You're Still The One /HUSBANDS/(Larry Stylinson Ff) BEFEJEZETT

15

Nem sok minden maradt a hűtőben, amit még felehettek volna, a készételekből teljesen kifogytak, ezért Louis-nak rögtönöznie kellett a rendelkezésre álló alapanyagokból. Köztudottan gasztronómiai analfabéta volt, ezért kifejezetten kapóra jött neki, hogy végre működött az internet és felhívhatta a húgát, hogy segítsen neki összeállítani valamiféle egyszerű, de nagyszerű ebédet.

- Hi, Lotts! Figyi, a segítséged kellene – kezdte kertelés nélkül, mikor húga végre válaszolt a videóhívására.
- Jé, az elveszett bátyókám! Mi a helyzet? Napok óta nem hallottam felőled – hangzott a vidám felelet. Való igaz, nem volt internete, de telefonon tarthatta volna a kapcsolatot a családjával, ha nem töltötte volna ki minden pillanatát a hirtelen felbukkant szélvész hercege.
- Kicsit el lettünk vágva a külvilágtól, a hurrikán kidöntött egy fát az útra, ezért harmadik napja be vagyunk zárva a birtokra. De nem ez a ...

- Mi az, hogy lettünk? És mi az, hogy vagyunk? Ki van nálad, Lou? Tudtommal soha nem fogadsz látogatót rajtunk kívül, mi pedig biztos nem vagyunk ott. - Nos igen, Charlotte fogta a lényeget, pillanatok alatt észrevette a freudi elszólást.
- Ez nem... Jó... Ehm, oké, szóval... Harry van itt – dadogta Louis.
- Harry... - Lotti hangján érezhető volt a kétkedés, ami nem meglepő, hiszen egyetlen Harry nevű férfit ismert, akinek köze lehetett a bátyjához.
- Igen, Harry... Tomlinson. Izé... Styles. Pont akkor állított be, mikor... - nem tudta folytatni, mert a vonal túloldaláról éles sikítás hallatszott, aztán ideges léptek dübörgése, Lotty minden bizonnyal futólépésben igyekezett valahová a tűsarkú papucsában.
- Állj, Lotts! Kérlek, maradjon ez most köztünk! - kiáltott rá a húgára, aki a videókép már elérte a szüleik hálószobájának az ajtaját.

- Mi? Eszeden vagy, Lou? Harry visszatért hozzád és azt várod tőlem, hogy ne újságoljam el anyáéknak? Tudod, mennyire szeretik a férjedet és anya mindig is hitt abban, hogy egyszer még kibékülhettek.
- Nem békültünk ki. A válási papírokat hozta. Csak aztán jött a vihar és itt ragadt. Kérlek, Lotts, ez nem olyan egyszerű, hagyjuk most ki ebből anyáékat, jó?
- Ohh – a lány arcán a boldog izgatottságot felváltotta az értetlen csalódottság, megfordult és lényegesen lassabban indult lefelé a lépcsőn vissza a saját földszinti szobájába. - Akkor ennyi? Most már végleges? Váltok?
- Nem tudom, nem szeretnék, nem is írtam alá. De... Harry teljesen megváltozott, rá se ismernél, ha látnád.

- Héj, nem mindenki olyan elvetemült, mint te. Én követem minden lehetséges platformon és tudom, hogy áll a szénája. Az, hogy nem szólok hozzá és nem lájkolgatom, csak az irántad való lojalitásom eredménye. De a képei eszméletlenek, tudom jól, mennyire befutott odaát. Az egyik legkeresettebb modell, bár én lennék valaha ilyen népszerű, de én csak max az instán tudom megmutatni magam. - Lotti hangja egyszerre volt irigykedő és rajongó, Louis pedig ezt az egészet nem tudta hová tenni, fogalma sem volt arról, hogy a húga naprakész információkkal rendelkezik Harryről. Bár azt, hogy a kulisszák mögött mi zajlik, ő sem sejthette.

- Lehetne, hogy ezt nem most beszéljük meg? Légyszi. Főznöm kéne valamit, mert kifogytunk az előresütöttekből és Harry hamarosan éhes lesz. Kellene valami gyors és egyszerű recept, ami megtenné ebédre. - Charlotte csak megforgatta a szemeit, amik ugyanolyan pazar azúr árnyalatban pompáztak, mint a bátyjáéi. Azzal a különbséggel, hogy Louis sosem tett volna műszempillákat magára, igaz nem is volt rá soha szüksége.

- Jó, mi van otthon? Miből gazdálkodunk? - Louis kinyitotta a hűtőt és a kis szekrényt, és sorolni kezdte, amit lát.

- Van csirke, pár tojás, tej, sajt, pármai sonka, alma, egy... Mi a fene ez? Mindegy. Van hagyma, krumpli, aztán... Oliva olaj, balzsamecet, vagy mi...