You're Still The One /HUSBANDS/(Larry Stylinson Ff) BEFEJEZETT

7.

Louis álmatlanul forgolódott a szürke szatén ágyneműje alatt. Odakint Harry mintha csendesedett volna kicsit, a dörgések és villámlások távolodni hallatszottak, a szakadó eső és az erős szél azonban még mindig a telke felett garázdálkodott. Louis el tudta képzelni, milyen pusztítást végezhetett a kis tornádó, mindezt azonban össze sem lehetett hasonlítani a lelkében tomboló viharral.

Harry, a férje, élete szerelme, alig pár méternyire aludt tőle Lotti szobájában. Még soha nem fordult elő velük eddig, hogy egy házban, de külön ágyban töltötték volna az éjszakát. Amikor éppen összekaptak valami apróságon és Harry úgy döntött, hogy játssza kicsit a sértett dívát, Louis akkor sem engedte, hogy göndör angyalkája ne a karjai közt aludjon el. Reggelre pedig rend szerint Harry megnyugodott, így a problémájuk magától megoldódott, ők pedig folytathatták az életüket, mintha mi sem történt volna.

Olyan szép volt minden! Ő már az egyetem alatt is dolgozott és az ügynökség, ahol a gyakorlatát végezte, tárt karokkal várta a friss diplomás Louis Tomlinsont a csapatában. Nem volt nehéz beilleszkednie, hisz mindannyiuknak ugyanaz volt a céljuk és az érdeklődési körük: a londoni ingatlanpiac fellendítése. A jól bejáratott vállalkozást könnyűszerrel megszerezte, mikor az előző tulajdonos egészségi problémákra hivatkozva visszavonult. Onnantól pedig minden még egyszerűbben ment. Néhány apró szigorítás után, amit a hatékonyság és a dolgozók lojalitása érdekében kénytelen volt bevezetni, az üzlet virágzott, és mindenük, de tényleg mindenük megvolt, amire csak vágyhattak. Miért kellett mindennek így elszaródnia?

Akkor kezdődött az egész, mikor az egyik fehérnemű lánc a sikeres reklámkampányt meghálálandó a fizetésen felül egy bónuszt ajánlott fel Harrynek. Választhatott a polcaikról amit csak akart, korlát és kérdések nélkül. Harry pedig választott. Louis-nak és magának is temérdek márkás és kényelmes alsót, és hozzá egy gyönyörű, hófehér, szexi, csipkés kombinét. Az alkalmazottak díszcsomagolásba tették, gondolván, ajándékba szánja egy nőismerősének, Harry azonban Lou-t akarta vele elkápráztatni.

- Harry? Mégis mi ez rajtad? - kérdezte Louis homlokára szaladt szemöldökkel. Egy hosszú és fárasztó nap után tért haza, szerelmét pedig a fürdőszobai tükör előtt találta a frissen szerzett portékájában illegetve magát.
- Én... Csak... Nem tetszik? - kérdezte Harry rajtakapottan, az imádott makulátlan bőrét még a mellkasán is rózsaszínre festette az izgatottság. Félhosszú, göndör, gesztenyebarna haja folyékony selyemként omlott a vállaira. Leírhatatlanul gyönyörű volt. Várakozás teljesen, csillogó szemekkel meredt Louis-ra, aki hirtelen minden kimerültségét elfeledve kapott utána.

- Hogy tetszik-e? Azt kérded, tetszik-e? - sziszegte a fogai közt. Vágytól ködös tekintettel viszonozta a smaragdok félénk ragyogását, kezét Harry nyakán simította végig, lefelé, mutató ujjával követve a csipkék vonalát.
- Akkor igen? - kérdezte újra Harry.
- Imádom – morogta Louis. Éhesen tapadt a puha bőrre, olyan erővel szorítva magához a férjét, hogy az csak egy elfúló nyikkantásra volt képes. - Te vagy a legérzékibb, leggyönyörűbb kiscica ezen a világon! És az enyém vagy! Csak az enyém!

A fehérnemű úgy szakadt szét Louis erőteljes mozdulataitól, mintha csak egyszeri viselésre tervezték volna. Nem volt idő megkeresni a hálószobát, Louis a fürdőszoba pultjának döntve tette magáévá Harryt, aki a  hatalmas tükörből csodálhatta a saját és férje kéjes mozdulatait, na meg a hófehér csipke kombiné maradványait, amik tartásukat vesztve, tehetetlenül lebegtek rajta Lou döféseinek ütemében. Harry örülhetett, hogy a fotózásoknak egy időre vége volt, mert csaknem egy teljes hétig viselte magán annak a szenvedélyes éjszakának a nyomait.

Louis elveszett az emlékeiben, visszarepült általuk abba a valószínűtlenül felhőtlen boldogságba, amiben annak idején Harryvel éltek. Minden gondolata a göndör fiú körül forgott, ha épp nem tárgyalt, sorozatosan üzenetekkel bombázta, amit Harry elmondása szerint annyira szeretett. „Olyan jó tudni, hogy ennyire törődsz velem!" - mondogatta mindig.