🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Alex - 12. Rész

-Mindenki ezt mondja az elsőnél, 2 hét múlva szétmentek.- vonta meg a vállát Alex.
-Mih...?- rémült meg Laci.
-Nyugi, nem nagy cucc. Megdugod, aztán tovább lépsz. Még velem is ez volt, pedig nem dugtam meg senkit...- nevettem.
-Azzal a Dani sráccal?- hozta fel Laci.
-Igen, vele.- sóhajtottam.
-Ahhoz képest, hogy két hét múlva szét mentetek, még 3 évig kúrogatott.- forgatta a szemét.
-Beavatnál a részletekbe DRÁGÁM?- nézett rám feszülten Alex.
-Majd később elmondom. Most menjünk.- fogtam meg a kezét és kihúztam a házból. Elmentünk a parkba Alex kocsijával, kicsit sétáltunk, majd leültünk a fűre egy nagy lila takaróra. Kitettük a füzeteinket, tolltartót, telefonokat, innivalót, meg mindent, amik a táskákban voltak.
-Kicsim mik ezek a kisgyerekes cuccok?- nevetett.
-Mi bajod a nyuszikákkal meg a cicusokkal?- néztem rá sértődötten.
-Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy ilyen pici lányos vagy...- mosolygott.
-Pedig dee, nagyon szeretem az ilyeneket, meg a gyerekeket is...- vontam meg a vállamat.
-Akkor remélem, majd nekünk is lesz, nálad jobb anyucit el sem tudnák képzelni...- csókolt meg lágyan.
-Hát... Biztos lesz, csak tudod, most még ott van Laci is... Szinte én neveltem fel... Sőt... Konktétan...- sóhajtottam.
-Mióta maradt rád?
-3 éves kora óta... Anyánk akkor halt meg, amikor született, apánk meg 3 évre rá autóbalesetben... Szóval... Kb 18-19 lehettem...- sóhajtottam.
-Értem... És... Nagyon sajnálom... Ez... Szörnyű...- fogta meg a kezemet.
-Hát... Igen... Ez van.- motyogtam.
-Gyere ide picim...- húzott óvatosan magához és szorosan megölelt.
-Nyugi... Túl vagyok rajta... Már amennyire túl lehet egy ilyenen lenni... Tudod... Laci mellett nem lehettem szomorú... Nem tudtam volna úgy felnevelni, hogy helyette is sírok... Ő viszont nem sírt értük egyszer sem...- vallottam be.