Daddy (Taekook ff)

14.RÉSZ +18

Figyelem a rész erotikus és erőszakos jelenetet tartalmaz! A jelenet a 🔞 jelek között található! Aki nem bírja, pörgesse át a fejezet azon részét!

*Taehyung szemszöge*

Ijedten néztem Jungkookra, aki csak sötét szemekkel nézett rám.

-Jungkook...e...engedj el. -remegett meg egy kicsit a hangom.
Nagyon ijesztő...
-Tudod babyboy, már kezd elegem lenni a mai viselkedésedből! -fogott rá az alsómra, majd letépte rólam.

Ettől nagyon megijedtem.

-Mit akarsz csinálni? -kérdeztem félve, miközben össze akartam húzni magam, de ő nem engedte.
-Amit már rég kellett volna! -vette le a pólóját, nekem pedig leesett minden.
-Kook...ne legyél durva...kérlek. -könnyesedett be a szemem.
-Azzal elkéstél! -tépte le rólam a pólóm is, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta.

🔞🔞🔞

Amíg ő levette magáról a nadrágját és az alsóját, én kimásztam alóla, de ő gyorsabb volt nálam, így egy gyors mozdulattal vágott az ágyra.
-Mondtam, hogy az van amit én akarok! Mi nem volt világos? -feszítette szét a lábaim, belőlem pedig kitört a sírás.
-Ne ne ne! Kérlek, bármit megteszek csak ezt ne! -kezdtem bepánikolni.
-Akkor nyögj apucinak. -suttogta a fülembe, majd belém tolta magát.
-Áh... -nyögtem fel hangosan a fájdalom miatt.

Jungkook egy kezével összefogta a csuklóm a fejem felett, majd azonnal durván mozogni kezdett bennem.
-Neh...Kook kérlek... -sírtam tovább, de nem hatotta meg.
-Leközelebb viselkedsz! -hatolt egyre mélyebbre.
-Hagyd ah...abbah. -kapkodtam a levegőt és próbáltam nem a fájdalomra figyelni, de rettenetes volt.
Közben a nyakam kezdte erősen szívni és harapni, amitől már teljesen rosszul lettem.
-Elégh...neh... -ejtettem ki erőtlenül a szavakat, de nem állt meg.

Már nem sírtam. Nem tudtam sírni.
Még éreztem a fájdalmat, de nem volt erőm sírni. Néha kiadtam magamból egy nyöszörgést, de semmi több. A látásom kezdett homályos lenni, és mikor Jungkook egy mély nyögéssel élvezett belém, minden elsötétült körülöttem.

*Jungkook szemszöge*

-Ahh... -élveztem bele Tae formás kis fenekébe, majd kihúzódtam belőle.
Lihegve feküdtem mellé, viszont valami nagyon szúrta a szemem.
-Tae? -hajoltam fölé, de csak csukott szemmel feküdt mozdulatlanul.
-Taehyung! Ne szórakozz! -ráztam meg, de nem tért magához.
A testem átjárta a pánik és egy másodperc alatt bántam amit tettem vele.
-Tae... Kicsim... Hallod... -kezdett a szemem könnyesedni.

🔞🔞🔞

Soha nem bántam meg, ha valakit megbasztam.
Viszont soha senki nem ájult még el. Mennyire fájhatott neki?
Senki nem hozott ki még belőlem ilyen érzelmeket, mint Tae és most ezt is elbasztam.

...

Tegnap este felöltöztettem Taet, majd óvatosan betakartam. Nagyon félek, hogy reggel nem fog felekleni és ez az én hibám lesz. De nem szólhatok senkinek erről.
Egész este forgolódtam, mert emésztett a bűntudat. Mikor Jiminék vissza értek a szobába, csak annyit mondtam nekik, hogy Tae elaludt. Kitudja mit tennének, ha megtudnák az igazat.

Hajnal felé már egy kicsit tudtam aludni, de nagyon keveset. Reggel pedig egy nagy kő esett le a szívemről, viszont féltem... féltem, hogy nem fog nekem megbocsátani.

*Taehyung szemszöge*

A szemem lassan nyitogatni kezdtem és azonnal a fejembe kúszott minden emlék. Az első akit megláttam az Jungkook volt, ahogy aggódó tekintettel néz engem, de én félek tőle.
A szívverésem azonnal felgyorsult, és arrébb akartam mászni, de ahogy megmozdultam, azonnal a fenekembe és az alhasamba nyilalt a fájdalom. Így csak összeszorított szemekkel feküdtem az ágyban.
-Kicsim... -ért hozzá a vállamhoz Kook.
-Ne, kérlek... -húztam össze magam, így ő elvette a kezét.
Az érintése olyan volt mintha megégették volna a testem.
-Tae, én nagyon sajnálom. Tudom, hogy nagyon fájt és, hogy még mindig fáj, de könyörgöm bocsáss meg nekem. Kérlek... -nézett rám könnyes szemekkel.
Nem tudtam mit mondani, csak hevesen kapkodtam a levegőt. Nem akarok közelében lenni. Nem így akartam elveszíteni a szüzességem. Azt mondta vigyázni fog rám, de nem így lett. Már megbántam, hogy csúnyán beszéltem vele, de nem lehet az időt visszaforgatni.
-Tae... kicsim kérlek szépen. Megbántam az egészet. Annyira féltem, hogy nem fogsz magadhoz térni. Szeretlek, és több ilyen nem lesz. Csak kérlek bocsáss meg nekem és ne hagyj el. -sírta el magát, majd a derekamra fogva akart közelebb húzni magához, amitől bepánikoltam.
-Ne érj hozzám, könyörgöm ne! -sírtam el magam én is, majd a párnába fúrtam a fejem.
-Ne félj tőlem Tae... Szeretlek... -engedett el Kook, majd felállt az ágyról.
Hallotam, ahogy nyitódik és csukódik a bejárati ajtó, majd meghallottam Jimin hangját is.
-Mr.Jeon! A többiek kérdezik, hogy mikor indulunk reggelizni...öhm...valami baj van?
-Nincs Jimin, csak...kicsit össze vesztünk Taevel. Izé...mond meg nekik, hogy mindjárt, csak össze szedi magát Taehyung is.
-Rendben. -mondta Jimin, majd ahogy hallotam ki is ment.
-Figyelj, nem fogok hozzád érni, ha ezt szeretnéd, de most felkéne öltöznöd, hogy tudjunk menni. -mondta Jungkook egy nagyot sóhajtva.
Nem akarom, hogy erről az egészről bárki bármit is tudjon. Jó fogyatékos lehetek, hogy még így is szeretem őt...
De akkor is félek tőle és nem akarom, hogy hozzám érjen.
-Tae?
-Jó... -válaszoltam, majd ahogy próbáltam felülni, ismét belém nyilalt a fájdalom...