23. ~ levél önmagamhoz, és mindazokhoz, akiket érinthet

235 34 24
                                    

Meg kell mentened magad, mert nem lesz mindig valaki más, aki megteszi. Ki kell tartanod magad mellett, mert nem lesz ott mindig valaki más, aki kitart. Örökké hűnek kell lenned önmagadhoz, és ígérem, életben maradsz. Szegd fel az állad büszkén, keményítsd meg szívedet, és bámulj bele a ridegen ebbe a rideg világba, amikor úgy érzed, legszívesebben zokognál. Nem gyengeség az, ha sírsz. Nem baj, ha mások előtt nem akarsz – nem mersz –, de sose foszd meg magadat a sírás lehetőségétől, mikor senki nem lát.
Jobb lesz... Idővel minden jobb lesz, oké? Emellett persze soha ne veszítsd el a józan eszedet, és legyél te az, aki "előre megmondta", de mégsem veti ezt a többiek szemére, csak magában mosolyog, azzal a keserédes igazsággal a szívében, hogy néha jobb nem remélni. Tegyél meg mindent, amit csak tudsz, de emellett mindig legyen benned az a pesszimizmus, ami megóv a csalódástól.
Ne veszítsd el önmagad, és ne veszítsd el az emberséged... Tudom, a legnehezebb kihívás mindemellett embernek maradni ebben a rémes forgatagban.
Tarts ki, és tudod mit? Értékeld te magad, ha senki más nem is értékel, mert te tisztában vagy azzal, mennyi könny, mennyi törött szilánk a lelkedben, és mennyi reménytelenül átsírt este van már a hátad mögött. Sírj, tombolj, gyűlöld néha magad, de idővel mindig vissza fogsz találni önmagadhoz. Legyél jó barátja önmagadnak... Elég kemény ez a világ így is, ne nehezítsd meg még jobban magad számára.
Ha egyedül leszel, tudom, hogy büszkén fogod viselni. Emeld fel az állad, mosolyogj, mert még életben vagy, és legyél büszke, mert neked nincs szükséged egy másik félre ahhoz, hogy boldogulj.
Rendben leszel. Teljesen sohasem, de valamikor, valahogyan egyszer majd rendben leszel, még ha csak részben is. Szép lassan a helyükre kerülnek majd a darabkák, még ha most apró szilánkokra törve keringenek is körülötted. Megígérem.




Hang a fejembenWhere stories live. Discover now