AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟣𝟣

― Első szó ― bólintottam Elliot jelzését tudomásul véve és előre dőltem, hogy tüzetesen figyelhessem mit mutogat csapattársam. ― Tíz! ― kiáltottam, mikor két tenyerét kinyújtva feltartotta. ― Második szó. Vonal...csík! ― találgattam, mikor a levegőbe egy vonalat rajzolt mutatóujjával. Elliot nemlegesen rázta meg fejét, majd halántékát masszírozva elgondolkodott.

― Víz...hullám. Nincs hullám. Kiszáradt folyómeder?

― Kiszáradt folyómeder? Sierra, ez nem egy tájrajzi műsor, csak egy hülye activity! ― sóhajtotta Peter íriszeit forgatva és belekortyolt italába. Gyilkos pillantást löveltem felé, majd öccsére öszpontosítottam, aki türelmetlenül karcolt a levegőbe hullámos vonalakat.

― Lejárt az egy perc, Attenborough ― húzott magához a mellettem ülő Ryan heccelve, majd vigasztalva belepuszilt hajamba.

― Te kitaláltad? ― fordultam duzzogva barátom felé és karba font kezekkel számon kértem.

― Persze drágám, a megoldás tíz mérföld.

― Jobb lesz, ha összeszeded magad estére, vagy laposra verlek pókerban ― nevetett fel Peter poharában megtáncoltatva italát, mielőtt belekortyolt a barna folyadékba.

― Ezt mondhatnád Ryan-nek, is, ugyanis ő sem találta ki ― köhintett Elliot, mire mindannyian felé kaptuk tekintetünket, én reménnyel, barátom hitetlenséggel, a szőke fivér pedig kíváncsisággal pillantásában méregette öccsét. ― A megoldás tizegyenes.

― Tizegyenes? ― hőköltünk hátra egyszerre.

― Mutasd csak ― dőlt előre Ryan, hogy kezével intve elkérje öccsétől a kártyát. ― Ez tizenegyes, te bimbó!

― Hoppá ― nevetett fel tarkóját vakarva, majd csatlakoztam a kacagáshoz.

― Szerencse az emberiségnek, hogy nem érsebész vagy, Elliot. Különben rettegettebb sorozatgyilkos lennél, mint Hasfelmetsző Jack.

― Annyira örülök, hogy te vagy az egyik bátyám, Peter. Amikor valami nem létfontosságú dolgot elszúrok, te mindig emlékeztetsz rá, hogy egy világi balfasz vagyok, nehogy elfelejtsem. Köszönöm.

― Ugyan, bármikor ― vigyorgott öccsére az említett férfiú gúnyosan, majd leemelte a pakli legfelső kártyáját. Kékjeivel a három opcióval szemezgetett, majd feltornászva magát a fedélzeti kék-fehér csíkos bútorról, összeszedte magát, hogy átszellemülve bátyjára hangolódva felülkerekedjenek Elliot-tal közös csapatunkon.

― Ezt fel kell vennem, egy pillanat és jövök ― súgtam oda Ryan-nek, majd megkerülve a vitorlást kormányzó Mr. Dubois-t, aki az alábbiakból megállapítva egy mindenes a Tremblay fiúk számára, a hajó egyik kabinjába mentem, hogy a többieket ne zavarjam telefonálás közben. ― Buja vágyak vonala ― szóltam bele az Aiden fényképe előtt villogó zöld ikonra nyomván.

― Helló kedves, a szokásos csomagot szeretném kérni Esperanza-val ― mélyítette orgánumát legjobb barátom, mely a mondat végén megremegett, mert elnevette magát.

Aiden igyekszik kordában tartani a rejtett hasizmomat és mivel mozgásra képtelen rászedni, folytonos humorizálással dolgoztatja meg azt. Humora kiegészíti az enyémet és minden pillanatban megtalálja egy-egy poén forrását, mely megalapozta barátságunkat, mikor tizennyolc évesen kikerültem az otthonból és találkoztam vele. Azonban a vicces személyiségének árnyoldala, hogy képes humorral hárítani kínos témákat, helyzeteket, mikor meg kéne nyílnia. Mindannyiunknak vannak eszközei, melyekkel védekezünk a sérülések ellen, Aiden pajzsa a humor.

― Na mesélj, milyen volt a tegnap esti Gazdag seggfej találkozó?

― A finomított vagy a nyers verziót szeretnéd hallani.