AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟢𝟣

― Jó reggelt! ― léptem be vidáman a kis háztartási-barkács üzlet ajtaján. Reggel nyolckor nyitunk és annak ellenére, hogy ezokból fél hétkor kelek, igazán üdén libbentem be az ajtón.

― Jobbat Főnök! ― horkantotta Aiden miközben háta mögött megkötötte konyakbarna bőr kötényét.

― Látom örülsz nekem ― ironizáltam szemeimet forgatva.

― Semmi személyes ― kiáltotta miközben hátra ment a raktárba. Én a tegnapi forgalmat kezdtem megszámolni, majd azt feljegyeztem az elnyűtt füzetbe. A számítógépre vitt adatokat összegezve az egész májusi elszámolást kinyomtatva egy fekete csatos mappába helyeztem és a pult mögötti polc irattartójába tettem.

Dolgom végeztével még volt tíz percem, ezért a csapóajtón át bementem a raktárba. Aiden barna kötényét néhol festékfoltok tarkították, ingerülten pakolta a rekeszeket, ádámcsutkája határozottan mozgott, ahogy nyálát nagy elánnal nyelte. Két csésze kávéval a kezemben érkeztem hozzá, amiket az imént főztem le.

― Kösz a kávét ― vetette oda és lehörpintette a fekete folyadékot, majd újra a festékekkel teli rekeszekhez fordulva munkához látott. Aiden nem egy rest teremtés, de a legjobb napjain sem jellemző rá ekkora munkamorál, hisz szíve szerint inkább kedvenc sorozatait bámulja Netflixen, mintsem kimossa szennyesét. Így gyanúsan hatott a légből kapott szorgossága.

Akármilyen is, a szíve a helyén van.

― Hé, jól vagy? ― állára kulcsolva ujjaimat magam felé fordítottam fejét, hogy kékjeivel felvegyem a szemkontaktust. ― Egy cetlit raktál a mindent megjavító ragasztóra "figyelem, az összetört szív darabjain nem segít" felirattal. Mi történt?

― Tegnap rajtakaptam a barátnőmet és a bátyámat a saját ágyamban.

― Ú ― szisszentem fel.

― Még nincs vége! ― nevetett hitetlenkedve. ― Miután kérdőre vontam őket, Emily azt mondta, hogy sötét volt és az alkohol miatt azt hitte, hogy én vagyok ott és nem Adam ― magyarázott nyugtalanul. ― Igaz, hogy ő tizenöt évvel idősebb, de kit izgat?!

― Szegényem ― vetettem rá sajnálkozó pillantást és álláról feljebb csúsztatva kezemet, tenyeremmel megsimogattam arcát.

― Ha azt hitted itt vége, tévedtél kisanyám! A legjobb az egészben, hogy én voltam lecseszve, amiért húsz perccel korábban hazaértem és nem jelentettem be, ezek után pedig összeverekedtünk Adammel és Emily választott szét minket. Most se barátnőm, se testvérem, ráadásul tető sincs a fejem felett mert Adam kirakott a lakásból ― hadarta, majd egy gondterhelt sóhaj hagyta el vékony ajkait. ― Na most van vége a sztorinak.

― Te, én és a piásszekrényem ma randizunk ― mutattam rá, majd magamra. ― A lakás felől meg ne aggódj, maradhatsz nálam ameddig csak szeretnél.

― Miért nem lehet minden nő olyan, mint te?! ― kérdezte egy mély sóhaj kíséretében és magához ölelt.

A műszakunk általában gyorsan telik, mert Aiden társaságában csak úgy repül az idő, hisz mindig egy-egy frappáns beszólással, vagy poénnal feldobja a hangulatot. Az aznapi is ilyen sebesen közeledett a végéhez, egyet pislogtunk a nap kezdetén, majd az esti takarításnál találtuk magunkat.

Aiden kocsijával, a méregzöld furgonnal mentünk haza, melynek platóján az összes cucca ott hevert. Gyakorlatilag az élete bőröndökbe csomagolva. Az én kétszobás lakásomban pedig bőven van hely egy vendég, főleg Aiden, a legjobb barátom és egyben kollégám számára.