Szívem főnöke

25. Rész

Hatalmas zajt csapott a terepjáró.
Péter értetlenül nézett rám.
-Nem értettem mit mondtál.
Talán jobb is.
-Ismételd meg!
-Azt mondtam, hogy...
A terepjáró hangos robajjal leállt mellettünk és hirtelen csend lett. Anya ki fog szállni az autóból és meghallja amit mondani akarok. Ezt nem hagyhattam. Elvégre a főnöke. Mi van ha ezzel ártok anyának. Hirtelen jött cselekedetként berohantam a házba. Hátra sem néztem, elvégre nem voltam kíváncsi az értetlen tekintetekre.
Ott voltam a nagy pillanatban és Isten azt akarta, hogy ez most ne úgy történjen ahogy elterveztem.
De most, hogy nem sikerült még inkább akarom. Még inkább el akarom mondani neki, hogy tetszik nekem. De hogyan? Menjek vissza és anya előtt valljak színt?
Nem lehet.
Ez őrület. És bár úgy éreztem akarom őt, tudtam, hogy sose lesz az enyém, ezért aztán mindegy volt, hogy elmondom-e vagy sem. Nem változtat semmin. Ez a gondolat annyira jól esett, hogy azonnal visszafordultam, hogy ismét elé álljak.
Anya nagyon örült a terpjárónak, az arca maga volt a boldogság. Péter is megállás nélkül mosolygott.
-Köszi Peti, hogy elhoztad. Nem akartak Marit itthon hagyni. -mondta anya, majd rám nézett. -Péter volt oly' kedves és elhozta a kocsit. Mert ugye te rosszullettél.
-Nem szándékos volt hidd el.
Péter már nem figyelt rám. Papírokat töltött az autó motorháztetején. A telefonján számológép volt megnyitva.
-Juj nagyon jó az autó. Én mondom, már mist imádom. Nagyon jó lesz vele kirándulni.
-Jaj anya, nem is szeretsz kirándulni. Te az a konyhatündér típus vagy.
Rázott egyet a fején.
-A szerelem csodákra képes.
-Az biztos! -vágtam rá. -Én is szerelmes vagyok azt hiszem.
Anya tekntete megfagyott.
-Mi?
-Talán ezért lettem rosszul picit. Túlságosan tetszik a pasi.
Figyeltem Péter reakcióját. Lassult a kezében a toll.
-Ki az Mariann? Remélem nem valami jött-ment!
-Egyáltalán nem! A legvonzóbb pasi a földön.
Itt rámnézett. Álltam a tekintetét.
-Ajánlom neki, hogy felfigyeljen rád! -mondta Péter majd nevetve anyára nézett. Tuti, hogy csak neki akart kedveskedni, de ez most olyan furcsán jött ki, elvégre róla van szó.
-Nem, szerintem azt sem tudja, hogy oda vagyok érte. Nagyon nehét.
-Mond meg neki!
-Már próbáltam, de valami megzavart.
Anyára néztem. Anya azt sem tudta mit beszélek.
-Akkor mond el neki mégegyszer!
-Félek, hogy vissza utasítana.
-Azt nem hiszem.
Péter megnyalta a szája szélét én pedig halkan elnevettem magam.
-Meglátjuk. Este nyolckor irok neki. Megírom neki, hogy szeretnék találkozni vele és színt vallani. Igen! Ezt fogom tenni.
Hagytam őket üzletet kötni és újra visszamentem a házba.
Péter, a telefonszámod majd kilesem anya telójából. Elhatároztam, most nem hagylak annyiban!
De nem ám!