Daddy (Taekook ff)

17.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

Nem bírom felfogni, hogy tényleg terhes lett az a nő. Tudom, hogy milyen, így bízom benne, hogy nem az enyém az a gyerek.
Tudom, hogy Taehyung most nagyon rosszul érzi magát ez miatt és bánom, hogy ott hagytam egyedül az anyával, de ki kell szellőztetnem a fejem.

Jó pár órás séta után végül már teljes sötétségben estem haza. Halkan nyitottam be, hátha már alszanak a többiek, de nem így volt. Taehyung anyja a konyhában ült és a telefonját bújta mosolyogva. Tae szobájában pedig még égett a villany.

-Szia szívem. -jött oda hozzám a nő, majd megcsókolt.
Viszonoztam, mert tartani kell magam ahhoz, hogy őt szeretem, azért, hogy ne bukjunk le Taevel.
-Szia életem. -mosolyogtam rá, miután elváltunk egymástól.
-Nagyon aggódtam. Merre jártál? -kérdezte, miközben a szobánk felé húzott.
Jaj remélem nem akar szexelni...
-Csak sétáltam. -válaszoltam.
-Legközelebb ne hagyj egyedül ilyen sok időre. Ki vagyok éhezve Jungkook. -kezdte a nyakam csókolgatni, de ez engem egyáltalán nem indított be.
Egyébként képzelem mennyire ki lehet éhezve... Biztos vagyok benne, hogy amíg távol voltunk, az alatt az egy hét alatt, más ágyában kötött ki.
-Figyelj Yeona. -szólítottam nevén a nőt, aki így felnézett rám.
-Igen?
-Most inkább feküdj le aludni. Majd holnap szexelünk, de most nincs hozzá kedvem. -toltam el egy picit magamtól.
Yeona picit csúnyán nézett rám, de nem szólt semmit, csak befeküdt az ágyba, én pedig ki akartam menni a szobából.
-Hová mész? -kérdezte meg azonnal.
-Fürdeni. -válaszoltam.
-Oké. De siess vissza. -takarózott be, én pedig csak bólintottam egyet, majd kimentem a szobából.
Igazából nem fürdeni indultam...

-Taehyung... -léptem be szerelmem szobájába, aki jó szokásához híven, hason fekve telefonozott.
A nevét meghallva viszont felém fordította a fejét, majd felült az ágyon.
-Anya alszik? -kérdezte.
-Még nem. Miért? -csuktam be magam után az ajtót, majd mellé ültem az ágyra.
-Azt mondta, hogy soha többet nem akar engem meglátni a közeledben. -válaszolta.
-Mi? Miért? -értetlenkedtem.
-Na vajon? Tudja, hogy én kellek neked és nem ő. -mondta lehajtott fejjel.
-Kicsim... -húztam az ölembe, úgy, hogy velem szembe üljön, így finoman a fenekére tudtam simítani -Mit mondott még?
-Hogy kifog rakni az utcára, ha meglát veled. -szomorodott el.
-Nem hagyom, hogy kitegyen. -simítotottam egyik kezemmel az arcrára, így végre a szemembe nézett.
-Azt mondta, hogy neked fontosabb a gyereked mint én.
-Tényleg? Hát picim, képzeld, van rá esély, hogy az a gyerek nem az enyém. Ismerem anyádat és tudom, hogy mással is lefeküdt rajtam kívül. Meg ha enyém lenne a gyerek...akkor is téged választanálak. -mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd egyszerre hajoltunk egymás ajkaira, hogy egy csókba forrjunk össze.