AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟤𝟢

A szövetségi börtönben nem számít hogy hívnak, kint mennyi pénzed van, várnak ‒ e haza. A rácsok mögött csak az a mérvadó, hogy milyen messze mersz elmenni a túlélésért. Ezalól az előbbiek miatt Peter Tremblay sem volt kivétel, aki még összebilincselt karjainál vezetve is képes volt gúnyos mosollyal és emelt fővel vonulni a cellájáig.

Barátokra nem tett szert a bent töltött ideje alatt, mert újoncsága miatt hátrányban volt a kapcsolatok terén, ami a börtön túlélési kézikönyvében közvetlen követi azt a pontot, hogy ne kerülj be oda. Peter alantasnak érezte, hogy gyilkosokkal és adócsaló könyvelőkkel kell ebédelnie, akik olyan mulyák voltak, hogy bevallották bűneiket vagy nyomokat hagyva maguk után rávezették a rendőröket annak megoldására. Míg ő egyetlen hibát vétett: nem számolt Sierra Mitchell makacsságával, ami aztán a lepratelepre, cellatársát idézve az ánusztágítóba juttatta.

― Százegy ― számolt lihegve cellatársa két fekvőtámasz között. Peter csak a szemeit forgatta miközben az ágyon fekve meredt a felvizesedett mennyezetre.

― Előtte kilencvenhat lemaradt ― jegyezte meg epésen hasán pihentetett kezeivel malmozva. Utálta, hogy egy túlmozgásos, minden lében kanál emberrel zárták össze.

― Direkt csináltam, hogy teszteljem figyelsz - e.

― Hát persze.

― Jössz az ironiákkal meg a szemforgatásokkal, de mondok neked valamit Aranyhaj. Amikor hagyod, hogy minden lyukadat betömjék azért, hogy ne aprítsanak fel és keverjenek bele a másnapi krumplipürébe, én leszek a legkevesebb gondod az elszámolt fekvőimmel.

Peter állkapcsa megfeszült szobatársa szavai hallatán, ugyanis a narancssárga rabruha és a hajléktalanoknak sem adandó "étel" negatívumok eltörpültek a választás mellett veretés és hímtársakkal folytatott légyott közt. Apró verejtékcseppek gurultak homlokán és torkát szorongatta a kétségbeesés, de nem tehette meg, hogy félelme felülkeredjen rajta. Tudta a börtön dzsungelében a zebrákra milyen sors vár, így csak egy célja volt: ő akart lenni az oroszlán.

― Ha gondolod segíthetek az edzésben.

― Fejbevágott a penész szaga, vagy mi?

― Kell a segítség, vagy nem?

― Végülis, mutathatsz pár gyakorlatot, Tremblay.

― Az Aranyhaj jobban tetszik ― festett arcára hamis mosolyt felállva az ágyról és miközben kint hasznosított gyakorlatokkal tartotta testét kordában s fejlesztette cellatársát, elnyomta nemtetszését és rosszallását.

Igen, Peter a fejébe vette, hogy ő lesz az oroszlán a dzsungelben, ehhez azonban kezdésképp szövetségeseket kellett gyűjtenie maga köré lenyelve a nyájasság gombócát torkában, kompromisszumokat kötve, hogy egy nap majd kifizetődjön.

― Miért csuktak le? Nem állt a megfelelő szögben a belőtt hajad?

Cellatársa esti beszélgetéseitől a falra mászott legbelül, de a cél elérése érdekében megválaszolta a kérdést.

― Nemi erőszak kísérlete, csalás és még egy tucat koholt vád, amit a bátyám csaja varrt a nyakamba. Az az álnok kígyó rávette a testvéreimet és az apámat a hamis tanúzásra.

― Hogy hívják a szukát?

Peter tudta, ha rossz fiúnak állítja be magát, mint amilyen valójában is, az meggátolná, hogy rabtársai bizalmába férkőzzön. Ezt elkerülve igyekezett a javára fordítani, hogy narancssárga ruhások csak az érem egyik oldalát ismerhetik és ezért hajlandó volt kiszínezni a történteket bemocskolva ártatlanok nevét.