Daddy (Taekook ff)

9.RÉSZ

A hasamon feküdtem mikor valaki benyitott a szobámba. Kinyitottam a szemeim és Jungkookkal találtam szembe magam. Megmozdulni nem mertem, így csak csendben figyeltem őt. Leguggolt elém, majd egyik kezével az arcomra simított.
-Ugye tudod, hogy most nagyon meg kéne büntetnem téged. -mondta halkan, gondolom, hogy anya ne hallja.
-De...de ez nem olyan nagy dolog. -mondtam egy nagyot nyelve.
-Szerintem neked pont, hogy egészen nagy dolog megszegni a szabályaim. Amit mondok annak úgy kell lennie TaeTae. -mondta, majd felállt mellőlem.
-M... mit akarsz most csi...csinálni? -ültem fel.
-Feküdj vissza! De a hasadra! És maradj úgy! -parancsolt rám, mire félve tettem amit kér.
-Tudod a büntetéseket nézve tényleg nem nagy dolog amit csináltál. Tehettél volna ennél rosszabbat is és akkor durvább büntetést kapnál. -húzta le a fenekemről az alsót, mire ijedten néztem hátra.
-Ezt ne! Kérlek... -markoltam meg a takarót közben.
Jungkook elmosolyodott, majd így szólt...
-Egyszer le kell velem feküdnöd Tae. -puszilt a popsimra, ami jól esett, de nem változtatott a tényen, hogy félek attól, amit most tenni akar velem.
-De én...én...
-Magamhoz láncollak kicsim és nem fogsz tudni menekülni. -mászott fölém, majd éreztem, hogy teljesen leakarja rólam húzni az alsót.
Hiába ugrottam fel, ő simán lekapta rólam.
-Mondtam, hogy maradj a hasadon! Egyre több parancsom szeged meg kicsikém! -húzott vissza maga alá, majd egy mozdulattal fordított a hasamra, így a fenekem súrolta a még alsónadrágban lévő férfiasságát.
-De Jungkook én ezt nem akarom! -könnyesedett be a szemem.
-Nem akartalak ilyenért megbaszni, az túl durva büntetés lenne. Csak elakartalak fenekelni. -simogatta az említett felületet -De sajnos azt is megszegted, hogy maradj a hasadon. -csapott rá a seggemre, amitől felsikkantottam, de ő azonnal befogta a szám.
-Alszik anyád és nem akarom, hogy meghallja, hogy sikongatsz! Fogd vissza a hangod! Megértetted? -kérdezte, mire bólogatni kezdtem és ő elengedett.
Keze ismét a fenekemre csúszott és még párszor megcsapott, amit nyöszörögve tűrtem, miközben könnyeim a párnába folytottam.
-Legközelebb nem elfenekelni foglak, hanem megbaszni! A megszegett dolog súlyát nem fogom figyelembe venni! Szóval ajánlom, hogy a legapróbb dolgot is vedd komolyan amit mondok! -súgta a fülembe, majd vissza húzta az alsóm.
A szobám nem hagyta el, hanem mellém feküdt és felém fordult, így én is erőt vettem magamon és felé fordultam, míg mielőtt ezért is kapok...
Nagyon sajog a fenekem, de nem szólhatok miatta... nem tehetem meg...
-Anyának fel fog tűnni, hogy nem vele vagy. -mondtam, de nem néztem Kookra, mert nem merek.
-A szemembe nézzél, ha hozzám beszélsz! -fogott az állam alá, hogy rá nézzek -Egyébként nem érdekel. -mondta, majd közelebb húzott magához, így a fejem a mellkasával, volt egy vonalba.
-Legyél jó kisfiú és akkor nem foglak bántani, de mintha ezt már mondtam volna neked, de te mégsem viselkedsz.
-Sajnálom. -mondtam, mire egy puszit nyomott a hajamba, majd elaludtunk.

...

-Jungkook te mit keresel itt? -sikonyál anyám és erre én és Jungkook is felébredtünk.
Én a fülemet befogva bújtam a takaró alá, míg Jungkook...
-De szívem, csak átjöttem beszélni Taehyunggal és itt aludtam el.
-Szólhattál volna!
-De aludtál és nem akartalak felébreszteni. -kelt fel az ágyból Jungkook, így kibújtam a takaró alól megnézni mivan...hát fúj...
Megcsókolta anyámat, aki így egy az egyben megbocsáltott neki azért, mert este velem aludt a drága szerelme és nem vele.
-Ma is elviszed Taet a suliba?
-Persze életem. Minden nap elviszem, hiszen az osztályfőnöke vagyok.
-Köszönöm. Én megyek dolgozi, majd csak este jövök. Sziasztok. -köszönt el, majd már itthon se volt.

Jungkook az ágyam szélére ült, majd végig simított a karomon.
-Készülődj, addig megcsinálom a kávéd, meg a reggelit.
-Nem is tudod, hogy szoktam inni.
-Attól, mert szerinted nem figyelek rád, az nem azt jelenti, hogy nem is figyelek. Félig szoktad önteni a bögrét a kávéval, majd dobsz bele kettő kockacukrot és a többit felöntöd tejjel. -mondta el, hogy szoktam a kávém megcsinálni én nekem pedig tátva maradt a szám...tényleg így szoktam.
-Na?
-Tényleg így szoktam. -mondtam elpirulva, ugyanis jól esett, hogy a sok terrorizálás ellenére amit velem csinál, megjegyezte, hogy például a kávét, hogy szeretem.

Amíg ő megcsinálta a kávékat és a reggelit, addig én szépen felöltöztem. A nyakam még mindig elég ronda és a derekam is sebes még. A fenekem pedig picit piros ott ahol tegnap meg lett csapkodva, de ez van.
-Mit nézel annyira? -jelent meg hirtelen mögöttem Kook.
Egyébként épp a fürdőben vagyok.
És most hiába ilyen kedves velem Jungkook, valahogy mégis félek, hogy bármikor bánthat megint, de jó kisfiú leszek és akkor talán ilyen marad és nem fog bántani.
-Csak....csak a testem. -válaszoltam.
-Gyönyörű vagy. Mi nem tetszik?
-A sebek amiket okoztál. -mondtam ki de meg is bántam, mert Jungkook szemei elsötétültek és így tükrön keresztül nézve olyan volt, mint valami démon.
Hirtelen maga felé fordított, majd a fenekembe markolva húzott magához, én pedig kezeim a mellkasára helyeztem, hogy picit távolabb legyen tőlem, bár tök mindegy.
-Megérdemelted őket babyboy. Csak viselkedned kell és akkor nem lesznek rajtad. -mondta, majd azt hittem, hogy megcsókol, de elengedett.
-Gyere enni aztán megyünk. -mondta, majd kiment a fürdőből.
Én gyorsan felvettem a pólóm, mert az nem volt még rajtam és mentem is enni. Jobban meg kell gondolnom mit mondok különben megint büntit fogok kapni.

Ha nem lennél ilyen vad, akkor még talán szeretnélek is...