég ennyi
ahhoz, hogy értelmet teremts
az értelmetlen életnek.
sajnálom, hogy
hazug voltam - mentse meg
lelkem a tény, hogy nem szándékosan...
YOU ARE READING
Hang a fejemben
Random__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak me...
