Daddy (Taekook ff)

15.RÉSZ

-Nagyon fáj. -ejtettem el pár könnycseppet, miközben felálltam az ágyról.
A lábaim remegtek és a kezem a hasamra szorítottam, hogy ne fájjon annyira. A fenekemmel nem tudok mit kezdeni.
Jungkook előszedett nekem a táskából ruhát, amit felém nyújtott. Egy nagyot nyeltem és félve, de elvettem tőle a ruhákat, majd a fürdőbe mentem. Levettem magamról a pizsim, majd a zuhany alá álltam és öt perc alatt próbáltam lemosni magamról azt, amit tegnap tett velem Jungkook. De persze ez nem jött össze.

Zuhany után megtörölköztem, majd felöltözem, rendbe szedtem magam és kiléptem a fürdőből.
-Ezt vedd be. Fájdalomcsillapító. -nyújtott felém egy gyógyszert Jungkook, amit el is vettem tőle, majd a vizes üvegért nyúlva be is vettem.
Ezt követően pedig a cipőnket felvéve mentünk le a többiekhez.

-Min vesztetek össze? -lépett mellém Jimin.
Kicsit furcsáltam, hogy érdekli, hisz tegnap még belém veszett miatta.
-Nem fontos. -mondtam lehajtott fejjel.
-Miért mész ilyen furcsán? Fáj valamid?
-Csak fáj a hasam, de már vettem be gyógyszert. -válaszoltam.
Nem hazudtam nagyot, hiszen tényleg fáj a hasam, de mellette a fenekem is. De talán legjobban a lelkem...

-Oké, mindenki rendelhet bármit, amit ki tud fizetni. -állt meg a hotel étterem előtt Kook.
-Akkor piát és lehet? -kiabált be Lucas.
-Nem! Piát senki ne merjen rendelni, mert bezárom a hotel szobájába! -válszolta, mire az osztály nagy része nevetni kezdett.
Végül mindenki helyet foglalt, persze a négyes asztaloknál. Természetesen én Yoongival, Jiminnél és Jungkookkal ültem. Picit feszéjezve éreztem magam, miután leült mellém, de ezt nem akartam kimutatni. Ahogy azt sem, hogy mennyire fáj a hátsóm, de most muszáj ülni.
-Rendelj bármit kicsim, majd én fizetem. -tette a combomra a kezét, amitől össze rezzentem, és elhúztam tőle a lábam.
-O...oké... -válaszoltam.
Láttam a szemében, hogy bántja a dolog, dehát sajnálom, én nem tudom most elviselni, ha hozzám ér.
Szerencsére ebből az egészből Jiminék nem vettek észre semmit, mert az étlapot bújták, hogy miből lehet ma választani.

Hamarosan kijött a pincér és fel is vette a rendelésünk. Nem sokkal később pedig az étel is kiért. Az asztalnál beállt közénk a kínos csend, ami nem volt megszokott. Vagy Jimin vagy én, mindig beszéltünk, de most nem így volt.
-Haragszatok egymásra? -kérdezte Yoongi.
-Nem...csak nincs miről beszélni. -válaszolt rá Jimin.
-Tae, minden rendben?
-Persze, miért?
-Mert látom rajtad, hogy valami nem okés és Mr.Jeonnal sincs minden rendben. -vezette át Yoongi a tekintetét rólam Jungkookra.
-Összevesztek. -mondta Chim.
-Min tudtatok ennyire össze veszni? Tegnap is láttam, hogy állandóan veszekedtetek a kiránduláson.
-Yoongi...nem fontos. -ráztam meg a fejem.
-Mond Tae... miért fáj a hasad? -tette fel a kérdést Jimin.
-N...nem tudom Jimin. -mondtam lehajtott fejjel.
Szerencsére tovább nem firtatta a dolgot, így viszonylag nyugodtan meg tudtunk reggelizni.

Ez után vissza mentünk a hotel szobánkba és Jungkook szabadfoglalkozást engedett mindenkinek. Természetesen a többség elment körbe nézni a városban, viszont én a szobában maradtam.
Gondolkodtam. Leginkább azon, hogy ha most lenne nálam drog az megoldana mindent, mint Jungkook elött. De nincs nálam. És még nem találták fel az idő gépet sem, hogy mindent rendbe hozzak.

-Beszéljük meg. -ült le hirtelen mellém Jungkook, így ijedten másztam arrébb.
Észre se vettem, hogy mikor jött be.
-Miről akarsz beszélni? -kérdeztem halkan.
-Arról, amit tettem veled... Figyelj én nagyon sajnálok mindent. Elborult az agyam és ezért bántottalak. De megbántam. Soha többet nem fog előfordulni. Szeretlek Taehyung. -mondta és az arcán tényleg tisztán látszott, hogy mennyire megbánta amit tett.
-Jungkook.... Én szeretlek, de nagyon fájt. -könnyesedett be a szemem -Mondtam, hogy állj le, de te mégsem hallottad. De ott szenvedtem alattad és neked szinte fel sem tűnt. -sírtam el magam.
-Ne sírj kérlek. Nem szeretem, ha sírsz.
-Akkor is sírtam Jungkook! Kibaszottul sírtam! -emeltem fel a hangom.
-Kicsim... -nyúlt a kezemért, de én elrántottam onnan.
-Ne érj hozzám...
-Ne csináld ezt velem! Könyörgöm csak ezt ne! Ne vonj meg magadtól! -könnyesedtek be az ő szemei is.
-Fáj, ha hozzám érsz Jungkook! -húztam össze magam.
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Nagyon szeretlek Taehyung! Te vagy a mindenem! Ne hagyj el kérlek, ne! -sírta el magát végül.
-Nem hagylak el Kook... -töröltem le pár könnycseppet az arcomról.
-Hagyd, hogy hozzád érjék. Kérlek... -nézett a szemembe szomorúan.
A kezei remegtek és nagyon sírt. Jobban mint én. Ennyire megbánta volna? Ennyire fél, hogy elveszít? Ennyire szeretne engem?
Lassan közelebb csúsztam hozzá, majd óvatosan megfogtam a kezeit, mire ő hirtelen húzott az ölébe engem. Megijedtem és féltem, hogy bántani akar, de nem így lett. Fejét a nyakamba fúrta és úgy zokogott tovább. Karjaival átölelte a derekam és szorosan húzott magához.
Remegő kézzel túrtam a hajába, míg a másik kezemmel a hátát simogattam. Lábaimmal egy kisebb idő után átkaroltam a derekát, és nagyjából egyszerre nyugodtunk meg. Még bennem volt a félelem, de már nem olyan nagy mértékben és Kook is megnyugodott, hogy vele maradok és nem hagyom el.

-Kicsim. -nézett rám a sírástól vörös szemekkel.
-Igen?
-Szeretlek.
-Én is szeretlek. -válaszoltam, majd Jungkook az arcomra nyomott egy puszit és eldőlt velem az ágyban, hogy fekve öleljük egymást tovább.