🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Milán - 3. Rész

-Nekem mindegy, mit kívánsz enni? Nagyjából mindent megeszek, Petinek meg tök mindegy csak kaja legyen...- nevetett egész cukin, ami még csak most tűnt fel.
-Amm... Oké, ha mindegy, akkor menjünk a kínai étterembe... Nagyon rég ettem olyat, pedig imádom...- motyogtam, és szinte csurogni kezdett a nyálam.
-Oké, én is imádom a kínait. Akkor... Menjünk itt be...- fordult el jobbra, én meg követtem.
Úgy 5 perc múlva oda is értünk, Milán illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és előre engedett.
-Jónapot...- mosolyogtam a pultosra, aki köszönésképp bólintott egyet.
-Na mit kérsz?- állt mellém Milán a két karja, illetve a pult közé tolva.
-Nem tudom... Talááán... Pirított rákos sült tésztát... Azt nagyon imádom...- mosolyogtam.
-Oké, én... Azt az édes savanyú bundás csirkét... Ugyan úgy sült tésztával, petinek meg... Szerintem jó neki az amit te kértél.- agyalt.
-Oké, meg vegyünk három szerencsesütiiit!- lelkesedtem.
-Oké, ha azt szeretnél...- nevetett a kis gyerekességemen.
Megvettük a kajákat, vettünk még három fa pálcikát is és egész olcsón jöttünk ki a végén.
-Na menjünk is haza, vagy be akarsz menni még valahova?- kérdezte miután kijutottunk a sok ember közül.
-Nem is tudom... Bemehetnénk valami boltba, Petinek jövök valamivel, amiért elrángattam az otthonunkból...- sóhajtottam.
-Oké... Akkooor... Van pár száz méterre innen egy Auchan... Vagy... Ugyan annyira csak ellenkező irányban egy konkrét szuvenír bolt... Melyiket szeretnéd?- sorolta.
-Nem tudom, a szuvenír bolt egyszerűbbnek tűnik... De mehetünk az Auchanbe is ha neked az jobb... Akarsz valamit onnan?- néztem fel rá, mire ő is lenézett rám és elkapta a fejét, ami kissé meglepett.
-A... Amm... Nem... Mehetünk az ajándék boltba... Ha oda akarsz...- motyogott.
-Jól vagy...? Elsápadtál...- fogtam meg a homlokát kicsit aggódva, hogy nem e lázas vagy ilyesmi.