Nemsokára ott is voltunk az első sulinál. Nem ragoznám túl, átlagos gyík suli. Természetesen nem tudtam Brúnón kívül másra figyelni, azt se tudom milyen szak volt. Bementünk a 9.-esek egyik órájára, leültünk Brúnóval leghátra és halkan beszélgetni kezdtünk.
-Min agyalsz ennyire kislány?- simított végig a combomon.
-Csak... Hogy hogy lehet valakinek ilyen kibaszott kék szeme mint neked...- mosolyogtam.
-Nem tudom, anyucit kérdezd...- nevetett.
-Oké, majd megkérdezem...- kuncogtam.
-Nekem nem tetszik ez az iskola. Túl sok a fú de fasza gyerek...- nézett végig az osztályon.
-Máshol is ezt fogod látni szerintem... De amúgy nekem se szimpatikus.- vontam meg a vállamat.
-Na de cccs... Itt a tanár...- mutatott rá egy pillanatra és hátra dőlt.
-Jóreggelt mindenkinek! Vegyétek elő a füzeteiteket!- ült le a tanári asztalhoz.
-Tanárúr, lehet egy kérdésem?- tette fel a kezét egy látszólag menő gyerek. Sötétbarna haja volt, jól felborotválva, de csak ennyit láttam belőle.
-Amm... Igen Peti?- szólította fel a tanár szinte meglepődve. Gondolom eddig nem sokat jelentkezett.
-Az a kicsi lányka ott hátul az osztálytársunk lesz?- mutatott telibe rám.
-Amm... Igen, ha úgy dönt ide fog járni... [Y/N], nem szeretnél bemutatkozni az osztálynak?- mosolygott rám.
-É... Én...?- dermedtem le kicsit.
-Igen, te. Na gyere, nem lesz semmi...- intett maga mellé. Összenéztünk Brúnóval és felálltam. Kisétáltam, és szijte éreztem az összes tekintetet magamon.
-Mesélj magadról kicsit...- dőlt hátra a tanár.
-Hát... Oké... Tóth [Y/N] vagyok, 16 leszek novemberben, és... Hát most költöztünk ide a bátyámmal Brúnóhoz... És... Ja, szerintem ennyi. Ha van kérdésetek tegyétek fel nyugodtan.- mosolyogtam rájuk.
-Nekem elég sok kérdésem lenne cicus...- tette fel a kezét Peti, én meg próbáltam nem idegbe jönni tőle.
YOU ARE READING
đŠValmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.đŠ
FanfictionMinden sztori valamelyik srĂĄccal lesz Ărva, de csak akkor fĂŒgg össze a sztori ha a srĂĄc megegyezik. SzĂłval... A Petis rĂ©szek, a Spaccos rĂ©szek, a MilĂĄnos rĂ©szek, Ă©s a BrĂșnĂłs rĂ©szek kĂŒlön vannak, de össze fĂŒggenek a sajĂĄt rĂ©szeik. Na mindegy, majd m...