Szívem főnöke

36. Rész

Csengettek.
Péter megvárta a második, majd a harmadik csengőt is, majd ezután ment ajtót nyitni.
-Szia!
Egy bájos női hang. Felkaptam a fejem. A pulzusom nyomban az egekbe szökött. De mit is vàrtam? Egy vonzó pasi vonzó lakásàn vagyok.
-Most nem alkalmas.
Péter köszönését igen halknak hallottam. Szinte motyogta.
-Van nálad valaki?
-Igen, egy barátom.
Fenébe. Túl közel volt az ajtó. Hallottam mindent. Meg akartam nézni a lányt. Óvatosan a folyosót a nappalitól elválasztó fal mellé osontam és hallgatózni kezdtem.
-Férfi vagy nő?
-Nem mindegy Linda? Egyszer randiztunk. Megkérhetnélek, hogy tàvozz?
Kikukucskáltam. A tölgyfa bejárati ajtó túloldalán egy magas, szőke hajú gyönyörűség állt. Nyomban elkapott az irigység. Vonzó volt, feszes a combja és a hasa, ami kivillant mellalá érő blúza alól.
Csend telepedett közéjük.
-Rendben elmegyek. Csókolom a csupasz hasad.
Cipőkopogás. Elment.
Gyorsan a kanapéhoz siettem. Pár perdig még az ajtó előtt állt, mire becsukta és visszajött hozzám.
Mosolygott.
Nem tudtam hová tenni azt a mosolyt. Annak örült,hogy elment vagy annak, hogy valaki ennyire oda van érte, hogy felkeresi a lakásàn?
Kortyoltam a boromból. Már el is fogyott. Talán ideje lefeküdnöm. Nagyon fáradt vagyok.
-Péter! Elmennék lefeküdni, ha nem gond.
-Miért lenne gond? Gyere felkísérlek.
Aludtam már nála, így ismerős volt a járás. Csilligott minden, annyira új és tiszta bútorai vannak.
Most egy másik szobába vezetett. Kártyával nyílt az ajtó. Belépve ez VIP Hotelszoba fogadott. Hatalmas francia ágy, középen egy mesés jakuzzi, saját erkély, bárpult. Nagyra nyílt a szemem. Már nem is vagyok álmos.
-A szekrényekben találsz ruhákat. Azt használod amelyiket csak szeretnéd.
Mire véljem ezt az egészet?
-Itt alszanak a barátnőid?
-Persze.
Kuncogott.
-Ez egy szexrabszolga szoba.
-Mi???
Hatalmas nevetés. Jóleső nevetés.
-Ez a vendégszobám. Tudom, hogy nagyon luxus, de én ilyen vagyok. Szeretem a modern dolgokat.
-Értem.
Azért egészen megkönnyebbültem, de nem nagyon hittem el. Tuti sok nő alszik itt. Szinte teljesen biztos voltam benne.
Mielőtt kiment volna még leszólítottam.
-Nyugodtan bevallhatod! Hiszen egyértelmű.
Rámnézett huncut mosollyal az arcán.
-Van olyan szobám is, de az nem ez. Abban a multkor aludtál.
Nevetett és becsukta az ajtót. Na nem! Ezt nem hagytam annyiban. Utána mentem.
-Hogy mi?
-Jól hallottad.
Nem állt meg, folytatta az útját lefele a lépcsőn. Nem tudtam mivel állíthatnám meg. Nem akartam, hogy elmenjen.
-Úgy megcsókolnálak!
A mondat hirtelen és akaratom ellenére csúszott ki a számon, ám hatásosnak tűnt. Péter megállt.
Most kezdett el igazán remegni a lábam. Becsuktam a szemem, mintha ezzel el tudnék bújni előle. Szörnyen kínosan éreztem magam, de még bíztam benne, hogy lehet akár pozitív kimenetelű is a dolog.
Egy meleg érintést éreztem az arcomon. A szívem gyorsabban vert. Szükségem volt rá. Kinyitottam a szemem. Ott állt előttem, de nem tudtam kivenni a szemeiből, hogy mire gondol. Dadogva megpróbáltam kamuzni egy nagyot.
-Azt..a..azt akartam mondani, hogy meg akarlak ölelni.
A hangom elcsuklott.