🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Brúnó - 6. Rész

-Semmi baj... Csak nyugodj meg...- húzgálta az ujjait a hajtincseim között.
-Jó... Csak zavar, hogy egy bunkó voltam...-szipogtam.
-Ne zavarjon, hallod? Megértelek... Nem lehet könnyű... Szülők nélkül, úgy, hogy szinte a bátyád nevelt fel... És most még ez a költözés is, egy full idegennel kell laknod...- magyarázta.
-Jó... Köszi... És tényleg... Próbálok normális lenni majd...- néztem fel rá.
-Kivárom...- mosolygott, én meg kitűrtem a haját a szeme elől, mert nagyon belógott. Éreztem a simogatását, néha a hátamon, néha a hajamon és ahogy hozzá bújtam lassan bealudtam.
-Kicsim... Kelj fel... Gyere elviszlek beiratni egy magánsuliba...- hallottam Laci hangját, álmosan kinyitottam a szememet és meglepő módon a saját ágyamon ébredtem.
-Mi...? Milyen suli? Hány óra van egyáltalán?- nyöszörögtem.
-Negyed hét van, átaludtad az estét... Brúnó mondta, hogy miután elmentem behozott ide... Nem volt szívünk felkelteni...- pakolászott a szobámban nagyon szorgosan valamit.
-Mit pakolsz Laci?- támaszkodtam fel az alkarjaimra.
-Ja, csak a maradék ruháidat amik kint maradtak... Gondoltam elrakhatnánk már a bőröndöket...- huppant le az ágyamra.
-Jó... Köszi... Hol van Brúnó...?- tértem át másra.
-Még alszik, itt volt veled végig amíg haza nem értem... Vigyázott rád...- mosolygott.
-Ohh... É... Értem... És... Végül is milyen suliba akarsz beíratni?- ültem fel teljesen.
-Hát... Néztem egy párat, elmegyünk mindbe és amelyiknek legjobban tetszik az oktatása azt választod... Van... Azt hiszem emelt angolos, ott minden olyan mint az eddigi sulidban, van valami... Két tannyelvűs... Meg ilyenek... De... Van egy, amit nagyon remélem, hogy számításba veszel...- magyarázta.
-Laci, ugye nem valami zene sulira gondolsz?- sóhajtottam.
-Hát... De... Vagyis... Nem konkrétan zene suli, rendes gimi, csak vannak pluszba hangórák... Meg ilyenek...- vakarta a tarkóját.